Bill Violát a „videókorszak Rembrandtjaként” és „hi-tech Caravaggióként” jellemezték, videóművészete a régi mesterekre jellemző érzelmi mélységet és technikai tudást hordozza, miközben a modern technológiát használja a mélyebb emberi tapasztalatok feltárására – idézi a brit Royal Academy of Arts méltatását a NEO Kortárs Művészeti Tér. Bár az állítás igazsága vitathatatlan, a bombasztikus megfogalmazásmód merőben idegen Bill Viola művészetének szellemiségéből, amelynek alkotói alapvetése az ego meghaladása, a lélek kiüresítése, egyfajta zen-állapot. Az amerikai Bill Viola jellemzéséhez talán közelebb áll Bíró Yvette megfogalmazása: az esztéta Violát a video-haikuk mesterének titulálta, aki a képzőművészet hagyományos határait áthágó, a látványt mozgással, hanggal, az új technológiákkal alakító művészek között a legjelentősebb, a legvégső létkérdéseket feszegető filozófus-költő.
Az amerikai alkotó vallotta:
„Ha egy kérdést kellő szertartással teszünk fel, az univerzum válaszol.”
És Viola sosem súlytalan kérdéseken töprengett. Nantes-i triptichon című, 1992-es installációja láttán – amelyen egyszerre van jelen az érkezés és a távozás, a születés és az elmúlás pillanata – sokan kaptak zokogógörcsöt. Bár egy számítógép képernyőjén a Youtube-ot nézni közel sem olyan élmény, mint egy kiállítótérben egy hatalmas kivetítőt, Viola műve (e műve is) még ilyen szegényes technikai körülmények között is hat.
Persze érthető a NEO büszkesége, érthető, hogy elsőként Rembrandt és Caravaggio – könnyen beazonosítható, nagy alkotók – nevét idézi meg ajánlójában, és nem a nálunk talán ismeretlen (amúgy szintén világhírű) Nam June Paik és elektronikus tündérea hívószó: a Millennium Házának terében így is a kortárs videóművészet világhírű alkotójának első magyarországi kiállítása látható. A NEO Kortárs Művészeti Térben persze nincs annyi művészetnek adható hely, mint mondjuk például a frankfurti Modern Művészeti Múzeumnak, ahol Viola 1995-ös velencei biennálét követő sikere után szintén látható volt hatalmas retrospektív tárlata, és amelyről nemcsak képélményekkel, hanem hangemlékekkel is távozhattak a látogatók – Bill Viola ugyanis többnyire kép- és videóinstallációkat készített. Mint a NEO vetítőterében látható interjújában elmeséli: nagyapja hívta fel a figyelmét az élet zajaira, arra, hogy mindennek hangja van. (A hangszalagok és vinyl lemezek visszatérése is egyfajta elfordulás a digitális technika természetellenes zajtalanságától.) Ehhez képest – a tér adottságait szem előtt tartva – Petrányi Zsolt kurátor egy bátrat lépett: három olyan Bill Viola-művet mutat be, amelyeknek nincs hangja.
Legalábbis füllel hallható.
A Csendes hegy két külön monitoron mutat egy férfit és egy nőt, akik portréit sokáig szemlélhetjük. Sokféle érzelmi állapoton mennek keresztül, amelyek különböző pózokban és arcjátékokban nyilvánulnak meg, míg mindketten egy végtelennek tűnő, kétségbeesett, néma sikolyt mutatnak. „Ez valószínűleg a leghangosabb sikoly, amit rögzítettem” – mondta mű kapcsán Bill Viola. A 2001-es diptichon a Thyssen-Bornemisza Art Contemporary gyűjteményéből érkezett, a The Passion sorozat része, amelyet Bíró Yvette szerint hiba Szenvedélynek fordítani – ugyanis itt inkább a Passió a téma, a szenvedéstörténet. A mintegy nyolcperces „cselekmény” végtelenül lassan történik, próbára teszi a befogadó percepcióját – részben ez is az idő koordinátái közé beemelt „festmény” szándéka. A másik két mű – a Találkozás, valamint az Ősök – 2012-ben született a Mojave sivatagban, a Mirages, azaz Délibábok sorozat részei. Mindkét mű mintegy húszperces, végtelenül lelassított „ikon” – Petrányi Zsolt megfogalmazásában akár a rokonsági viszonyokban lévő konfliktusok egyfajta metaforái is lehetnek. Mindhárom mű a spiritualitás határait feszegeti, a képélmény személyes intimitást követel a szemlélőtől, a lassúság a láthatatlanra emlékeztet, és – Bíró Yvette-t idézve – „a fel nem ismertre, a szokásoson túli rétegre, egy szinte spirituális közelség élvezetére vezet(het)”.
Infó
Bill Viola: Csend. Millennium Háza / NEO Kortárs Művészeti Tér. Kurátor: Petrányi Zsolt
– Bill Viola számára is az emberi lény áll a világ megértésének origójában, aki a történetében megalkotott műalkotások, filozófiai gondolatok sorával és alakulásával, egymásra épülésével bizonyította elkötelezett megismerési és megértési vágyát – fogalmazott a kiállítás megnyitója előtt Petrányi Zsolt. – Ebben a folyamatban vannak tárgyszerű ismeretek, és olyan elemek, amelyek sokkal nehezebben írhatók le, nevezhetők meg. Ezeknek a bemutatásában a művészetek sokkal messzebbre jutottak, mint a tudomány, és talán ez a kihívás az, ami miatt Bill Viola művészete annyira egységessé vált. A művek egymásra épülnek, azok sora egy dilemma körül forog, akörül, hogy a konfliktus, a szenvedés és az azokon való felemelkedés lehetősége mögött milyen összefogó élményt vagy esszenciát kell keresni. Bill Viola az emberi életben és a halálban is a pozitív szemléletet keresi, amit mi sem bizonyít jobban, mint műveinek lenyűgöző szépsége és esztétikája. Az a kihívás nekünk – kurátoroknak és intézményeknek egyaránt – egy ilyen válogatásban, hogy egy más magatartásformára csábítsuk a nézőt, mint amit megszokott. Ami a telefonok eltűntetésével kezdődik, és avval folytatódik, hogy sok percen keresztül nézzünk egy képernyőn zajló folyamatot, amelyen emberekkel történnek valamiféle változások. A Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításain megszokhatták a látogatók, hogy egyszerre kapnak szöveget és képet, olvasni tudnak a látottakhoz. Itt viszont az a kérés, hogy mindenki forduljon befelé. A magyar művészet iránt érdeklődők számára ez az attitűd nem idegen, hiszen a magyar filmművészet kiemelkedő alakjai – mint Jancsó Miklós vagy Tarr Béla – ehhez már hozzászoktatták a magyar nézőket – mondta a tárlat kurátora.
Végezetül megjegyzendő: Bill Viola nemcsak a médiaművészetre, a képzőművészetre és a kortárs táncra is jelentős hatást gyakorolt. Örömteli, hogy művészete a NEO Kortárs Művészeti Tér társadalmi projektje keretében ezúttal hallásérült és halló fiatalok alternatív videókiállítását inspirálhatta, ami NEO-ban ingyenesen megtekinthető.
