Az Alkotmánybíróság úgy utasította el a Fővárosi Törvényszék indítványát a fővárosi szolidaritási hozzájárulás ügyében, hogy közben számos ponton igazat adott neki. A taláros testület kiszolgálta az urat, de azért szórt elég morzsát az útra is ahhoz, hogy ne váljon zsákutcává a fővárosnak. Varga Mihály pénzügyminiszter ezúttal nem fűzött megjegyzést a dologhoz, holott korábban minden egyes állami inkasszót dobpergéssel ünnepelt. A városvezetés viszont már örömtüzeket gyújtott. Mindkettő beszédes.
Az Alkotmánybíróság ítéletében nem találta megalapozottnak a törvényszék kérelmét, álláspontjuk szerint a szolidaritási hozzájárulás beszedése nem sért se alkotmányos, se nemzetközi jogot. Ezzel elfogadta a pénzügyminiszter érvelését. Csakhogy a körmönfontan bonyolult indoklásban több olyan aknát is elhelyezett, amelyekre alapozva az egész szolidaritási hozzájárulási rendszer felrobbantható.
Az Alkotmánybíróság ugyanis azt is kimondta, hogy a Magyar Államkincstárnak (MÁK) hatósági eljárást kell lefolytatnia a szolidaritási hozzájárulás éves mértékének megállapításához, lévén ez nem adó, amelynek összege vitathatatlan. Az eljárás során meg kell vizsgálni, hogy az újabb elvonás után marad-e elég pénz a főváros kasszájában ahhoz, hogy ellássa a kötelező feladatait, vagyis működtesse a metrót, az idősotthonokat, folyjon a víz a csapból és legyen, aki megássa a sírokat. Nem elég elküldeni a csekket, ahogy eddig tette.
Az AB arra is kitért, hogy ez a szolidaritási hozzájárulás már nem az, amit 2017-ben kivetettek, amikor még volt legalább egy igazoló passzus arra, hogy a beszedett pénzt valóban a szegényebb települések között osztják szét. Tavaly már utalás sem volt erre. A kormány legfőbb érve tehát, miszerint a hozzájárulás beszedése a szegényebb települések megsegítését szolgálja, hamis. Az Állami Számvevőszék (nem holmi libsi budapesti kutatóintézet) jelentésére hivatkozva az AB elismerte a főváros pénzügyi helyzetének fenntarthatatlanságát. Bár ebben is óvatos volt, hiszen nem találta bizonyítottnak a közvetlen összefüggést a tavalyi forráshiány és az állami elvonás között.
Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha a perben eljáró Fővárosi Törvényszék ki is mondja, hogy a hozzájárulás kivetése semmis. A főváros csak ekkor követelheti vissza első körben a tavaly befizetett 58 milliárdot, majd erre alapozva az idei 75 milliárdot. Nagyon jól jönne ez a pénz. Elránthatná a városvezetést olyan kormányalkuk elől – lásd olimpiarendezés –, amely felér egy politikai öngyilkossággal. Csakhogy a Törvényszék ezt már első körben sem merte megtenni. Jobbnak tartotta az AB-re tolni a felelősséget és a Fidesz-túlsúlyos testülettel akarta kimondatni, hogy a fővárosi önkormányzatot terhelő szolidaritási hozzájárulás „elkobzó jellegű, aránytalan, nemzetközi szerződésbe ütközik”. Elég gyenge trükk volt, az AB nem is dőlt be. Így most újfent a náluk pattog a labda. Kérdés, hogy időközben összegyűlt-e elég hevület a kanócgyújtáshoz.