Az olvasás világnapján különleges irodalmi-gasztronómiai est részesei lehettünk az újranyílt Vízivárosi Játékszín Lakásszínházban. A barátságos eleganciával hívogató polgári lakás szalonjában családias hangulat és a vacsora mennyei illata fogadta a vendégeket. Háziasszonyunk, Bán Ágnes újságíró szédületes munkával készítette elő az estét, ahol a szellemi táplálék mellett valódi kulináris élvezetekben is részünk lehetett.
Petzold Attila egy egyedi zellerpárlattal alapozta meg a minden szempontból érzéki eseményt.
Megtanultuk, hogy a pálinkát nem szabad "lögybölni", és mint kiderült, "csak a rossz pálinkát szoktuk lehűteni, hogy ne legyen büdös." Ezt követően a Hungarikum védjeggyel egyedül büszkélkedő Knyihár-féle csabai kolbász került terítékre, amiből az alkotó Knyihár Mihály lánya, Knyihár Ágnes adott kóstolót. Mindezt a főfogás, Nyáry Krisztián kötetbemutatói követték.
A Balázsy Panna által vezetett beszélgetésen a szerző két friss művét, az "Így ettek ők" és az "Itt kávéztak ők" című munkáit ismerhettük meg közelebbről.
Az előbbi kötet harminc író gasztronómiai kapcsolódásait dolgozza fel, mintegy háromszáz évet átölelve. "Engem mindig érdekelt a gasztronómia, mert a kultúra részének tartom. Más, mint az irodalom természetesen, de valahogy az identitás kulturális önképéhez hozzátartozik a gasztronómiai kultúra" – véli Nyáry.
Az est körüljárta az étkezés és az emberi természet kapcsolatának ínyencségeit. "Aki eszik, az mindig őszinte" – idézte Nyáry Kosztolányit, majd kifejtette, hogy az étkezés olyan zsigeri tevékenység, amelyen keresztül bele lehet látni az ember legőszintébb viselkedésébe. "Mondd meg, mit reggelizel, és megmondom, ki vagy" – idézte Békés Pál szavait.
A lezser, mégis rendkívül alapos történeti áttekintésről árulkodó beszámolóból kiderült, hogy a magyar konyha legjellegzetesebb fogásai valójában a XIX. századból erednek. "A vasárnapi tyúkhúslevestől a rántott húson keresztül a túrós tésztáig minden akkor született meg" – magyarázta Nyáry. "Nagyon kevés ételünk van, amit az őshazából hoztak a honfoglaló magyarok. És ez nem baj" – hiszen ételeink velünk együtt fejlődnek, a gasztronómia története pedig így érzékenyen jelzi a társadalmi változásokat, amelyek aztán a művészetben és irodalomban is tetten érhetők.
Különösen érdekes volt a női és férfi szerepek változásának kérdése, hiszen az egyetlen női szerző a kötetben Szabó Magda, aki maga is tudatosan távolságot tartott a konyhától, látva felmenői sorsát: "Olyan asszonyokat látott, akikben különböző fajta tehetség dúlt, de ezt nem tudták kibontakoztatni, mert a kamra meg a konyha fogságában éltek az egész életüket." Jellemző volt ez egészen az 1970-es évekig, amikor először vált elfogadottá, hogy egy polgári háztartásban férfi is főzzön. Ám romantikus ellenpéldát is felfedezhettünk Bródy Sándor személyében, aki a Margitszigeten átalakította szállodai szobáját konyhává, hogy hölgyvendégeit saját főztjével kápráztassa el.
Az est másik főszereplője, az "Itt kávéztak ők" című kötet a kávéházi kultúra hervadhatatlan hangulatát idézte meg. A millennium évében több mint ötszáz kávéház működött csak Budapesten. "A kávéház a szabadság színtere volt, bizonyos értelemben a polgári szabadság intézményes tere" – hangsúlyozta Nyáry. "Nem véletlen, hogy tulajdonképpen a mindenkori hatalom ezt mindig gyanúsan kezelte, a bécsi kamarillától a különféle rendszerek rendőrségéig, egészen a kommunistákig."
Ám a kávéházak nem csupán az írók otthonai voltak. Mint Nyáry elmondta: "A millennium évében, körülbelül öt vagy tíz olyan volt, amire azt mondhatjuk, hogy művész kávéház. Ugyanúgy megvoltak a törzskávéházai az ügyvédeknek, a katonatiszteknek, a zsebtolvajoknak, a hullamosóknak. Minden tisztes foglalkozásnak megvolt a törzshelye. … Az volt a korabeli Facebook" - fogalmazott szellemesen. "Aki oda bement, az tudta, hogy mi történik."
Mindezek mellett olyan irodalmi morzsákat csenhettünk el a frissen nyomott kötetből mint, hogy a Japán kávéházban bevezették a "javító kávé" intézményét, ahol a törzsvendégek egész nap kortyolgathatták ugyanazt a csészét, amit mindig újratöltöttek tejjel vagy kávéval.
Az irodalmi fogás után, tisztelegve Arany János kedvenc étele előtt, Bán Ágnes igazi autentikus túrós csuszával kedveskedett a csivitelő vendégseregnek. A szerda este tökéletes egyensúlyt teremtett szellemi és kulináris élvezetek között, az irodalom és a gasztronómia legnemesebb hagyományai keltek életre. Nyáry Krisztián szavait pedig kérhettük elvitelre: "A kulturális identitásnak nagyon sokféle területe van. Az irodalom, a művészet biztos, hogy ilyen, de a gasztronómia is."
Infó
Nyáry Krisztián:
Így ettek ők - magyar írók és ételeik
Itt kávéztak ők - Írók, művészek és kávéházaik
Corvina, 2024.
