- Boszorkányoktól a viharágyúig

Időben és térben is kiterjedt témával foglalkozik Süveges Rita kiállítása, mely az időjárás és az éghajlat módosítására irányuló erőfeszítések tanulságait járja körül, feltéve a kérdést: képesek leszünk-e a jövőben előrejelezni az időt, és tudjuk-e befolyásolni az égi jelenségeket? Illetve átlátjuk-e, hogy milyen utóhatásai vannak egy ilyen beavatkozásnak? A Magyar Nemzeti Galériában látható tárlatot a képzőművész a tavaly elnyert tízezer euró (több mint négymillió forint) értékű TÓTalJOY-díjnak köszönhetően valósíthatta meg, 2023-ban ugyanis az ő koncepcióját és kutatási tervét választotta az év díjazottjának harmincnyolc projektterv közül a kilenctagú hazai és nemzetközi összetételű grémium.

– Tíz éve foglalkoztat a természeti környezet állapota és megóvása, a képeim is erről szólnak. Elsősorban viszont festőművész vagyok, és nem kutató, szóval arra törekszem, hogy a műveimmel vizuális élményt nyújtsak a nézőnek, ami remélhetőleg elgondolkodtatja ezekről a témákról – mondta lapunknak Süveges Rita. A jelen kiállításon az időjárás befolyásolása és klímaválság megoldása érdekelte, így az emberiség történetét végigvette ebből a szempontból. A tárlathoz készült kísérőfüzetben is több ilyen esetről olvashatunk. 1950-ben például már a világ húsz országában próbálkoztak mesterséges esőkeltéssel, és a hidegháborús technológiai verseny egyik meghatározó pillére is lett az időjárás manipulálásával való kísérletezés. De Süveges Rita megemlít szélsőséges példákat is: 1938-ban a Mai Nap című lap arról számolt be, hogy Görög Henrik magánhivatalnok és Rovó Aladár, a Magyar Államvasutak nyugalmazott főmérnöke egy négyzetkilométeres petróleumtó felgyújtásával szeretett volna esőt kelteni.

Az egyiken középkori boszorkányok kígyót és kakast főznek, hogy vihart idézzenek elő, míg más képeken jégelhárító rakéták és egy viharágyú tűnik fel. Utóbbit Albert Stieger osztrák borász és polgármester 1896-ban mutatta be, az acélból készült szerkezetet negyed font fekete lőporral durrantották be, a készülék pedig állítólag hanghullámok által törte meg a vihar jegét. Nem igazolódott be azonban, hogy a viharágyúk hangja által keltett lökéshullámok befolyásolhatják a zivatarfelhők belső szerkezetét, és bár a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kijelentette, hogy e technikának nincs fizikai alapja és hatástalan, a viharágyúkat helyenként még ma is alkalmazzák.

– A tárlaton feltűnik egy vérfarkas képe is, mely ellen a népi hagyomány szerint az ezüst golyó hatásos. A tudomány kontextusában viszont az ezüstgolyó egy komplex probléma egyszerű megoldását szimbolizálja. Nekem a klímaválság elleni harc kapcsán is az az érzésem, mintha ezt a különleges fegyvert keresnénk, és azt a technológiában találnánk meg, hiszen azzal próbáljuk előrejelezni és megoldani a klíma kérdését. Ez a válság pedig olyan mint egy misztikus szörny, egy vérfakas, amit nem tudunk legyőzni, mert hatalmasabb nálunk – mondja művész, hozzátéve, a vérszomjas lényt ábrázoló kép másik oldalán a „Can we survive technology?”, avagy „Túlélhetjük a technológiát?” kérdés olvasható.

Süveges Rita szerint mindig a művészektől kérdezik, hogy miként oldható meg egy-egy ilyen válság, miközben úgy véli, a tőkével és közhatalommal rendelkező személyeknek kellene erre választ adniuk, és olyan döntéseket hozniuk, melyekkel nemcsak a jövő, de már a jelen nemzedékeinek a körülményeit is javítják. – Én nem ökoharcos vagyok, de a műveimmel mindig is azt szerettem volna átadni, hogy a természetre ne zöld növények összességeként tekintsünk, hanem az életünk alapjaként.