Vákuum keletkezett Európa szívében. A német-francia tengely az utóbbi években amúgy sem volt túl erős, most azonban minden korábbinál gyengébbnek tűnik, s a következő hónapokban sem várható javulás e téren. Pedig az EU-nak számos kihívással kellene szembenéznie, különösen abban az esetben, ha Donald Trumpot választják meg az Egyesült Államok elnökének, aki védővámokat vetne ki az európai termékekre. Európának egységesen kellene fellépnie Ukrajna mellett is, mivel azonban az Unió két legfontosabb szereplője nem egységes, a legfontosabb ügyekre kevesebb figyelem jut, s olyan belső „trójai falovakkal” is nehezebben léphet fel az Unió, mint amilyen Orbán Viktor.
Mind Emmanuel Macron francia elnök, mind Olaf Scholz német kancellár komoly belpolitikai nehézségekkel néz szembe, mindketten politikai túlélésükért küzdenek. Az Odoxa ügynökség felmérése szerint Macront már csak 25 százalék támogatja, ami a legrosszabb érték 2017 tavaszán történt megválasztása óta. Így minden jel arra vall: nehezen kerülheti el azt, ami minden, utolsó mandátumát töltő elnököt fenyeget, hogy béna kacsává váljon. Scholz kancellár helyzete pedig egyes szakértők szerint tarthatatlanná vált a német koalíción belüli ellenségeskedések miatt. Európa már hónapok óta szenved a francia-német motor rövidzárlatától. Pedig évtizedeken át Berlin és Párizs közös kezdeményezései jelentették a fő hajtóerőt az Európai Unió számára.
Gazdasági és politikai nehézségekről egyaránt szó van. Mindkét országban megerősödött a szélsőjobb, bár e tekintetben komoly különbségek fedezhetőek fel a két állam között. Miután Macron pártja igen gyengén szerepelt a júniusi európai parlamenti választáson, előrehozott választást írt ki, amelynek az első fordulóját Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) nyerte meg. Miután azonban a két forduló között összefogtak egymással a baloldaliak és a centristák, Le Pen pártja végül csak a harmadik legtöbb képviselőt küldhette az alsóházba a baloldali Új Népfront (NFP) szövetség és az elnök centrista tömbje után. Mivel a képviselőházban hasonló nagyságú képviselőcsoportot hozhattak létre a centristák, a baloldal, valamint a szélsőjobb, az új, Michel Barnier vezette, a centristák és a jobbközép Republikánusok (LR) alkotta kormány nem támaszkodhat abszolút többségre. A kabinetnek ezért szüksége volt még egy partnerre. Macron dönthetett volna ugyan a balra tolódás mellett, de nem ezt az utat választotta, így az egykori uniós Brexit-főtárgyaló által irányított kisebbségi kormány Marine Le Pen pártjának szavazataitól függ.
Egyik kormány sincs jó formában
Németországban hasonló forgatókönyv elképzelhetetlen lenne. A szélsőjobb Alternatíva Németországért (AfD) szélsőségesebb is a RN-nél, a vele való bármiféle együttműködést minden német párt elutasítja. Ettől függetlenül Scholz koalíciója számára komoly kihívást jelentett, hogy a szeptemberben három keletnémet tartományban – Türingiában, Szászországban és Brandenburgban – tartott választásokon nagyon megerősödött az AfD, ami szintén a szövetségi koalíció gyengeségére vezethető vossza.
Ezek a német- és franciaországi belpolitikai konfliktusok azonban kihatnak az EU működésére is.
„Európa rosszul szervezett ahhoz, hogy reagáljon a külső eseményekre”
– mutatott rá François Heisbourg, a Fondation pour la Recherche Stratégique francia agytröszt tanácsadója, az „Egy világ Amerika nélkül” című könyv szerzője az El País című spanyol lapban. Úgy látja tehát, hogy az Unió nem készült fel kellőképpen Donald Trump esetleges győzelmére az amerikai elnökválasztáson, vagy arra, miképp kezelje az ukrajnai konfliktust, ha az Ukrajna támogatását elutasító volt elnök költözik vissza a Fehér Házba. „Ha Ukrajna támogatása nagyon visszaesik, vagy ha erős nyomás alá kerül a Trump-Putyin páros részéről, egyértelmű, hogy az európaiaknak gondjaik lennének” – mutat rá a francia szakértő. Úgy véli, Franciaországban az „ingadozás” dominál, Németországban a „bénultság”. A következő hetek sorsdöntőek lehetnek, hiszen mindkét országban el kellene fogadni a jövő évi költségvetést. Ez a parlamenti vita meghatározhatja mind Scholz, mind Barnier kormányának jövőjét.
„Egyik kormány sincs jó formában” – mutatott rá Nils Schmid német képviselő, a szociáldemokrata SPD külpolitikai szóvivője. Schmid elismeri, hogy a hangulat nem jó a kormányban, ám ez a német koalíciókban nem rendkívüli, s szerinte a kabinet kitart mandátuma végéig, jövő őszig. „Franciaország nehezebb helyzetben van, mint Németország” – vélekedett Schmid, mert a kormánynak nincs meg a többsége, s a gazdaságnak súlyos államháztartási hiánnyal kell megküzdenie. Szerinte Scholz nem is nevezhető béna kacsának, mert ismét pártja kancellárjelöltje lehet, maradhat a politikában, szemben Macronnal.
Más nehézségek is nehezítik az uniós döntési folyamatokat. Hollandia erőteljesen jobbra fordult a tavalyi parlamenti választás után, az új kormány vezető ereje a Geert Wilders által fémjelzett Szabadságpárt (PVV) lett. Tény azonban, hogy Hága nem változtatott eddigi külpolitikáján. A Dick Schoof vezette kormány is támogatja Ukrajnát fegyverekkel. Mindemellett Caspar Veldkamp, a holland diplomácia vezetője a napokban élesen bírálta mind a nemrég lezajlott grúziai parlamenti választásokat, mind Orbán Viktort amiatt, hogy rögtön a voksolást követően ellátogatott a kaukázusi országba, legitimálva a szabálytalanságoktól hemzsegő voksolást. Lengyelország ugyan vezető szerepre törekszik az Európai Unióban azóta, hogy Donald Tusk lett a miniszterelnök, de Varsónak is egy sor belpolitikai nehézséggel kell szembenéznie az Európa-párti kormány és Andrzej Duda elnök közötti viszály miatt: az államfő rendre keresztbe tesz a kormánynak.
A belpolitikai nehézségek lelassítják az EU-ban az olyan kérdésekről szóló megbeszéléseket, mint az európai védelmi modell és a védelmi ipar finanszírozása.
Felértékelődött azonban Giorgia Meloni szerepe, akinek a hatalmát nem fenyegeti veszély Olaszországban, az egyik legstabilabb kormány az övé. Sőt, Trump győzelme esetén még inkább felértékelődhet a szerepe, hiszen egyfajta közvetítő lehet az elnök és Brüsszel között. (Ő, és nem Orbán Viktor.) Igaz, Meloni is tartana az amerikai változástól Trump tervezett védővámjai miatt. Mindenesetre az olasz kormányfő már most domináns szerepet játszik Európában a migráció kérdésében. A német-francia gyengélkedés másik nyertese Ursula von der Leyen, aki erős embernek érezheti magát legitim támogatással, azt követően, hogy az EP újabb mandátumot szavazott meg neki az Európai Bizottság elnökeként. Így most két nő vált az EU legbefolyásosabb személyiségeivé.
Húsz százalékkal kellene növelni a védelmi kiadásokat
„Az EU nincs kellőképpen felkészülve a többszörös válságokra” - figyelmeztet Sauli Niinistö volt finn elnök az EU-bizottság megbízásából készült, a közösség polgári-katonai védelméről szóló jelentésben, amelyet múlt héten mutattak be Brüsszelben. Ebben egy olyan európai válságkezelési rendszer következetes kidolgozását szorgalmazza, amely preventív módon felkészül az esetleges természeti katasztrófákra éppúgy, mint a kibertámadásokra vagy az egyik tagállam elleni katonai támadásra. Niinistö nemcsak elkerülhetetlennek látja a fegyverkezés felgyorsítását, hanem az uniós tagállamok közötti szolidaritás erősítését is szorgalmazza, nem utolsósorban a gazdasági nehézségek kiküszöbölése érdekében.
Minden uniós polgárnak fel kell készülnie az új kockázatokra, mutat rá a jelentés, amely szerint ez a kiberbiztonságtól kezdve a célzott dezinformáció kezelésén át az egyéb válságkezelésig széles területet érint.
Az egyik legfontosabb követelmény a dokumentum szerint: minden uniós háztartásnak fel kell készülnie arra, hogy legalább 72 órán keresztül önellátó legyen egy esetleges váratlan válsághelyzet esetén.
A gazdaságban is változásokra van szükség. Le kell vonni a tanulságokat a Covid-járványból és az Ukrajna elleni orosz támadásnak az ellátási láncokra gyakorolt hatásából. Niinistö véleménye szerint az alapvető területeken való termelés biztosítása érdekében az EU-nak létre kell hoznia egy „munkaerő-mobilitási mechanizmust”. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a tagállamok válság esetén kisegíthetik egymást a kulcsfontosságú vállalatok munkavállalóival.
A jelentés abból indul ki, hogy a határokon átnyúló háborúk egyre nagyobb potenciális fenyegetést jelentenek. Ezért az EU és a NATO még szorosabb együttműködése mellett szállt síkra. Niinistö szerint húsz százalékkal kellene növelni a védelmi kiadásokat, beleértve a védelmi iparra szánt fejlesztéseket. Ez jelentős emelés lenne, mivel a jelenlegi, 2021 és 2027 közötti időszakra szóló pénzügyi keret mindössze egy százalékot szán a biztonságra és a védelemre.
Véleménye szerint javítani lehetne az uniós intézmények döntéshozatali folyamatán. Különösen válsághelyzetekben kellene gyorsabban meghozni a 27 kormány közös döntéseit. Niinistö úgy véli, a tagállamoknak a korábbinál következetesebben kellene fellépniük a harmadik országokból érkező esetleges kémek ellen. Emellett az uniós államok közötti, még mindig korlátozott információcserét is erősíteni kellene a veszélyek korai felismerése érdekében. A volt finn elnök azt is hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak semmilyen körülmények között nem szabad visszafognia az Ukrajnának nyújtott támogatását
