Orbán Viktor az október 23-i beszédében három, Magyarország számára történelmi tragédiát okozó bejelentést tett, melyet azóta is ismétel saját felszólalásaiban, valamint ismétlik a Nemzeti Együttbűnözés Rendszerének (NER) első számú megmondó emberei.
Orbán október 23-án félre nem érthető módon adta a tudtunkra, hogy Magyarország hamarosan elhagyja a NATO-t és az Európai Uniót, majd a beszéde végén az értésünkre adta azt is, hogy súlyosan téved mindenki, aki abban reménykedik, hogy 2026-ban a Fidesz-KDNP szövetségen kívül bárki is megnyerheti a választást. A miniszterelnök kijelentette, hogy megvan hozzá a mai kormánynak minden eszköze, felhatalmazása, hogy bármi áron, de meg tudja tartani a hatalmát, azaz pusztán hiú vágya a magyar emberek immár jelentős többségének a hatalomváltás.
Kíváncsi voltam arra is, hogy hol és milyen tartalommal elemzik az egyes ünnepi megemlékezéseket, mit emelnek ki az egyes eseményekből. Ha ellenkező előjellel is, de minden híradás érdemi része két kérdést elemzett. Központi téma volt Orbán Millenárison elmondott, valamint Magyar Péter Széna téren tartott ünnepi beszédének a tartalmi és előadói összevetése, valamint a két rendezvényen résztvevők számának számháborúja.
A tények viszonylag makacs dolgok, és számomra amúgy sem jelentett meglepetést, hogy az orbáni propaganda szerint a Millenárison jelenlévő tízezres szám aligha valószínű, mert maga a terület befogadó képessége ötezer fő, és a biztonsági sávok kialakítása, a színpad monumentális méretezése ellenére is kényelmesen elfértek a résztvevők. Ezzel szemben áll a TISZA Párt saját szememmel látott, a drónfelvételek, valamint a térképek alapján megalapozottan becsülhető tömege, amelynek nagysága szinte biztosan elérte a százezer főt.
Időközben nyilvánosságra került a Medián közvélemény-kutatása is; azoknak a jelentős többsége, akik mindkét beszédet meghallgatták, Magyar Péter előadását sokkal erőteljesebbnek, jobbnak minősítették. Magyar Péter valamint Orbán Viktor beszédeinek megítélése, minősítése értelemszerűen szubjektív, melyről első látásra minden médiafelület a saját érzelmi kötődése szerint nyilatkozott.
Október 23-án én még csak Magyar Péter és Tompos Márton beszédeit ismertem, és Orbánét nem. A kormánytól független média általában a saját véleményemhez közelállóként értékelte Magyar Péter beszédét, kiemelve benne néhány előremutató új elemet is. Orbán beszédét a kormánypárti média elsöprőként mutatta be, de azt a helyén tudom kezelni.
Orbán beszédét megismerve megdöbbentett, hogy a kormánytól független híradások, politikai elemzők szinte lebeszéltek arról, hogy kínozzam magamat, és a miniszterelnököt utólag meghallgassam. Mindannyian egyezően írták, hogy Orbán nehezen birkózott meg a számára kényelmetlenné vált ünnepen való felszólalás kényszerével. Egységesen azt írták, hogy Orbán beszéde, mint máskor is, zavaros, ellentmondásos volt, és ami a lényeg, semmi újat nem tartalmazott.
Végül mégis úgy döntöttem, hogy utólag meghallgatom az Orbán-beszédet, mert sokan várták tőlem a Facebook és YouTube csatornámon, és közéleti előadásaimon, hogy érdemben elemezzem előadását. Döntésemet erősítette az a korábbi tapasztalatom is, hogy a független média közlései gyakran küzdenek azzal, hogy Orbán beszédeiben felismerjék a lényeget, ami pedig nem is ritkán sorsdöntő társadalmi jelentőséggel is bírt. Ez most sem volt másképpen. Be kell vallanom, hogy számos esetben felmerült bennem, hogy sok érintett elemző a valóságban meg sem hallgatta a kormányfő beszédét.
Orbán azonban az alig 21 perces beszédében három megrázó, történelmi veszélyt előrevetítő gondolatot vetett fel, vagy erősített meg, minden korábbinál egyértelműbben.
1./ Megerősítette, hogy Magyarország gazdaságpolitikája szuverén, semleges, blokkon kívüli. Az Európai Unió azonban egy gazdasági közösségként jött létre, amely idővel politikai közösséggé is vált. Így a gazdasági semlegesség nyilvánvalóan értelmezhetetlen az EU keretein belül.
2./ Ennél is egyértelműbb, és talán jelentősebb, új gondolatként mondta ki, immár nem csak Ukrajnára vonatkoztatva, hogy (idézem): „Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak egyetlen dologért, Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolnunk! Magyarországért és a magyar szabadságért most azzal tehetjük a legtöbbet, hogy nem veszünk részt mások háborújában.”
Orbán e kijelentése, ami a gazdasági semlegességet kiterjesztette a politikai, katonai semlegességre is, egyértelművé tette, hogy Orbán Magyarországot már a NATO védelmi kötelékén kívül látja. Az ellenzéki pártjainknak, a független médiának és a politikai elemzőknek ez nem szúrt szemet, szemben az USA magyarországi nagykövetével. David Pressman október 30-án a NATO-nagykövetekkel vitatta meg Orbán kijelentését, ahová a kormány képviselőjét is meghívták, de a kabinet természetesen nem reagált a meghívásra. Egyenes tehát a kijelölt út a NATO elhagyására.
3./ Végül Orbán az október 23-i beszédében kétséget kizáró módon, a jogi hátterét is bemutatva elmondta, hogy sem a 2026-os választást megelőzően, sem egy esetleges választási vereség (ha lesz választás 2026-ban) esetén nem fogja átadni a hatalmat.
A miniszterelnök levezette, hogy mindennél egyértelműbbé vált, az EU egyes tagállamai és az Európai Bizottság a magyar alkotmányos rend megbontására szervezkedik (idézem): „Brüsszelben bejelentették, hogy meg fognak szabadulni Magyarország nemzeti kormányától. Azt is bejelentették, hogy egy brüsszeli bábkormányt akarnak az ország nyakába ültetni. (…) Tudjuk, hogy meg van a kiszemelt bábkormány. Meg van már a Párt, amelyet a nyakunkba akarnak ültetni. Meg van az emberük is rá, igazi aláíró fajta. Ideális jelölt egy bábkormány élére. (…) Ez nem összeesküvés-elmélet, ez összeesküvés a gyakorlatban ország, világ előtt! (…) Ma van erős nemzeti egység a jobboldali kormányzat mögött, van közös akarat. És az egységhez és az akarathoz erő is társul. Ma meg van a szuverén cselekvés lehetősége, és ígérem, hogy mi élünk is vele!”
A büntető törvénykönyv (Btk.) 258. § a hazaárulásról ekként rendelkezik (idézem): „Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Értelemszerű, hogy a hazaárulás büntetőjogi tényállásának megállapítása, az érintettekkel szembeni vádemelés és bírósági eljárás kezdeményezése az ügyészség kiemelt feladata. A pártok működésének törvényessége felett is a Legfőbb Ügyészség köteles őrködni, és ha szükségesnek látja, kezdeményezheti akár a párt bíróság általi megszüntetését is.
Az ország miniszterelnökének október 23-i tényközlése nem csupán lehetőséget, hanem kötelezettséget is ró a Legfőbb Ügyészségre, a Rogán Antal alá rendelt titkosszolgálatokra, az Alkotmányvédelmi Hivatalra, és a legújabb szörnyetegre, a Szuverenitásvédelmi Hivatalra is, hogy azonnali vizsgálatok egész sorát indítsák el. A vizsgálatok érintettje kell, hogy legyen minimum a TISZA Párt, illetve Magyar Péter. Tekintettel arra, hogy Orbán Magyar Pétert össz-ellenzéki vezérként is nevesítette, így valamennyi ellenzéki párt és politikai elemző sem maradhat ki. A hivataloknak kötelezően vizsgálniuk kell az érintetteknek az alkotmányos renddel szembeni külföldi kormányokkal (értsd: az EU tagállamok kormányaival) és szervezettel (értsd az Európai Bizottsággal) való feltételezett szervezkedés létét.
A vizsgálatok eredményének vagy meg kell hazudtolniuk Orbán Viktort, ami azonban Orbán részéről vet fel a büntetőjog által üldözendő cselekményeket, vagy meg kell erősítenie Orbán álláspontját. Ez esetben viszont fel sem merülhet például, hogy 2026-ban a TISZA Párt és képviselői, különösen Magyar Péter egyáltalán elindulhasson az országgyűlési választáson.
Ennek tükrében talán még érdemesebb odafigyelni Magyar Péter november 10-én tartott rendkívüli sajtótájékoztatójának tartalmára, így arra is, hogy valóban csak egy lehallgatási ügyről, a magyar Watergate-botrányról van szó, vagy sokkal többről, egy végtelenül veszélyes, az orbáni diktatúra újabb szintlépéséről. Úgy vettem ki Magyar Péter nyilatkozataiból, hogy erre még sem ő, sem a pártja, de a vasárnapi sajtótájékoztatóról hírt adók sem gondoltak.
Érdekes újságírói kérdés lenne a Magyar Péter nyilatkozatát lekicsinylő kormányzati szereplők, nyilatkozók számára, hogy szerintük egy államellenes szervezkedésről szóló miniszterelnöki ténybejelentéskor a szolgálatoknak vajon nincsen tennivalójuk?
Az október 23-i kormányfői beszédben elhangzottakhoz tartozik az is, hogy a Magyarország politikai és államszervezeti hatalmát bitorló Orbán Viktor és sleppje múlt kedd óta örömmámorban úszik, amiért Donald Trump nyerte meg az amerikai elnökválasztást. Orbán a tőle megszokott, az embereket mélységesen lenéző módon (oktatásellenességével sokat tesz érte, hogy a véleménye a valóság legyen) azonnal bejelentette, hogy most már nyugodtan a parlament elé terjesztheti a 2025-ös év „békeköltségvetését”, mert immár egy csodás év vár ránk jövőre. Orbán szerint az amerikai elnökválasztás miatt két költségvetéssel kellett készülniük: Kamala Harris esetében egy negatív, háborús büdzsével, Trump esetében pedig egy aranykor felé mutató békeköltségvetéssel.
Nehéz félretenni, hogy bár a 2025-ös költségvetést az Orbán-kormány valóban a november 5-i választást követően, november 11-én adta be a parlamentnek, de a Költségvetési Tanács azt már az amerikai elnökválasztás előtt megkapta, és az Országgyűlés számára már értékelte is. Igaz, egy ilyen hazugság ma már senkit nem lep meg, de azért ennek nem szabadna így lennie, és a maradék ellenzéki médiafelületeknek erre sokkal erőteljesebben kellene rámutatni.
Sokkal többeknek fel kellett volna figyelni arra is, hogy a kormányfői posztot bitorló magyar miniszterelnök annak a Donald Trumpnak drukkolt, akinek meghirdetett protekcionista gazdaságpolitikája a magyar gazdaság egyébként lehetséges növekedésének visszaesését, vagy a mélyrepülésének erősödését okozza majd. És csaknem biztosan a magyar inflációs kilátások jelentős emelkedéséhez is vezet.
2023-ban Magyarország exportjának 78,8 százaléka irányult az Európai Unióba, míg az importunk 69,4 százaléka az uniós tagállamokból érkezett. Trump meghirdetett vámháborúja és protekcionista gazdaságpolitikája jelentősen emelheti az árakat az Unióban, és visszafoghatja az EU fejlődését, amelynek negatív hatását Magyarország egészen biztosan nem tudja kivédeni. Az Európai Unió egyben vámunió is, így nyilvánvalóan a népbutítás kategóriájába tartoznak Szijjártó Péternek és társainak azon hangzatos beszédei, hogy majd mi kétoldalú megállapodásokat kötünk az Egyesült Államokkal.
Donald Trump nemkívánatos versenytársnak tekinti az Európai Uniót, de az biztos, hogy az EU-nál sokszorta jobban megveti Kínát, amellyel szemben a lehetséges legerőteljesebb protekcionista gazdaságpolitikát, és elővezetése szerint általános, 60 százalékos, értelmezhetetlen nagyságú vámokat (vámháborút) fog alkalmazni.
Amerika a világ legtekintélyesebb gazdasági, politikai és katonai hatalmaként általában is, de különösen Donald Trump elnöksége mellett elvárja, hogy a szövetségesei kövessék lépéseit a politikai és a gazdasági döntéseikben is. Donald Trump és adminisztrációja nem ismeri sem a gazdasági, sem a politikai semlegességet egyetlen állam esetében sem, így csak idő kérdése, hogy mikor hívja fel az amerikai elnök figyelmét a saját adminisztrációja Orbán kínai elkötelezettségére, és meghirdetett gazdasági és politikai semlegességére.
Amikor ez bekövetkezik, Orbánnak nem lesz ideje váltani, és Magyarország pillanatokon belül az Amerika által leginkább eltaszítottabb államok egyikévé válik. Bár az USA külügyminisztériumában már kidolgozták és megfontolásra javasolták a magyar vízumkötelezettség bevezetését, valamint Orbán Viktorral, a magyar kormány és a NER tagjaival szemben a Magnyickij-törvény egyes elemeinek (kitiltás, vagyonlefoglalás, stb.) alkalmazását – amit az amerikai adminisztráció nem cáfolt, de meg sem erősített –, de Joe Biden elnök ezt még nem tartotta időszerűnek. A javaslat most egy ideig biztosan lekerül a napirendről, de egyáltalán nem lennék meglepve, ha Orbán kegyvesztésének pillanatában ebben is fordulat következne be, és éppen a nagy barát Donald Trump rendelné el a már előkészített szankciók alkalmazását.
Az általam most felvetettek mind száraz tények. Szándékosan nem emelem ki, hogy miként lehet az Egyesült Államok elnökének megválasztani egy ilyen szinten kiszámíthatatlan, a narcisztikus személyiségzavar minden elemét magán viselő, nőgyűlölő személyt, az általános műveletlenség és erkölcstelenség mintapéldányát, mert ezek mind szubjektív megítélések, bár Donald Trump esetében nálam bizonyítottak.
A magyar miniszterelnök helyében én biztosan nem lennék nyugodt, de hát én nem vagyok Orbán!
