A szereplők jelentős része a levegőbe emelkedik. Elirigyelte a madaraktól a szárnyalást. Sejthető volt ez előre, mert Vincze Tünde, a Magyar Légtornász Egyesület alapító elnöke a rendező. Levegőmániás. Buzgón terjeszti is a mániáját, sok a tanítványa. Világszerte fellépett. A Cirkuszok éjszakája megnyitójaként még a Hősök tere felett helikopterről lelógva tornázva is elkápráztatta a publikumot. Most a levegőben is balettoznak a táncosok, némiképp leküzdve a gravitációt, és nyilván a tériszonyt. A cirkusz régóta felmerészkedik a magasba. Megmutatja, hogy az ember akár halálmegvető bátorsággal tör nagyra. Vincze egyik tanítványa, Kapitány Olívia már a Cirque du Soleil tagja, és ezzel, ha úgy tetszik, fiatalon feljutott a csúcsra, a híres együttessel járja a világot. Különleges engedéllyel a mostani premieren felléphetett a magyar publikum és egykori tanára tiszteletére. Tűzpiros jelmezben, tűzpiros tissue-n, azaz egy rugalmas anyagon, amin feltornázza magát a magasba, és ott légiesen könnyeddé is válik. Bámulatos alakú, szép nő, és még inkább megszépül odafönt, ahol testbeszéddel szinte monologizál, partnereként simul az anyagához, kecsesen hétrét hajlik. Amit csinál, lírai, szerelmi vallomás a hivatásához, igencsak magas hőfokon. Tulajdonképpen nem kunsztokat mutat be, a világ lehető legtermészetesebb módján él, létezik a magasban, és a testével beszél hozzánk. Ott, ahová mi nem merünk fölmenni, de neki magától értetődő közeg. Rá igazán érvényes az a Goethe-idézet, ami a műsorújságban szerepel: „Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz… fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.”
Szlavkovszki Zsolt is így cselekszik. Az ifjú artista gurtnival, vagyis gumicsíkkal húzza föl magát a kupola közelébe, neki szintén természetes közege a levegő. Félmeztelen testén dagadnak az izmok. Pörög-forog, emelkedik-süllyed, érzékelteti, hogy ott, a szédítő magasban egyáltalán nem kell félni, mi is merjünk, akarjunk temérdek mindent, és akár össze is jöhet, amit szeretnénk. A műsorban sok a fiatal. Kocsaslijszki Panna és Stepanian Anna ugyancsak harsogóan az. Lengőrúdon jeleskednek a légben, Györe Nóra pedig hajlógó mutatványt is csinál Pannával, azaz a hajuknál fogva felhúzva a légben tornáznak. Deák Krisztina Aglaja című filmjének a címszereplője – Ónodi Eszter alakításában – volt ilyen számot bemutató artista. Gyakran megosztó ez az attrakció, mert némiképp természetellenes a testhelyzet, ilyen állapotban nehéz igazán szép mozdulatokat kivitelezni. Az utóbbi két produkció még nem minden mozzanatában kiforrott, nyilván fejlődni fog. S még egy szám a levegőben: Molnár Gréta trapézon – lóg is rajta, de a nyakával, fejével megtámasztva. Ő már aratott nemzetközi babérokat, de valószínűleg még szintén jócskán alakul a produkciója. Örvendetesen sok a magyar szám, hiszen a nyári produkcióban a tavaly a Duna fölött drótkötélen átkelő Simet László balesete miatt egy sem volt, kivéve, amikor a műsor utolsó napján újra fellépett.
Eötvös Christopher illuzionistaszámának a zsánerét nem kedvelem. Hogy a különböző ládákban nők tűnnek el, majd tűnnek elő onnan, pusztán technikai trükk, nincs benne semmi artistateljesítmény. A szó szoros értelmében vett szemfényvesztés. Jobban szeretem, ha a kézügyességére hagyatkozik a bűvész, ha olyan trükköket mutat be, amelyek csak hosszú gyakorlással kivitelezhetők, netán még a saját fantáziájának szüleményei, nem megvásárolt rekvizitumok. A ládákkal való operálás esetében az előadásmód számít leginkább; például amikor Nagy Molnár Dávid imitálja a nagy mágust, az ellenállhatatlan macsót, abban van színészi teljesítmény. Eötvös szelíd tekintetét, kedves lényét ehhez kevésnek érzem. Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián gyorsöltözőszámát éppen az előadásmód teszi kiválóvá. Ez sem az artistateljesítmény csúcsa, bár némi eltakarás után tényleg pillanatok alatt meglepően más viseletekben jelennek meg. A lényeg azonban az, hogy képesek eljátszani a ruhák hangulatát, az öltözéknek megfelelően mozognak, táncolnak, nemcsak a jelmezük változik, hanem hirtelen más-más karakter bőrébe is bújnak. És ez már művészet. Inkább varietészám, mint cirkuszi, ahogy a nálunk ismételten fellépő olasz Kenneth Huesca hasbeszélése is az. Ez a zsáner fölöttébb népszerűvé vált, a különböző típusú hasbeszélők, a politikai tartalmú kabarévariánsaik akár milliós nézettségeket érnek el az interneten. B. Kiss István, a kiváló bábművész tudott pazarul hasbeszélni, és feleségével, Havas Gertrúddal közösen – amúgy Manócskaként és Mazsolaként váltak országosan ismertté – elő is adták a Játékszínben, Animációk című műsorukban Szép Ernő A hasbeszélő című egyfelvonásosát. Ebben a darabban filozofikusan költői gondolatok kifejezésére is alkalmas a hasbeszélés. Huesca, aki tulajdonképpen bohócpótlóként szerepel, és lehet is nevetni rajta rendesen, először Roger nevű, cserfes szájú bábmajmát tekinti partnerének, akivel dalra is fakad, majd a közönség tagjai közül édesget be néhányat a manézsba, és tátogásra bírja őket, mintha ők beszélnének, mulatságos, karikaturisztikus hangokat, szövegeket ad a szájukba. Vérprofi. Tud a közönséggel bánni, jó az improvizációs készsége, bármit lereagál, tisztában van azzal, hogy meddig mehet el, ami még nem bántó, és mindehhez makulátlanul elegáns is. A két műsorvezető, Köllő Babett és Maka Gyula nem reagál pillanatnyi történésekre, egymással évődve jól betanult, kereskedelmi tévés stílusú, szellemeskedő szöveget mondanak, de egyetlenegyszer sem fordul elő, hogy a publikum nevetne rajtuk. Az olasz Saabel család husky és szamojéd kutyáival játékos, szeretettel teli számot mutat be, és lábzsonglőr-attrakcióban is jeleskedik. A Kínából érkezett Jining Acrobatic lánycsoport tagjai egykerekűn egyensúlyozva dobálnak hatalmas koncentrációval kis tálkákat. Ez még nem kiforrott szám, a premieren sokat is hibáztak, de olyan bájosan, annyi sikkel, kellemmel, belülről fakadó mosollyal csinálják, hogy szinte rögvest megkedveltem őket. Olyat pedig még nem láttam, mint amit a KungFu Boys produkál, hogy két artista által vállon tartott rúdon, fejen állva, kis tálkákon az egyikük mind feljebb és feljebb ugrál.
Most is egészen kiváló a számokkal együtt élő, Szakál László által vezetett zenekar. A Fejes Kitty vezette, egyre fejlődő tánckar új kihívásoknak felel meg. Nekem hiányzik még egy-két világszám, de sok a műsorban az érték, ami nyilván sikerre számíthat.
