- Heti abszurd: A grúzok mi vagyunk

Mit ad isten, a szállodája előtt a Moszkvának kedves eredménytől felpaprikázott ellenzékiek tüntettek, felismerték és jól kifütyülték Putyin barátját, aki arcán negédes félmosollyal, csöppet provokatívan integetett a testőrök által feltartóztatott tömegnek. Mint amikor elnyomott egy mosolyt a strasbourgi sajtótájékoztatón, ahol október elején a biztonságiak a földre teperték a pulpitusra neki felkiabáló Gyekiczki Mártont. Persze a rutin meg az évek nem hagyják kizökkenni, de ott is egy pillanatra kilépett komoly szerepéből, és szórakoztatónak, talán hízelgőnek találta a helyzetet. Született utcai harcosként értékeli ő a jó balhét, meg legalább itt nincs mindenkinél fegyver, mint Amerikában, ahol a politikai nemtetszés kinyilvánítása véráldozattal járhat.

Robert Fico erről persze mást mondana, de őt most csak a Rasszija–1 orosz közszolgálati csatorna kérdezte. Híradójukban osztotta meg, mennyire szeretne május 9-én Moszkvába menni, és személyesen megköszönni a Vörös Hadsereg katonáinak, hogy 80 évvel ezelőtt legyőzték a fasizmust, emellett leghőbb vágya, hogy a háború lezárultával újra normális mederbe terelje a szlovák–orosz nemzetközi kapcsolatokat. Túl sok világháborús veteránnal már aligha találkozna, így talán leginkább a gázkapcsolat helyreállítására ókumlálhatott, miután legalább nyár közepe óta tudjuk, keleti szomszédunk valószínűleg nem fogja meghosszabbítani Oroszországgal az idén év végén lejáró földgáztranzit-szerződést, hiszen a belőlük szerzett profitot az agresszor az ellenük folytatott háborúra költi. A döntés velünk együtt a szlovákokat is érzékenyen érinti, ezért is próbálhat Fico most Orbán nyomdokain békegalambkodni, még ha a Vörös Hadseregről a saját honfitársai is legalább részben borzongató emlékeket őriznek a családi legendáriumban.