Kollégák, ezek elrabolták az országunkat, elvették a gyerekeink jövőjét, szánalmassá és nevetésgessé tettek minket az európai és a nemzetközi tudományos térben. Belénk rúgtak ezerszer, és azoknak, akik ezt a legjobban tűrték, néha adtak egy kis jutifalatot - nem nehéz egyetérteni Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke vezetőjének szavaival a felvázolt helyzetjelentés kapcsán. Indulatait az váltotta ki, hogy Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója pont ebben az intézményben szeretne ledoktorálni, értekezésének címe: A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései.
Tudom, sokan vannak úgy vele, hogy Orbán Balázsnak a következő húsz évben nem lenne szabad a szájára vennie a „nemzeti szuverenitás” fogalmát, nemhogy értekeznie róla. És főként nem az ELTE falai közt, amelyet – ahogy ezt Polyák is jelzi a posztjában – a kormány a szakadék felé taszítgat, mindent megtesz a kivéreztetéséért, az alulfinanszírozott helyzettel pedig megalázza a hallgatókat és az oktatókat.
Tehát menjen csak a miniszterelnök jobbkeze máshova tudományos fokozatot szerezni, lehetőleg valamelyik janicsárkeltetőbe, és ne mérgezze a levegőt az ország még mindig legjobb egyetemén. „Miért hányjuk arcon magunkat?” - teszi fel a kérdést tetszetős felháborodással Polyák. Nem tagadom, bennem is lakik egy olyan elvakult rebellis, aki örömmel engedne a felhorgadó dühnek, és még az egyetem környékéről is elkergetné. De vajon megérné ezért a pillanatnyi elégtételért feláldozni a tudományos élet politikai semlegességét? Feláldozni azt az elvet, hogy a tudományos munka minősége független a munkát elvégző nézeteitől, erkölcsi minőségétől vagy jellemétől? Még akkor sem, ha ez a két ítélet látszólag olykor túl közel kerül egymáshoz, és nehezen fogadjuk el, hogy aki emberileg Orbánhoz hasonló véleményt fogalmaz meg nyilvánosan, az hiteles lehet a tudomány jelmezében hasonló témakörben. Arról nem beszélve, hogy ezt a semlegességet sokkal könnyebb lerombolni, mint felépíteni. Hallgatni a populizmust meglovagoló hangokra. El kell fogadnunk, hogy a tudománynak nem tiszte véleményt alkotni a szerzőről, mert éppen ezzel védi a maga tisztaságát, manipulálhatatlanságát. És e tekintetben nincs nekünk tetsző elutasítás, ahogy nincs minket felháborító elutasítás sem. Épp ezért tette jól az ELTE, amikor kiállt amellett, hogy Orbán Balázs igenis ledoktorálhat.
Vannak, akik mindezt ahhoz az esethez hasonlítják, amikor Putyinnak tiszteletbeli díszpolgári címet szavazott meg a Debreceni Egyetem szenátusa 2017-ben, s ami miatt Vajda Mihály lemondott professor emeritusi címéről. Csakhogy az valójában „értékítélet”, kitüntetés volt, aminek semmi köze Putyin nem létező tudományos munkájához. Az indoklásban amúgy a debreceni szenátus Paks 2-t hozta fel, nem is célzott hasonlóra. A cím odaítélése abszurd seggnyalás volt, ez csupán maximum hatalmi arrogancia Orbán részéről, aki sokat tehetne azért, hogy az ELTE finanszírozási helyzete megváltozzon. Ezzel tán még a szuverenitást sem sértené.