Klasszikus irodalmunk lelki életével foglalkozik Milbacher Róbert új könyve, olyan ismert szerzők szerepeltetésével, mint Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán, de olyan „ismeretlenek” is fókuszt kapnak, mint Arany László, Gyulai Pál és Kemény Zsigmond. A kötetet a Magvető Caféban mutatták be csütörtök este, a szerzővel Szegő János szerkesztő beszélgetett.
Leginkább a jelenlegi és egykori magyar szakosoknak csenghet ismerősen a frissen megjelent könyv címe: Ködképek az irodalom láthatárán, ugyanis az Kemény Zsigmond Ködképek a kedély láthatárán című művére utal.
Kemény Zsigmond a magyar irodalomtörténet fontos, mégis elfeledett szereplője, szóban forgó könyve pedig Milbacher Róbert irodalomtörténész, egyetemi tanár szerint a modern novellaciklus ősforrása. – De nem pont emiatt választottam ezt a címet, a ködképek szó rokonságot mutat Francis Bacon angol filozófus idolumfogalmával, mely meggátolja az embert az igazság és a természet megismerésében. Ezt a Kemény-kisregény nagyon jól ábrázolja, például azt, hogy az újító gondolatok, jószándékú törekvések hogyan tesznek tönkre egy egész közösséget akár. Kemény Zsigmondot alapvetően foglalkoztatta a rajongás és a rögeszmék természete. Ilyen típusú, a valóságot elfedő ködképekről igyekeztem írni – fogalmazott a kötetbemutatón a szerző. Az 1853-ban megjelent Ködképek a kedély láthatárán egy korában szokatlanul modern hangvételű, újító szerkezetű írásmű volt, mely olyan magánéleti témákat feszegetett, mint a férfi és nő közötti barátság. Milbacher Róbert könyve egyrészt a magyar irodalom klasszikusnak nevezett, izgalmas kísérleteket folytató időszakára koncentrál, másrészt – ahogy korábbi, Legendahántás – 50+1 tévhit a magyar irodalomban című könyvében is tette – mögénéz a kanonizált szerzőknek.
A kötet alcíme: Fejezetek klasszikus irodalmunk lelki életéből. A „lelki élet” kifejezés kapcsán Szegő János kifejtette:
– Ez egy olyan zavaros, furcsa közeg, amiről a kortárs világ is próbált valamilyen képet alkotni úgy, hogy még jócskán a pszichoanalízis előtt járunk. Még nem voltak megfelelő terminusaik a különböző lelki jelenségekre, problémákra.
– Szerkesztője szerint Milbacher Róbert az általunk már ismert modelleket igyekszik alkalmazni a klasszikus szerzőkön, mintha a múlt és a jelenkor tudásának metszete érdekelné. Az irodalomtörténész úgy reagált, ez részben igaz. – Amikor én egyetemista voltam, akkor rettentően cikinek hatott a szerzőkkel foglalkozni, mert a tudományos szemlélet alapvetően szövegközpontú volt. Nálunk a kilencvenes években élte virágkorát a 60-as-70-es évek irodalomfelfogása, ami a szerző nevét szinte letakarta a címben, miközben a hagyományos irodalomtörténet és irodalomoktatás abszolút a szerzőre vezeti vissza magát, talán túlzottan is. De az tagadhatatlan, hogy ezeknek az embereknek volt lelki életük, még ha erről nem is feltétlenül beszéltek nyíltan. Azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy „akkor még nem fedezték föl a tudatalattit”, tehát ne várjunk a klasszikus szerzőktől olyan megfogalmazást, amit a freudi tanok ismeretében alkotóktól várhatunk. De igen, az érdekelt, mennyire bontható ki a szerzők lelki élete a szövegeik által, csakis azokba kapaszkodtam. Nem gyártottam fantazmagóriákat, arról beszéltem, amihez van dokumentum – mondta el Milbacher Róbert.
A Ködképek az irodalom láthatárán 40+1 fejezetében olvashatunk például a Szózat szerzőjének, Vörösmarty Mihálynak erotikus fantáziájáról. A nemzet ébresztője és a szexualitás alig-alig párosított kifejezések, pedig Vörösmarty életművében – a kötelező Csongor és Tündében például – találkozhatunk erotikus hangvétellel, ám ettől az utókor is igyekezett eltekinteni. A költő 1827-ben írt német nyelven elbeszélő költeményt Csák Mátéról, melynek magyar fordításából egy teljes, zavarba ejtő szakaszt kihagyott Sarkady János, csak 1996-ban készült el annak a részletnek a fordítása, melyben a költő szinte elgye szám első személyben vall vad, nemi erőszakig elmerészkedő vágyairól. A szépítés és a valóság elferdítése nem csak a XX. században volt jellemző: Szendrey Júlia kivágta férje Mézeshetek című művét annak versgyűjtő füzetéből, mert az feltehetően koltói időtöltésük intim részleteiről szólhatott. Arany László – a költőóriás, Arany János fia – pedig cenzúrázta apja hagyatékát és igyekezett még jobban erősíteni az Arany köré épülő képet. Milbacher Róbert a bemutatón megjegyezte:
Arany János nem szerette, hogy bálványként kezelik, hiszen egy jó humorú, játékos kedvű ember volt.
Az utolsó fejezet címe: Találkozhatott-e Arany János Karl Marxszal? A kérdés bármilyen furcsán hangzik, jogos, ugyanis a magyar költő 1869-től több nyarat töltött Karlsbadban (azaz Karlovy Vary-ban) emésztési- és epeproblémáit kúrálni, 1874 és 1876 között a Tőke szerzője ugyanígy cselekedett. Milbacher Róbert arról is ír, hogy három időpontról tudunk, amikor biztosan mindketten a fürdővárosban tartózkodtak, ráadásul egymáshoz közeli szálláshelyeken. Akár megtörtént a találkozás, akár nem, mindenképpen érdekes elképzelni egy lehetséges beszélgetést a két ember közt.
Utóbbi fejezetet leszámítva a Milbacher Róbert könyvében nincsenek komoly teóriák, az irodalomtörténész tényleg a szövegekből (művekből, levelekből, bejegyzésekből) dolgozott, s így próbálja felderíteni Mikszáth Jókai-komplexusát, Arany imposztor-szindrómáját. Külön érdekes, amikor a Bánk bánról ír, mely szerinte egyrészt az 1848-as ikonikus, befejezetlen előadás, másrészt az operafeldolgozás által vált nemzeti drámává. Ha ezeket a rárakódott rétegeket lebontjuk, egy olyan drámát kapunk, amely az országvezetésről, mintsem az idegenek és magyarok ellentétéről szól. „Katona drámájában a nemzeti elfogultság egyenesen olyasféle rajongásként tűnik föl, amely gátlója a közösség boldogulásának, a békének és a haza felvirágoztatásának” – áll a második fejezetben. Az ismeretterjesztő, „kávéházi stílusban” megírt kötet frappáns, rövid fejezeteivel izgalmas irodalomtörténeti utazást tartogat.
Infó
Milbacher Róbert: Ködképek az irodalom láthatárán – Fejezetek klasszikus irodalmunk lelki életéből, Magvető, 2024.
