Mindannyian katonák, és kevesebb mint 24 órája még a pár tucat kilométerre lévő Pokrovszkot és környékét védték vagy az elvesztett állások orosz tüzérségét rohamozták. A mindennapos harci cselekményeket általában egy hangos csattanás és az azt követő éles fájdalom vagy érzéketlen kábultság váltotta fel: sebesültek lettek. Mihamarabb hátra kell vonni őket az arcvonalból, és eljuttatni a legközelebbi stabilizációs pontra, ahol komoly orvosi beavatkozást még nem kapnak, de a közvetlen életveszélyt elhárítják a hosszabb, kórházig tartó út előtt.
Az, hogy élve kerültek ki a harcok sűrűjéből, a katonaorvosoknak köszönhető, akik a harcteret járva a sebesülteket ellátják, és négykerék-meghajtásos pickupjaik platóján, az orosz drónokat kicselezve repesztenek ezekre a jellemzően pincékben, egykori lakóházakba berendezett pontokra.
Avsztrijka szemei
Ma este azonban nem a szokásos olívazöldre festett katonai kisbusz várja az ispotályból az éjszakába kilépő alakokat, hanem egy hatalmas női szempárral dekorált busz, amelyet egy önkéntesekből álló csapat üzemeltet. A Hospitallers (Templomosok) egy 2014-ben alapított, civilekből álló szervezet, amely az Oroszország proxiháborúja nyomán felszínre bukkanó katonaorvosi hiányosságokat pótolta azzal, hogy modern, teljes körű szanitécképzést biztosított önkénteseknek. Kéthetes turnusokban, orvos felügyelete mellett dolgoznak a harctér mögött a sebesültek eljuttatásában a felépülést jelentő kórházig. A buszon, amelyet egy munka közben elhunyt egykori osztrák önkéntesük emlékére „Avsztrijkának” becéznek, minden megvan, amit egy katonaorvos kívánhat: életmentő eszközök, EKG-k, ágyak, ülőhelyek, infúziók, töméntelen mennyiségű kötözőanyag és fertőtlenítőszer, szikék.
Bár hivatalosan nem tartoznak a hadsereg kötelékébe, ők is katonai hívóneveket használnak a személyazonosságuk védelme érdekében. Egyikőjük Tarasz, az asztalos, akinek ez az utolsó kéthetes missziója, felesége ugyanis nyolc hónapos terhes, és hamarosan nagyobb szükség lesz rá otthon, mint itt.
