A gyenge kereslet és a munkaköltségek alakulása miatt aggódnak leginkább a Magyarországon lévő német vállalatok – derül ki a Német-Magyar Ipari és Kereskedelemi Kamara (DUIHK) félévente készülő, friss, őszi konjunktúrafelméréséből. A tavaszi felmérésben szereplő 51 százalékkal szemben a vállalatok immár csaknem háromnegyede, 73 százaléka jelezte, hogy a gyenge fogyasztást érdemi problémának tartja. Ez a régió országai között egyébként messze a legmagasabb adat. A gyengélkedő gazdaság hatására a munkaerőhiányt ugyanakkor valamivel kevésbé hangsúlyosan említik, mint korábban. Ez viszont a közép-kelet-európai államokkal összevetve nálunk jelenti a legkisebb problémát jelenleg.
A kormányzat számára azonban figyelmeztetéssel felérő visszajelzés, hogy a kockázati tényezők között a gazdaságpolitikát most sokkal nagyobb arányban (48 százalék) említették meg, mint a tavaszi felmérés alakalmával (37 százalék). Ezen felül a hazai működési környezet is aggodalomra ad okot a német tőkéjű cégek szerint, ugyanis a korábbi felméréshez képest a kereslet mellett a jogbiztonság volt az a terület, ami miatt a válaszadók aggodalma a legnagyobb mértékben növekedett.
Sok örömre az sem ad okot, hogy a német társaságok visszajelzései alapján elég nagy viharfelhők gyűlnek a magyar gazdaság fölött, ami meglepő az Orbán-kormány által hangoztatott helyzetképpel összevetve.
A kilátásokkal kapcsolatban ugyanis a pozitív és a negatív válaszokból vont egyenleg -42 százalékon állt, vagyis a kamara számára választ küldők között jóval többen voltak azok, akik nem sok jóra számítanak a következő hónapokban. Mindez jelentős visszaesés a tavaszi jelentésben szereplő -5 százalékkal szemben.
Ez az eredmény régiós összevetésben, Szlovákia és Szlovénia után a harmadik legalacsonyabb mutató, és 1998 óta a negyedik legrosszabb hazai adat. A válaszokból az is kiderült, hogy a kereskedelemben működő, valamint a kisebb vállalatok körében található a legtöbb borúlátó cég. Ehhez képest meglepő, hogy a saját üzleti kilátásukat illetően minimális javulásra számítanak a felmérésbe bevont vállalkozások a korábbiakhoz képest. Az egyenleg ugyanis – szintén a pozitív és a negatív válaszokból képezve – 5 százalék, ami 1 százalékpontos előrelépés az év elejei kutatáshoz képest. Maga az igen szerény pozitív adat azonban figyelmeztető, hiszen az 5 százalék az elmúlt 20 év leggyengébb adatai között van.
A beruházás terén is csapnivaló szándékokat jelez a DUHIK felmérése. A válaszok ugyanis összességében már a negatív tartományba csúsztak, miután -11 százalék jött össze. Ez alapján szinte biztosan kijelenthető, hogy a német vállalatok részéről nem sok fejlesztés várható a következő időszakban, ráadásul ezen a téren éppen az ipari cégek, és
a nagyobb, 250-1000 fő közötti alkalmazottal rendelkezők a leginkább borúlátók.
Az aktuális jelentésében a kamara először elemezte azt, hogy miként értékelik a társaságok a saját versenyképességüket Magyarországon. A megkérdezettek 38 százaléka az elmúlt öt évben a versenypozíciója javulását érzékelte, míg 23 százalék ezen a téren romlást tapasztalt. Az egyenleg ezek alapján pozitív. Az előrelépés különösen a szolgáltató szektorban lévők esetében volt jellemző. A termelés terén viszont az erősödést érzékelők aránya alig haladja meg a gyengülést tapasztalókét.
A versenyképesség szempontjából kiegyensúlyozottnak vagy akár pozitívnak érzékelik a helyi beszállítói hátteret a legtöbb országban, így Magyarországon is. Ezen a téren az azonban mégis a régiós konkurencia élére helyez minket, hogy az ellátási láncokban a Magyarországon tapasztalták a legkevesebb szállítási problémát a német hátterű vállalatok, vállalkozások. Ez összességében a beszállítói státusszal rendelkező magyar társaságok számára hízelgő visszajelzés.
A verseny témakörében a felmérés kitért az ázsiai befektetők növekvő szerepére is a magyar gazdaságban. A visszajelzések alapján az új szereplők személyében a megkérdezettek csupán negyede lát új, potenciális vevőt, míg leginkább versenytársként, konkurenciaként tekintenek rájuk, akik elvihetik a munkaerőt és a támogatásokat.
Még alacsony a munkaköltség
Ezen felül akadt egy mutató, amely a kormányzat elmúlt időben egyre többet emlegetett „vesszőparipáját” magyarázza is. A kabinet részéről mind többet emlegetik a bérfelzárkóztatás felgyorsítását. Nos, a DUIHK anyaga azt is jelzi, hogy ennek bőven lenne tere. A munkaköltség szintjét ugyanis itthon óránként 13,3 euróra tette a kutatás. Ez pedig régiós kitekintésben az egyik legalacsonyabb. A dolgozói oldalról nézve azonban igazán fájdalmasnak mondható, hogy ugyanez Szlovéniában csaknem a duplája, kereken 26 euró. Az Európai Unió 27 tagállamának átlaga pedig ennél is jóval magasabb, 31,6 euró. Az utóbbi években a kabinet részéről sokszor megnevezett és megközelíteni kívánt Ausztriáé pedig 40,9 euróval már szinte beláthatatlan távolságban van.
