- Kortárs bemutatót rendeztek a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, az Angyalok a lombok között című darabot Csábi Anna írta és rendezte

„Legalább egyszer mindenki eltévelyedik egy erdőben. Vagy így vagy úgy.” Ez a színlapon is szereplő talányos felütése Csábi Anna Angyalok a lombok között című darabjának. A fenti mondat tág asszociációs bázist indíthat el a nézőben. Rögtön szembenézésre sarkallhat, vagy legalábbis arra, hogy elgondolkodjon azon, hol is él valójában, kik veszik körül és hogyan hatnak rá. Meg van-e a veszélye annak, hogy bűnelkövetővé vagy netán áldozattá váljon? Hogy áll a hittel, miben hisz és milyen indokokkal?

Az Angyalok a lombok között, melyet Csábi Anna rendezőként is jegyez a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban, egy tíz évvel ezelőtt megtörtént esetet tárgyal. Egy független, kísérletező társulatból egyszer csak eltűnik egy színésznő. Nyoma veszik. Épp akkor, amikor az Angyalok a lombok között című darabot próbálják. Ez már önmagában izgalmas, nem is beszélve a folytatásról. A színészek angyalszárnyakat viselnek. (Látványtervező: Molnár Anna). Hamar betekintést kapunk egy színházi közösség életébe, a mindennapi létküzdelmeikbe. Hogyan próbálnak talpon maradni, megküzdeni a függetlenség súlyos árával, vagyis a mindennapi egzisztenciális harcokkal? 

Csábi Anna interjúkat készített a valós eset érintettjeivel, a történetet közelebbről ismerőkkel. Ebből született a darab, amely jól egyensúlyoz a titkokkal teli krimi és a mai súlyos etikai ésmorális problémákat firtató társadalmi dráma között. A legfőbb, ami szembetűnő, a szereplők kiszolgáltatottsága. A bizonytalanságból így könnyen vezethet az út valahová, amiből aztán nem nagyon van kiút. Az Angyalok a lombok között nem finomkodik, szembesít azzal, hogy mekkora a felelőssége azoknak, akikre Mesterként nézhetünk fel és miként válhat egy bizalmi viszony súlyos testi és lelki visszaéléssé. Hogyan lesznek néhányan cinkostársak ebben a borzalomban és felállhat-e valaha az, aki áldozatául esik a csábító álmodozásnak? Lehet-e, érdemes-e új életet kezdeni?

A szabadkai társulat nagy empátiával és figyelemmel kezeli ezt a igencsak színházközeli történetet. Hodik Annabella, Verebes Adrea, Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Ágyas Ádám és vendégként Pámer Csilla, valamennyien képesek árnyalni saját figurájukat. Jelenlétükkel kicsit saját magukra formálni a szerepet. Erőteljesek az előadásban a monológok, de a többi jelenet is hatásos. (koreográfus: Szegvári Júlia, zeneszerző: Szerda Árpád.)

Az előadás megállásra készteti a nézőt. Arra, hogy lépjen ki a pörgésből és igyekezzék azon elmeditálni, vajon jó úton jár-e? A felvett „angyalszárnyakat” tényleg a jóra használja, vagy már rég eltévelyedett abban a bizonyos erdőben, csak még mindig azzal áltatja magát, hogy ő bizony jól ismeri a kivezető utat.