Minden arrafelé tendált az elmúlt évben, hogy Donald Trump visszatérése a Fehér Házba megpecsételheti Ukrajna sorsát az Oroszországgal vívott háborúban, az amerikai segélyek megkurtítását és Washington figyelmének más térségek felé fordulását hozva magával. Erre vallott az Ukrajnának szánt új támogatások fél éven át tartó republikánus halogatása, de a volt elnök kampányban hangoztatott állítása is, hogy ha megválasztják, 24 óra alatt lezárja az ukrajnai háborút.
A mikéntre Trump nem sok szót fecsérelt, így nőttön nőtt az aggodalom, hogy egy gyorsan kikényszerített tűzszünet a harctéren gyorsuló ütemben előrenyomuló Oroszországnak kedvezne, ami a putyini rezsimet az Európa biztonságát fenyegető háború későbbi folytatására bátoríthatja. Mindez híresen nem zavarta miniszterelnökünket abban, hogy Moszkva felé hajló „békemisszióval” lovagolja meg a harcostársának tartott republikánus elnökjelölt kampányát, s megválasztására várva tovább késleltesse az Ukrajnának szánt segélyek uniós elfogadását.
Kijev és európai szövetségesei tavasz óta „Trump-biztos” megoldásként kétoldalú védelmi megállapodások sorát írták alá. Az ukrán vezetés New Yorkban Trumpnak is bemutatott „győzelmi terve” azonban, talán a fő biztonsági garanciaként áhított haladéktalan NATO-csatlakozás miatt, nem aratott sikert szövetségeseinél. Volodimir Zelenszkij kormánya látszólag a demokrata jelölt, Kamala Harris befutásától remélhette a Biden-kormány rendre későn érkező, de bőkezű amerikai segélyek folyatását, ám egy merész váltással mégis úgy döntött, hogy Trump győzelme új lehetőségeket is kínál Ukrajna számára.
A Financial Times értesülése szerint a győzelmi terv ugyanis két olyan pontot is tartalmazott – az Európában állomásozó amerikai csapatok egy részének ukrán erőkkel való felváltását a háború után, valamint Ukrajna kritikus természeti erőforrásainak megosztását a nyugati partnerekkel – amely felkeltette Trump érdeklődését. Innentől, külön is érthetőnek tűnik, hogy Zelenszkij az elsők közt gratulált Trump győzelméhez, nagyra értékelve elkötelezettségét „a béke az erőn keresztül” politikája mellett, miközben a szélsőséges nézeteiről ismert Trump újbóli hatalomra kerülése Európa vezetőit teljes joggal kétségek közé taszította.
A megválasztott elnök talán maga sem tudja még, hogyan fogja tárgyalóasztalhoz ültetni Moszkvát és Kijevet. (Az orosz vezetés, harctéri fölényének tudatában érthetően máris úgy beszél, mint aki diktálhatja a háború lezárásának feltételeit.) Leendő külügyminisztere, Marco Rubiok és nemzetbiztonsági tanácsadója, Mike Waltz személye mindenesetre sokak szerint elkötelezett Kína-, Oroszország- és Irán-ellenes politikát vetít előre. Mindezek alapján jó esély van rá, hogy az országát odahaza gyökerestül felforgatni készülő Trump belátja, az USA-nak érdekében áll megerősíteni Ukrajnát és az Európával való biztonsági együttműködést. A Kijev támogatásának leállításával számoló Orbán Viktor arcáról pedig könnyen lefagyhat a mosoly.