A november 5-én lezajlott amerikai elnökválasztás, a jelöltek vetélkedése, majd az ismertté vált eredmény hatása minden korábbinál egyértelműbben bebizonyította, hogy egypólusú világrendben élünk. Több állam, leginkább Kína és Oroszország is igyekezett elhitetni, hogy az Egyesült Államok mellett ők is méltóak a szuperhatalom státuszára. Évekig úgy tűnt, hogy Peking leginkább a világgazdasági befolyásával felzárkózott az USA mellé. Mostanra azonban kiderült, hogy Oroszország után Kína sem tudhat magának szuperhatalmi erőt.
Mindenki az Egyesült Államokhoz próbál igazodni. Igyekeznek kitalálni, hogy mik az új elnök tervei, és melyek lesznek a világpolitikai változásokat több évre meghatározó első döntései. Donald Trump január 20-án teszi le az elnöki esküt és költözik be újra a Fehér Házba. A soron következő bő két hónap találgatásokkal, az átadás-átvétellel, előkészítő tárgyalásokkal, a rémhírek és a sugallt elképzelések terjedésével fog eltelni.
Trump a második elnöki ciklusa alatt teljesen felforgathatja az amerikai belpolitikai berendezkedést és a világpolitikai rendet egyaránt. Erre minden eszköze meglesz. A republikánus többség a törvényhozás mindkét házában, és a legfelsőbb bíróság konzervatív összetétele támogató hátteret biztosíthat elképzelései megvalósításához. Hogy ezek melyek lesznek? Erről mindenki csak találgat, ugyanis hosszú évekre visszamenően, és különösen a választási kampány őrült rohanásában elhangzottak egymásnak ellentmondó, majd még azokra is rácáfoló közlések. Voltak a belpolitikát, az amerikaiak mindennapjait várhatóan felforgató ígéretek, de a világpolitikai berendezkedés egészét is átalakítani képes elgondolásoknak sem voltunk híján.
A belpolitikai, belgazdasági lépések és azok várható következményeinek elemzését a nagyon speciális amerikai sajátosságok miatt az Egyesült Államokat különösen mélyen ismerő szakértőkre érdemes hagyni. Ők talán meg tudják ítélni, hogy mennyire lesz reális rábízni a kormányzat egészségügyi problémáinak irányítását a vállaltan oltásellenes Robert F. Kennedy-re, vagy egyszerűen megszüntetni az egész oktatási minisztériumot. Ebbe a belpolitikai körbe tartozik például az abortusz tiltásának ügye és az adómódosítás programja is. De vannak olyan kérdéscsoportok, melyek megválaszolásának mikéntje különösen izgatja az európai államokat, mint az USA legfőbb gazdasági, és katonai szövetségeseit.
Az amerikai választók döntésének ismeretében eljött az ideje annak, hogy az európai politikusok felülemelkedjenek a Trumppal szemben táplált mély ellenszenvükön. A világ első számú világhatalmának szavazópolgárai egyértelműen alkalmasnak találták Donald Trumpot arra, hogy ő legyen az Egyesült Államok 47. elnöke. A választókat nem zavarta az sem, hogy idén májusban egy New York-i esküdtszék egy történelmi jelentőségű per végén bűnösnek nyilvánította a republikánus elnökjelöltet az ellene felhozott mind a 34 vádpontban. Akkor Trump közölte, hogy „az igazi ítéletet a választók fogják meghozni novemberben”. Ez most megtörtént!
A választás nyomán nem kis zavar tapasztalható a nemzetközi porondon. Európa vezető politikusai próbálnak óvatos határozottságot mutatni. Többségük abból indul ki, hogy az Egyesült Államoknak, és így Trumpnak sem állhat érdekében teljesen lenullázni az euroatlanti együttműködést. Ez azonban így kevés ahhoz, hogy tervezni lehessen a hosszútávú együttműködést, a közös fellépést, az összehangolt szövetségesi aktivitást. A legtöbb kérdés jelenleg az ukrajnai háború lehetséges lezárásához kapcsolódik, valamint ahhoz, hogy a két és fél hónap múlva hivatalba lépő új washingtoni vezetés milyen jövőt szán az Európával meglévő szövetségnek, valamint mik a tervei Oroszországgal és Kínával.
Ha reálisan nézzük, akkor jól látszik, hogy a négy témakör szorosan összefügg egymással. Az amerikai belügyeket prioritásként kezelő, azokat rendbe tenni igyekvő Trump büntetővámokat fog kivetni a kínai termékekre. Az új elnökről köztudott, hogy már az első négy éve alatt szerette volna megrendszabályozni Kínát. Akkor ez csak kis mértékben sikerült. Most viszont egészen más a helyzet. Peking jelenleg sokkal sebezhetőbb, mivel az ország gazdasága jó ideje megoldatlan problémákat görget maga előtt. Több elemzés is arra mutat rá, hogy egyre nehezebben kezelhető a gigantikusra duzzadt kínai adósságlufi. A Kínai Kommunista Párt által kézivezérelt gazdasági válságkezelés célja a pénzügyi összeomlás megelőzése. Állítólag sikertelenül. Így most Donald Trump ebben a kényelmes helyzetben hozhat döntést arról, hogy mennyire üt nagyot Pekingen. A kínai termékek egyik legnagyobb felvevőpiaca a tervezett vámok hatására drámai mértékben bezárulhat. Ez pedig bedöntheti a termelést, ami kiszámíthatatlan társadalmi, szociális, és végül politikai következményekkel járhat.
Ezzel meg is válaszoltuk, hogy miért érdemes Trump várható Kína-politikáján keresztül megközelíteni a többi kényes nemzetközi problémát. Kína sarokba szorításával ugyanis nem csak a Tajvan körül kialakult feszültség enyhíthető. Amennyiben mindez bekövetkezik, a megszokott mértékű támogatás nélkül marad Észak-Korea, és ami a legfontosabb, Oroszország is.
Bár egy kis kerülővel, de így felsejlik az a forgatókönyv, amely Trump szerint elvezethet az európai háború lezárásához. Ukrán szomszédainknak ma még elfogadhatatlan a „területet a békéért” javaslat. Jelenleg legtöbben azt próbálják modellezni, hogy milyen részmegállapodásokkal lehet tárgyalóasztalhoz ültetni az agresszor Oroszországot és a megtámadott Ukrajnát. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy ha nem is békekötésig, de egy ideiglenes tűzszünetig eljuthatnak a szereplők.
A megválasztott elnök környezetéből folyamatosan egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot. Hogy mennyire nagy a zűrzavar jól mutatja, hogy Bryan Lanza, a republikánusok egyik korábbi kampánytanácsadója szerint a Krím visszaszerzése „nem az Egyesült Államok célja”. A BBC-n november 9-én megjelent nyilatkozat másnapján már cáfolta is a Trump csapat szóvivője, hogy Lanza a stáb tagja lenne, és hogy az általa közöltek megfelelnének a hivatalos álláspontnak. De az olyanok miatt sincs egyszerű dolga az elemzőknek, mint amit Donald J. Trump Jr., az elnök fia posztolt az Instagramon. „38 napra vagy attól, hogy elveszítsd a juttatásaidat” – írta gúnyolódva Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fotójához szövegként. Nehéz értelmezni az ifjonti alpáriságot, még akkor is, ha az elnöki sarjtól származik.
Bár Európa keleti felén ismert politikusoktól sem ritka az ilyen nívójú humorizálás, öreg kontinensünk befolyásos állami vezetői inkább komoly eszközökkel próbálnak hatást gyakorolni a következő amerikai elnökre. Intenzív egyeztetések zajlanak lengyel, francia és brit részvétellel. Ezek célja egy olyan NATO-n belüli szövetség felállítása, amellyel az új amerikai elnök megkapna egy régen várt jelzést. Trump már az első fehér házi ciklusa alatt kifogásolta, hogy az európai szövetségesek nem költenek eleget saját védelmi képességük erősítésére. A maga egyszerű módján meg is fogalmazta: ne várja senki, hogy mindig az Egyesült Államok fogja állni a számlát.
London, Párizs és Varsó számára jelenleg még nem világos, hogy Trump mennyire képes eltávolodni európai szövetségeseitől és akár ki is szállni Ukrajna finanszírozásából. Komolyan véve Vlagyimir Putyin korábbi félreérthetetlen fenyegetéseit, Európa vezető gazdasági és katonai hatalmai most azt mérlegelik, hogyan képesek megfordítani az arányokat, és átvenni a főszerepet az amerikaiaktól, ugyanakkor megtartva velük a szoros együttműködést. Erre a konstrukcióra nem csak Németország nyitott, de részese lenne a balti államok mellett a három skandináv NATO-tagország is.
Az amerikai elnökválasztás jelentőségét és azonnali hatását nehéz lenne túlbecsülni. Trump már beszélt az európai államok vezetőivel, és természetesen a háborúban álló két ország elnökével. Putyin szóvivője valamiért cáfolta a telefonbeszélgetés létrejöttét, azonban Dmitrij Peszkov már számtalanszor bizonyította, hogy állításainak az ellenkezője az igaz. Így ezúttal is a Washington Post információja tűnik hitelesnek, miszerint Trump azt tanácsolta Putyinnak, hogy ne eszkalálja tovább az ukrajnai háborút. Sőt, állítólag emlékeztette az orosz elnököt az Egyesült Államok markáns jelenlétére Európában. Amennyiben ez igaz, akkor a diplomácia nyelvezetét hétköznapira fordítva, elegánsan megfenyegette beszélgetőpartnerét.
Akiknek még ezek után sem eléggé bonyolult és veszélyes a világpolitikai helyzet, adrenalinnövelőnek ajánlható azoknak a szakértőknek az állítása, akik szerint az egész csak színjáték, és Trump már rég mindenről megegyezett Putyinnal és a pekingi vezetéssel. Ezt a feltételezést, bár nagyon emlékeztet az összeesküvés-elméletekre, több olyan elemző is megfontolásra érdemesnek tartja, akik eddigi munkájától távol állt a rémhírterjesztés.
Annak kiderítésére, hogy az eddig ismertté vált forgatókönyvek közül melyik lesz a befutó, még várnunk kell néhány hetet. Azonban abban már most biztosak lehetünk, hogy az eljövendő világunk nagyon sokban fog különbözni attól, amit az elmúlt évtizedekben megszoktunk.
