Rendhagyó szakmát választott Horvath Esther, aki az északi és a déli sarkvidéken fotózza a kutatók munkáját, a fotóit pedig most mi is megnézhetjük A sarkvidéki éjszaka csillagai című kiállításán a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. De miért dönt úgy valaki, hogy ilyen extrém vállalkozásba kezd? Esther esetében az okok a múltba nyúlnak vissza:
gyerekként szerette nézni a Delta című tudományos műsor fekete-fehér főcímét, melyben egy expedíciós csapat halad a hóviharban, ami kislányként annyira elvarázsolta, hogy ő is útnak akart indulni, és küzdeni a természeti erőkkel.
Amikor télen a szülőhelyén, Sopronban leesett a hó, imádott is kinn játszani, például jégcsapokat gyűjtött össze. Idősebb korában aztán útnak indult: eleinte csak Bécsbe, ahol egy nemzetközi logisztikai cégnél dolgozott, de a munkája miatt már ekkor sokat utazott országok között. – Akkor huszonöt évesen megkaptam az első fényképezőgépemet, egy Nikon Coolpixet, és amikor a kezembe vettem, egyből tudtam, hogy fotográfus szeretnék lenni, ahogy azt is, hogy embereket és inspiráló történeteket szeretnék megörökíteni a National Geographicnak és a The New York Timesnak.
Magasból nézni a jeget
Esther aztán végleg beleszeretett a fotózásba, amikor egy New York-i tartózkodása során elnézett az International Center of Photography nevű múzeumban és iskolába, ami annyira megfogta, hogy otthagyta a bécsi állását, és két bőrönddel kiköltözött a Nagy Almába, hogy ebben az intézményben tanulhasson. Két évre rá kapott is egy megbízást a Jeges-tengerre, napok múlva pedig már Alaszkában volt, hogy felszálljon az amerikai parti őrség hajójára, amely elindult a Jeges-tengerre.
