A Medián legfrissebb közvélemény-kutatási eredménye, elsőre úgy tűnik, csak megerősíti azt, amit más intézetek is kimutattak, hogy gyakorlatilag fej-fej mellett van a Fidesz és a Tisza. (A kormányközeli közvélemény-kutatók adatai, melyek szerint az EP-választás óta erősödött a Fidesz, alighanem inkább a kormánypárti szavazókat megnyugtatni akaró szándékot mutatják, mintsem a politikai közhangulat változását.)
Valójában nem az a legfontosabb, hogy a két nagy párt támogatottsága hogyan viszonyul egymáshoz. Az igazi kérdés az, hogy hol áll a Fidesz. Márpedig a Medián kutatása szerint a biztos pártválasztók között immáron csak 39 százalékon, a Tisza 46 százalékával szemben. Ez pedig arra utal, hogy a kormánypárt támogatottsága kezd egyértelműen 40 százalék alá süllyedni. Ez az a szint, amely mellett az egyéni választókerületek túlnyomó többségét elveszítené a Fidesz. (Akár már a különben erősen kormánypárti dombóvári kerületet is januárban.) Az egyéni körzetekben a kormányváltást akaró szavazók nagy többsége várhatóan le fog szavazni az esélyes ellenzéki jelöltre.
A Republikon korábbi kutatása azt is mutatja, hogy a kisebb ellenzéki pártok némileg erősödtek. Ha így van, az logikusan következik az elmúlt hónapok, sőt hetek eseményeiből. Kétségtelen ugyanis, hogy a Tisza azután, hogy egyértelműen az ellenzék vezető erejévé vált júniusban, olyan gesztusokat tett, amelyek nyilvánvalóan a kormánypárti szavazók megnyerését célozzák. Ez a liberális és baloldali szavazóknál elbizonytalanodást okozhatott, és ezért erősödhettek a kisebb pártok.
Mit lenne célszerű figyelembe venni a különböző politikai szimpátiával bíró ellenzékieknek ebben a helyzetben, ha nem elszalasztani, hanem megragadni akarják a kormányváltás esélyét?
A nem tiszások részéről érthető, ha összerezzennek, amikor olyan megnyilvánulásokkal találkoznak, amelyek ha nem is a mostani, de a 25 évvel ezelőtti Fideszre emlékeztetnek. Azoknak azonban, akik vehemensen támadják ilyenkor a Tiszát, érdemes föltenniük maguknak a kérdést, hogy nem lehetetlent kívánnak-e. Egyrészt azt, hogy bukjon az egyre rosszabbul kormányzó Fidesz, ami csak a korábbi fideszes szavazók megnyerésével lehetséges, másrészt azt, hogy mindenben a saját hangjukat hallják vissza, ami különösen a vidéki kisebb településeken élők számára érthetetlen.
A helyzet végiggondolását segítheti, ha a TISZA Párt számukra nem szimpatikus megnyilvánulásai között bizonyos distinkciókat tesznek. Vannak közöttük olyanok, amelyek mögött nem nehéz taktikai megfontolásokat érzékelni. Ez a politikában elkerülhetetlen. Nem hazugságot jelent, hanem azt, hogy a helyzet függvényében más és más hangsúlyok jelennek meg egy párt imázsalakításában. Nem mindegy, hogy miről beszélnek egyszer, miről ötször, mi az, amit jobban hangsúlyoznak a szimbólumaik, mi az, amit kevésbé. Ennek elkerülhetetlenségéről nyíltan beszélt Magyar Péter.
Más az, amikor ezen túlmenően nyilvánvaló érték- és programbeli különbségekről van szó. Nem lehet azonban kétséges, hogy kormányváltásra csak egyfajta népfrontos összefogással van esély, amelyben tudomásul kell venni, hogy sok mindent fel kell adni egy közös cél érdekében.
Van azonban egy harmadik terület is, amelyben teljes joggal lehetnek határozottak a Tisza Párt világától magukat távol állónak érző ellenzékiek: ez pedig a jogállamiság, általában a demokratikus intézményrendszer visszaállítása melletti teljes elkötelezettség. Ezen a téren nem pusztán arról van szó, hogy ne legyenek kétségbe vonható megnyilatkozások, hanem hogy nagyon is legyenek olyanok, amelyek a programot, a célokat világosan kinyilvánítják.
Ez már átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mit tehet a TISZA Párt a kormányváltás esélyének maximalizálása érdekében. Ha igaz a népfrontos politika szükségessége, akkor ez körülbelül azt jelentheti, hogy az Európai Unióban most és már régóta meghatározó erők program-koalíciójának itthoni megteremtésére kell törekedniük. Hogy ez így van-e, várhatóan hamarosan kiderül, amikor a TISZA előáll a maga programjával, amelyet – nem feltétlenül jogosan – sokan régóta türelmetlenül sürgetnek, és amelynek lassan tényleg itt van az ideje.
Kérdés, hogy lesznek-e ebben a programban olyan hangsúlyos elemek, amelyek szociáldemokrata, liberális és zöld értékeket, várakozásokat tükröznek. Természetesen nem könnyű, de nem is lehetetlen mindezeket összehangolni a Tiszához közelebb álló konzervatív, kereszténydemokrata elemekkel. Nem lehetetlen, merthogy éppen ez a demokrácia egyik legfontosabb jellemzője: értékek, törekvések, programok közötti élhető kompromisszumok megtalálása. Magyar történelmi kontextusban úgy is mondhatjuk: Haza és Haladás együttes, egyenrangú szolgálata.
Meglehet, a Tisza enélkül is megnyerheti választást, mert ha nincs más lehetőség, keserű szájízzel, összeszorított fogakkal minden ellenzéki le fog szavazni a jelöltjeire. A választás után azonban kormányozni is kell. Márpedig az országot újjáépíteni nem lehet keserű szájízű emberekkel, csak akkor, ha sokan, sokfélét gondolók egyaránt úgy érzik, hogy egy sokkal jobb korszak megteremtésének lehetnek aktív részesei.
A szerző teológus-filozófus a Határon Túli Magyarok Hivatala volt elnökhelyettese.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.