Tavaly lett 10 éves a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram, amelyet a „keleti nyitás” jegyében hozott létre a kormány 2013-ban. A program a kezdetektől bevallottan külpolitikai és gazdasági célokat szolgál, hogy megalapozza a jellemzően fejlődő országokból érkező hallgatók személyes és szakmai kötődését Magyarországhoz, „potenciálisan elősegítve a magyar sajátosságok és érdekek hazájuk elitjének körében történő megismertetését/megértetését, megalapozva ezáltal az adott országban hazánk gazdasági kapcsolatai fejlesztéséhez, piacra jutási törekvései támogatásához szükséges kapcsolati tőkét” – derül ki az ösztöndíjprogramot bonyolító Tempus Közalapítvány beszámolójából.
A Stipendium Hungaricum keretében tavaly 11 666 diák tanult Magyarországon, jellemzően ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokból.
Ebben az évben a legtöbb hallgató Jordániából (775 fő), Vietnámból (544 fő) és Kazahsztánból (482 fő) érkezett valamelyik magyar egyetemre, de összesen több mint nyolcvan országból jöhettek diákok hazánkba az ösztöndíjprogramon keresztül. A küldő országok szerint a „top 15-ben” van még Mongólia, Pakisztán, India, Szíria, Tunézia, Kenya, Kirgizisztán, Kína, Marokkó, Törökország, Azerbajdzsán és Brazília is.
A kormány a Fokozatváltás a felsőoktatásban elnevezésű stratégiájában tűzte ki célul, hogy 2013-ra 40 ezer külföldi hallgató vegyen részt a magyar felsőoktatásban. Ezt a célt sikerült is elérni, hiszen tavaly összesen 43 137 külföldi hallgató tanult hazánkban, ami az összes hallgató 14 százaléka. Ebben kulcsszerepe volt a Stipendium Hungaricum programnak, mivel a más országokból érkezett hallgatók több mint negyede, 27 százaléka ezzel az ösztöndíjjal tanult idehaza. Hozzávetőleg a magyar egyetemeken tanuló diákok 4 százaléka van itt ezzel az ösztöndíjprogrammal, így minden 25. hallgató olyan külföldi, akinek a tandíja mellett az ösztöndíját és lakhatását is az állam finanszírozza, vagyis jóval többet költ rá, mint egy magyar diákra.
A „keleti nyitással” párhuzamosan (amely Ázsia mellett valójában az arab világ, Afrika és Latin-Amerika felé is irányul) 2013 után jelentősen csökkent a diákok száma a magyar felsőoktatásban, amiben nagy szerepe volt a Fidesz oktatáspolitikájának, a keretszámok, és az államilag finanszírozott helyek csökkentésének. Bár az utóbbi években ez a tendencia visszafordulni látszik – újra nő az állami ösztöndíjas helyek száma, lazítottak a nyelvvizsga szabályokon és egyes intézményekben a ponthatárokat is rendre alacsonyan szabják meg – az össznépességet tekintve Magyarországon volt az egyik legalacsonyabb a felsőfokú oktatásban tanulók aránya Európában az elmúlt években, miközben a külföldi hallgatók száma nőtt.
Egy ország felsőoktatására alapvetően pozitív hatással vannak a más országból érkező hallgatók, különösen ha fizetik a tandíjat, és az itt elköltött pénzzel a gazdaságot is pörgetik. A stipendiumos diákok esetében azonban az államnak kell mélyen a zsebébe nyúlnia, bár azt nem világos, hogy pontosan mennyit költenek a programra.
Szerettük volna megtudni a külügyi tárcától, hogy a 2018 és 2023 közötti években mennyi volt a program költségvetési támogatása, illetve mennyit irányoztak elő 2024-re, de kérdésünkre nem kaptunk választ.
A G7 portál 2018-as számításai szerint az utolsó elérhető adatok alapján 2016-ban és 2017-ben évi 5,5 milliárd forintba került az ösztöndíjprogram, pedig az előbbi évben kevesebb, mint 3000, utóbbiban kicsit több mint 5000 diák érkezett a tavalyi több mint 11 ezerrel szemben. A jellemzően kifejezetten szegény országból származó hallgatók a térítésmentes oktatás mellett havi 43 700 forint ösztöndíjat, kollégiumi férőhelyet, vagy további 40 ezer forint lakhatási támogatást, egészségbiztosítást kapnak.
Balázs Péter korábbi külügyminiszter szerint kétséges, hogy ez a befektetett pénz hosszabb távon anyagi haszonra váltható-e, a külügyminisztérium által felajánlott ösztöndíjas helyeknek inkább gesztusértéke van a kedvezményezett országok felé. „Kétségtelen, hogy akik bárhol a világban fiatalon eltöltenek huzamosabb időt, és megismerkednek az adott országgal, érzelmileg egész életükre oda kötődhetnek. Mindenképpen jó, ha bárhonnan a világból idejönnek fiatalok tanulni és megismerik, megszeretik Magyarországot. De a jelenlegi kormány a legértékesebb ilyen programot, a CEU-t elüldözte az országból” – mondta a Népszavának Balázs Péter.
Az ösztöndíjprogrammal nem csak a partnerországok diákjai járnak jól, hanem az egyébként jelentősen alulfinanszírozott egyetemek és rosszul fizetett oktatók is. A diákokat fogadó egyetemek a magyar állami ösztöndíjas hallgatók után járó költségtérítés legfeljebb háromszorosát kaphatják egy Stipendiumos diák után, így igencsak megéri nekik a külföldiek fogadása, és a belföldi diákhiányt is pótolhatják velük, elodázva az esetleges leépítéseket. Emellett az oktatók is plusz pénzt kapnak az idegen nyelven tartott órák után. Nem csoda, hogy az utóbbi években a program fontos szeletét teszi ki az egyetemek költségvetésének.
- Láthatóan már a stipendiumos diákokat is a természettudomány, a műszaki tudományok, az informatikatudomány felé tereli a kormányzat, a társadalomtudományi és a bölcsészettudományi képzések érezhetően kevesebb helyet kapnak – mondta lapunknak egy, az ELTE Társadalomtudományi Karán dolgozó oktató. „Ez brutális hatással lesz a társadalom- és humántudományokra, különösen az állami egyetemeken, hiszen mindig azt mondják, ha több pénzt akarunk, vonzzunk be külföldi hallgatókat. De a Stipendium Hungaricum felől ennek folyamatosan korlátozzák a lehetőségét” – mondja az oktató. Szavait alátámasztják a statisztikák is: 2023-ban a legtöbb ösztöndíjas diák programtervező informatikus (805), általános orvosi (663), gazdálkodási és menedzsment (496), mérnökinformatikus (484) és nemzetközi tanulmányok (421) képzésben vett részt, az első 15-ben csak a kommunikáció- és médiatudomány, illetve a pszichológia képzés szerepel a humán tudományok közül.
A változatos háttérrel rendelkező, különböző kultúrákból érkező diákok új színt hoztak a magyar egyetemek életébe, ami a pozitívumok mellett sok nehézséggel is jár. A nyelvi és kulturális különbségek számos esetben nem könnyítik meg az oktatók életét.
Ezek a diákok sokszor nagyon szerencsétlen sorsú országokból jönnek, és jó, hogy jönnek. – Van köztük mindenféle, különböző tudásszintekkel, ilyen szempontból nem térnek el a magyar diákoktól, köztük is nagy tudásbeli eltérések vannak.
A kulturális különbségek viszont néha okoznak feszültséget, például vannak olyan kultúrákból érkezők, ahol nem tűrik meg a lazaságot, mások viszont bulinak tekintik az egészet. Igazi konfliktust az okozhat, ha például nagyon más a női egyenjogúsághoz való hozzáállásuk,
de ez szerencsére ritkán fordul elő, és tudják kezelni a kollégák” – mondja egy másik, évtizedek óta az ELTE-n dolgozó forrásunk, aki szerint az egyetemeken oktatók alapvetően pozitív kihívásként kezelik a távoli országokból érkező diákok tanítását.
Egy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen dolgozó, mérnöki szakon oktató tanár arról számolt be lapunknak, korábban hiába szerették volna, nem tudták közösen tanítani ezeket a diákokat a magyarokkal, annyira más volt a hozott tudásszintjük. Mostanra ez változott, sok jó diák jön például Kínából, Vietnámból, Kazahsztánból és más posztszovjet országokból. Bár nyelvi problémák velük is vannak, azok hamarabb megoldhatók, mintha a szakhoz nélkülözhetetlen alapvető tudás hiányzik, vagy nagyok a kulturális különbségek, ami leginkább a közel-keleti diákoknál fordul elő. „Bár anyagilag megéri ezeknek a diákoknak a fogadása, eszméletlen munka is van velük” – teszi hozzá.
Bőkezűen osztogatott helyek
Lapunk gyűjtése alapján a 2018 januárja és 2023 áprilisa közötti bő öt év alatt 2110 magyar egyetemi ösztöndíjat ajánlott fel külföldi útjai során Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A magyar diplomácia vezetője ebben az időszakban 25 olyan, jellemzően a harmadik világhoz sorolt, gazdasági szempontból Magyarország számra perifériának számító ázsiai, afrikai és latin-amerikai országban járt, ahol kisebb volumenű politikai és gazdasági szerződések mellett diplomáciai sikerként elkönyvelve magyar egyetemi ösztöndíjakat ajánlott fel.
A legbőkezűbbnek 2020-ban bizonyult a magyar állam, amikor a tudósítások tanulsága szerint 590 lehetőséget ajánlott fel 7 országban,
két évvel később 6 állam 460 pozíciónak örülhetett, 2021-ben öten 355 ösztöndíjas helyet kaptak. 2018-ban és 2023 első harmadában 3-3 állam jutott 165, illetve 145 ösztöndíjhoz.
A legtöbb helyet Ázsiában osztotta ki Szijjártó Péter. Vietnámban, Laoszban, Kambodzsában, a Fülöp-szigeteken, Közép-Ázsiában Pakisztánban, a közel-keleti arab országokban, a Türk Tanács államaiban és Üzbegisztánban is tett ilyen gesztust. Emellett így tett 11 afrikai országban is, például Egyiptomban, vélhetően nem függetlenül az ott elnyert gazdasági beruházásoktól, például az egymilliárd eurós vasútikocsi-tenderért cserébe. Az ösztöndíjas helyekkel ebben az időszakban „megajándékozott” országok közül európai mértékkel egy – nagy jóindulattal két – állam számít valódi demokráciának, vagyis a program jól illeszkedik a magyar diplomácia elmúlt bő fél évtizedéhez: autokráciák, nem ritkán nyílt diktatúrák felé nyit, ahonnét bizonyosan nem érkezik kritika a kormány felé.
