A pletykalapokban ma is gyakran felbukkan, állandó téma kapcsolata férjével, Joachim Sauerrel. Az egyik lap például azt írja, megromlott a viszonyuk, míg a másik éppen arról számol be, hogy boldogabbak, mint valaha.
Személyéről tehát még ma is sok szó esik Németországban, ezért várják nagy érdeklődéssel november 26-án magyarul a Centrál Könyvek gondozásában megjelenő, Szabadság Angela Merkel című visszaemlékezéseit. A német politikából való távozása óta ugyan nem telt el olyan sok idő, de saját pártja, a Kereszténydemokrata Unió mintha igyekezne egyre nagyobb távolságot tartani tőle. Szeptember 25-én a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémián tisztelegni akartak a júliusban 70. életévét ünneplő Merkel előtt, aki 2005 és 2021 között volt német kancellár, ám ez a megemlékezés meglehetősen furcsára, visszafogottra sikeredett. A Die Zeit sokatmondóan „lábujjhegyen való közlekedéshez” - hasonlította. A CDU és Merkel eltávolodtak egymástól, időközben az a Friedrich Merz került a párt élére, akinek a munkásságát Merkel felettébb kritikusan szemlélte.
Merkel volt az a kancellár, aki négy választást nyert meg egymás után. 16 évig volt hatalmon, segített egybetartani Európát a zavaros években. Ő volt a déli országok számára fájdalmas megszorítások kancellárja is, és ő volt az, aki a kontinens vezető gazdaságát a viszonylagos jólét éveiben irányította. Ő volt az, aki átvészelte a világjárvány időszakát. Ünnepelt politikusként hagyta el a kancelláriát.
Valóban az egyik legnagyobb formátumú politikus volt, de a történészek feladata lesz annak megítélése, valójában milyen szerepet játszott Németországban és Európába. Számos bírálat érte menekültpolitikájáért: a 2015-ös válság csúcspontját követően egymillió külföldit fogadott be. A 2011-es fukusimai nukleáris baleset után bejelentette az atomenergia-feladását, amivel a CDU ma szintén nem tudna azonosulni.
Örökségének utólagos értékelésére ugyanis az Ukrajna ellen 2022-ben indított orosz háború is rányomja a bélyegét. Sokan vádolták azzal, hogy túlzottan pragmatikus politikát folytat Vlagyimir Putyinnal szemben.
„A mérleg, röviddel a berlini hatalomváltás után, durva ébredés” – értékelt Eckart Lohse, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója. „Németország alkalmazkodott az olcsó oroszországi energiához, az olcsó kínai technológiához és ahhoz a megingathatatlan feltételezéshez, hogy az Egyesült Államok is aggódik a legnagyobb gazdasággal rendelkező, Európa szívében fekvő legnagyobb exportnemzet biztonságáért.
Merkel hivatali ideje alatt arra törekedett, hogy „megőrizze” Németországot a zűrzavaros világtól, de ez nem sikerült neki. Az Ukrajna elleni orosz támadás után teljesen más megvilágításba került ez a politikája.
Bár ma Németország számos nehézséggel küzd, gazdaságiakkal, politikaiakkal, társadalmiakkal egyaránt, amelyek a mindennapokban is éreztetik hatásukat, például előfordulhat az a szégyen, hogy a vonatok többsége nem tudja tartani a menetrendet, Németország nosztalgia nélkül gondol vissza a Merkel által fémjelzett időszakra. Igaz, ez a hozzáállás még változhat. Talán túl frissek a németek emlékei.
A kritikusok azzal vádolják Merkelt, hogy pragmatizmusával, a víziókkal szembeni vonakodásával, a kockázatvállalás elkerülésével „elaltatta az országot” és ő is felelős a mai állapotokért. Egy jobbközép politikus megjegyezte: „A 2010-es évek a növekedés és a stabilitás évei voltak Németország számára, de ez az idő kárba veszett”.
