„Az embernek nem kell sok áldozatot hozni azért, hogy segítsen egy gyermeken – vallja Barát Hella, a 2020-ban alakult Örökbe fogadok egy ovit mozgalom alapítója. A szervezet célja, hogy támogassa a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő intézményeket, és a társadalmat érzékenyítse a témában. Legutóbb egy tagjuk, Zimonyi Melinda nyújtott segítséget, amikor a környezetében felhalmozódott fahulladékot felajánlotta a mozgalomnak.
„Kitaláltam, hogy korongokat vágok ki belőlük, amikre a gyerekek rajzolhatnak vagy kifesthetik azokat. Le is fotóztam a formákat, majd feltettem a képeket a Facebook-csoportba, amelyen keresztül néhány óra alatt 80-90 óvoda keresett meg, ezért hamar egyértelművé vált, hogy nekem ennyi maradék faanyagom nincsen, hogy mindenkin segíteni tudjak. De hát kinek mondjak nemet? Válasszam csak az első öt jelentkezőt? Ehhez nem volt szívem” – mondja Melinda.
Melinda a másik utat választotta, ezért át kellett gondolnia, hogyan segít ennyi ovinak, mivel abban sem volt biztos, hogy az adományokhoz szükséges tetemes postaköltséget állni tudja. Közben az is kiderült, hogy egyes intézményeknél festék és ecset sincsen, így erre is pénzt kellett teremteni.„Szomorú történeteket is megosztottak velem, hogy mennyire kevés költségből kell gazdálkodniuk, hogy maradjon összeg uzsonnára és tisztítószerre. Ezek után nem csoda, hogy a kreatív feladatokra már nem jut pénz.”
Megindító történetek
A problémát végül úgy oldotta meg, hogy az ismerősei között segítőket keresett, így három-négy óra alatt összegyűlt az összeg a postaköltséghez, hamarosan pedig már festékeket nézegetett, mivel ahhoz is megérkezett a pénz. Sőt, azóta szélesedett a paletta: Melinda már gyurmát, színes papírt is válogat, hogy azokat is elküldje a kicsiknek. „Sokszor úgy érzem, szégyenlősek vagyunk, ha támogatásról van szó. Többen is mondják, hogy bocsánat, ezúttal csak ilyen keveset tudok küldeni, mert eljött a hónap vége, nekem nem fér bele több. Én meg mindenkinek elmondom, hogy pontosan az a kis összeg, az a pár száz vagy ezer forint hiányzott, hogy megvegyünk egy csomagot.”
A története igazi sikersztori: pár nap alatt annyi támogató ajánlotta fel a segítségét, hogy a közeljövőben több mint háromezer gyereken tudnak majd segíteni, hogy azok kedvükre alkossanak. A szervezet másrészt a transzparenciára törekszik, tehát miután az intézmények megkapták az adományokat, nyomon követik, hogy azokat miként használták fel.
„A mozgalom létrejötte óta rengeteg történetet hallottam már az óvodapedagógusoktól. Van olyan hely, ahol mentőt kellett hívni a kiscsoportos gyerekhez, mert az óvodába menet télen megfagyott a lába.
És létezik olyan csoport, melynek a tagjai az oviban, a mosdóban láttak először csapból folyó vizet, ami számukra egy attrakció”
– meséli Hella, az alapító, hozzátéve, máshol a dadus hajnali hat órakor érkezik meg, hogy aztán cserépkályhával fűtse be az épületet.
„A mozgalmunk azért különleges, mert általunk minden érkezik a kicsikhez a mikuláscsomagtól kezdve a kiránduláson át a kamionnyi tisztálkodószer-adományig. De a legnagyobb érték, hogy közvetlenül megismerhetjük a hátrányos helyzetű gyerekek világát, és segíthetünk rajtunk. Ez hatalmas csoda és teher is, ezért mentálhigiénés szakemberre is van szükségünk, hogy feldolgozzuk az élményeket” – mondja Hella.
A mozgalom létrejötte egy hétköznapi motívumnak köszönhető: az alapító otthonában a két kislánya mellett felesleges gyerekruhák és játékok halmozódtak fel, melyekkel nem tudta, mitévő legyen. „Gondoltam, hogy az értékes holmikat egy szervezethez adom be, de akkor sosem fogom megtudni, hogy azok jó helyre kerültek-e, hiszen nem lehet nyomon követni a folyamatot. Másrészt nem biztos, hogy az ajándékot a szülő megbecsüli, ezért létrehoztam a mozgalmat, mely közvetlenül a pedagógushoz juttatja el az adományt, hiszen ő tökéletesen tudja, hogy milyen helyzetben van a csoportja, és a gyerekeknek mire van szükségük.”
A nagy mennyiségű ajándékot futárszolgálattal küldte el, mialatt a lakása is kiürült, de közben egyre több óvodával vette fel a kapcsolatot, és a támogatók száma is nőtt.
„Felfedeztük, hogy az országban ötszáz olyan óvoda létezik, amely hátrányos helyzetű gyerekeket nevel többségében.
És ezenkívül még háromszáz olyan intézmény működik, melyben hátrányos helyzetű babákkal és általános iskolásokkal foglalkoznak. Mi a mozgalmunkkal jelenleg negyvenhétezer gyereket érünk el, és nyolcezer támogatónk van, köztük több száz cég, melyek ugyanúgy küldenek mikuláscsomagot vagy tisztálkodószereket” – mondja Hella.
Berettyóújfalu a világ
A mozgalom az ajándéktárgyak mellett utazásokat is szervez, a Világjegy nevű projekt segítségével már számos gyerek mehetett el élete első kirándulására az ország valamelyik településére. Egyes gyerekek ugyanis még sosem jártak a falujuk határán túl, az eddigi életük során a legnagyobb távolság, amit megtettek, az otthonuk és az ovi közti sétaút volt. Sokan ezért el sem tudják képzelni, hogy a mindennapi életükön kívül léteznek más környezetek, azaz más valóságok is. A probléma „csupán” az, hogy ehhez a legtöbb családban pár ezer forint már luxuskiadásnak számít, melyet a túlterhelt óvodák és önkormányzatok sem tudnak finanszírozni.
A programra mindenki a pénztárcájának megfelelő összeget küldheti: például egy gombóc fagylaltnak megfelelőt, vagyis hatszáz forintot – ebből akár többet is lehet venni –, de akár egy gyerek utazási költségét is állhatja hatezer, tíz gyerekét hatvanezer vagy egy egész ovis csoportét százhatvannyolcezer forintért. „Aki utal nekünk, annak később e-mailben elküldjük, hogy melyik óvodának és melyik csoportjának segített, és hogy a gyerekek hova mentek el kirándulni, amiről kap fényképeket és az óvónő által írt beszámolót is” – mondja Halmai Karolina projektvezető. A támogatottak hálásak; az egyik helyen az óvónő sikítva hívta magához a dadust és a személyzetet, hogy lesz pénzük az utazásra, mivel annyira régóta vágynak egy ilyen lehetőségre.
„Sok gyereknek már az élmény, hogy a busz megérkezik az óvoda elé – mondja Karolina. – A beszámolókban sorra olvassuk, hogy amikor a kicsik meglátják a buszt, és felszállnak rá, akkor csodálkoznak, hogy a magasból láthatják a világot. Az egyik kisfiú mesélte, hogy a falujukból bementek a közeli kisvárosba, Berettyóújfaluba, ahol életében először látott kétemeletes házakat. A busz ablakából csak bámult kifelé, mert soha nem gondolta, hogy ilyen óriási épületek létezhetnek.”
