A magyar céges áram-, és gázárak minden fogyasztási sávban az európai élbolyba tartoznak – számítottuk ki az EU statisztikai hivatalának 2024. első félévi összesítéséből. A felmérés időszerűségét az adja, hogy Orbán Viktor mostanság egyre sűrűbben ostorozza az Uniót annak vélt vagy valós versenyképtelensége miatt.
Az adatot szolgáltató, körülbelül 40 európai - a tagokországokon kívül tehát tucatnyi EU-n kívüli - állam közül az áramfogyasztási sávok többségében a magyar céges díj a 3-5. legmagasabb. A legkisebb, évi 20 megawattóra (MWh) alatti szinten 38-ból Magyarország a 17. legdrágább. A földgáz esetében 29 adatközlőből a hazai fűtőanyag általában az 5. legdrágább. A legkisebb, évi ezer gigajoule (GJ) alatti sávban helyezésünk 30-ból a 11., 10 ezer és 100 ezer GJ között 31-ből a 9., évi 4 millió GJ felett pedig 12-ből a harmadik legrosszabb.
E szerint minél többet fogyaszt egy magyar cég, annál drágábban jut energiához. Ez szöges ellentétben áll azzal a közgazdasági alapszabállyal, mely szerint a vásárolt mennyiség bővülésével az egységár csökken.
A legkisebb igényű cégek a legolcsóbb áramot Grúziában, Montenegróban és a törököknél kapják. A következő szinten a grúzok mellé Koszovó és Norvégia sorol be. Évi 20 ezer és 70 ezer MWh között az előbbiekhez a finnek is felzárkóznak. Míg a 70 ezer és 150 ezer közötti sáv teljes skandináv fölényt mutat, efelett a norvégok és a svédek között ismét feltűnik Portugália.
Gáz esetén a legolcsóbbak általában a törökök, a grúzok és a bolgárok, a legnagyobb fűtőanyagigényű gyárakat viszont a legolcsóbban a belgák és a spanyolok szolgálják ki.
Az Eurostat-felmérés 2007 második félévi kezdetétől húzott, viszonylagos magyar árívei nagyjából egyformák, de a kisebb különbségek is figyelemre méltók. E szerint a 2007-2009 környéki helyezéseink nem igazán rózsásak: akkor az európai országok 80-85 százaléka olcsóbbnak bizonyult. Ezután javulás indult. A legkedvezőbb helyzetet úgy 2015 tájékán értük el, amikor „csak” az európai államok 30-40 százalékában kaptak a lakosságon kívüli vevők olcsóbban energiát. Bár a legkisebb áramfogyasztás esetén 2014-2018 között csak a többi állam 20-30 százaléka számított olcsóbbnak, azt követően helyzetünk romlásnak indult. A magasabb fogyasztási sávokban a többi adatszolgáltató 30, 40, 50, 60 és 70 százaléka a legkedvezőbb hazai helyzetben is előnyösebb tarifát kínált.
Földgáz esetén a legkisebb igényű cégek 2007-ben némiképp kedvezőbb szintről indultak, amennyiben a többi európai ország felét előztük, majd ez is folyamatosan javult. Így esetükben 2018 és 2021 között csak a többi állam tizede számított olcsóbbnak. A magasabb fogyasztási sávoknál viszont a többi állam 20, 30, 50, 60, illetve 80 százaléka legjobb állapotunkban is előzött. Viszonylagos céges gázáríveink ugyanakkor az áraménál szembeötlően idegesebbek. Eme céges közszolgáltatás eleve nem túl szívderítő versenyképessége tehát még kiszámíthatatlan is.
Az összes áram- és gázfogyasztási sáv közös vonása helyezéseink 2021. végi-2022. eleji összeomlása is. Ekkor az európai államok 85-90 százaléka ismét mögénk sorolt. Az így kialakult kép még a legrosszabb szociálliberális időszakot is alulmúlta. Olyannyira, hogy 2023. első féléve során a 2 ezer és 20 ezer, illetve a 70 ezer és 150 ezer MWh közötti áramsávban az összes többi, 37 adatszolgáltatót alulmúltuk. Ez a hazai cégeket a megelőző időszak viszonylag kedvező adatai miatt is sokkolhatta. Bár a kép azóta árnyalatnyit javult, az európai államok mintegy kilenctizede ma is olcsóbb.
Egységes módszertan
Lapunk, az adatközlők számának folyamatos változása miatt, az összehasonlíthatóság érdekében, az adott félévben energiatarifáikat megosztó, Magyarországnál olcsóbb államok arányát vette alapul. Ha az érték magas, akkor sok az olcsóbb ország, vagyis drága, versenyképtelen a hazai díj. Ezúttal csak a cégek által levonható adóktól – így például a világrekorder áfától – mentesített, a többi terhet viszont tartalmazó díjakat vetettük össze, egységesen, euróban, minden fogyasztási sávban.
A tényekből levonható következtetések kijózanítók. Bár a Vlagyimir Putyin üzleti lépéseiben, majd Ukrajna lerohanásában gyökerező, 2022-es világpiaci energiaárrobbanás a kontinens összes cégét érintette, az ostor, valamennyi közül, leginkább a magyarokon csattant. Ez azért különösen fura, mert az Orbán-kormány még a nyugati elszigetelődést is vállalja az általa „versenyképesnek” mondott orosz gázvásárlás fenntartása érdekében.
Az adatok tanúsága szerint viszont viszont az orosz gázellátásról már két éve leváló európai államok mintegy kilenctizede vállalkozásait nálunk olcsóbban képes ellátni.
(Az a fideszes szólam pedig, miszerint az orosz gáz a lakossági rezsicsökkentés záloga, egyszerű valótlanság. A magyar állam a lakossági fűtőanyagért is legalább piaci árat - ha nem többet - fizet Oroszországnak. Az ennél kétségkívül alacsonyabb lakossági gáztarifa fenntartása érdekében az orosz vételár jó részét - évi akár több ezermilliárd forintot - az Orbán-kormány az állami költségvetésből utalja ki.) A hazai céges áramár és a tőzsde kapcsolata áttételesebb, mivel a hazai villamos energia jó részét belföldi erőművek állítják elő, mégpedig, legalábbis nemzetközi összevetésben, a jelek szerint, kiugróan versenyképtelen áron.
A propaganda nem megoldás
A valós tények nem is mondhatnának élesebben ellent az Orbán-kormány propagandájának. Bár a jó egy évtizede ígérgetett „ipari rezsicsökkentésnél” alighanem még Godot-ra is hamarabb számíthatunk, a kabinet még annak megakadályozására is képtelennek bizonyult, hogy a 2022-es, nemzetközi energiaárrobbanás ne a magyar cégeket sújtsa leginkább. (Így viszont érthetőbbé válik a hazai árak EU-rekorder emelkedése is.) Bár a kormány a lakossági rezsicsökkentés hangsúlyozása mellett néhány vállalkozási és közintézményi körnek is nyújtott támogatást, a kedvezmények a hazai céges energiafogyasztás túlnyomó részét nem érintették. Ráadásul a kormány, népszerűségi okokból, a lakossági rezsiterhek egy részét évtizedek óta a nagyobb energiaigényű gyárakkal fizetteti meg. Az Orbán-kabinet újólag az uniós vállalatok versenyképességének úgymond gyengítéséért is "Brüsszelt" okolja. E friss propagandahadjárat szóhasználatát átvéve ugyanakkor kijelenthető: a lakosságon kívüli magyar tarifák olykor kétszeresen-háromszorosan is meghaladják a svéd, a finn és a portugál áram-, illetve a spanyol, a litván, a bolgár és a belga gázárakat. Egyes, EU-n kívüli államok esetében, mint például Grúzia, Koszovó, Montenegró, Norvégia vagy Törökország, a szorzó ennél is nagyobb. Az Orbán-kabinetnek így sokak szerint "Brüsszel"-ellenes részigazság sulykolása helyett először inkább saját háza táján kellene söprögetnie.
