idősek;Heti abszurd;

- Heti abszurd: Hajtóvadászat öregekre és cselesztákra

Nem szívesen lennénk most a magyarok helyében! – mondanánk ezt a mondatot oly szívesen szamburu nyomkeresőként, izlandi korvettkapitányként vagy szingaléz földönfutóként, de be kell lássuk, hogy egyikre kevesebb az esélyünk, mint a másikra.

 Azért figyeljük a nemzetközi fejvadászoldalak álláshirdetéseit, hátha sikerül katapultálnunk innen egy kis időre. Addig is a jelek szerint itt, ebben az igen fura országban kell átélnünk azt a durván másfél évet, ami a két magyarországi parlamenti választás közötti választási kampányból hátravan még a 2026-os választásig. Hibbant ország hibbant kormánnyal, „hibbanásra” hajlamos népekkel: erre az élményre kétségkívül nem lehet befizetni az IBUSZ-nál. Próbáljuk meg élvezni.

Nemrégiben közvetett csatornákon vettük a hírt, hogy egy igen idős fideszes ismerősünk azon berzenkedett, hogy Magyar Péter jegeces elmúlásba, fergeteg feledésbe küldené a magyar nyugdíjasokat testületileg. Foglalkozási ártalom gyanánt először nem hittük el a hallottakat (a halottakat sem), aztán másodszorra sem. Tragikus félreértésre gyanakodtunk. Gondolkodás eszközével könnyedén kisakkozható ugyanis, hogy ha egy politikus el akarja takarítani a magyar történelem legkorruptabb és legkártékonyabb Orbán-kormányát az útból a magyarok istenének áldásával, akkor annak nem az a legígéretesebb útja, hogyha halálba küldi a nyugdíjasokat testületileg. De nézzük a tényeket röviden.

Annyi történt, hogy egy politikus (a Magyar Péter szakértőjeként is ismert Raskó György) kimondott egy tényt: a Fidesz szavazótáborában magas az idősek aránya és alacsony a fiataloké, az idő tehát nem a Fidesznek dolgozik. Amikor erre azt mondjuk, hogy hála istennek, akkor véletlenül sem kívánjuk az idősek halálát, egyszerűen egy biológiai faktumot veszünk számításba. 

Ez nem más, mint stratégiai tervezés, ami a Fidesz összes épületeinek összes termeiben folyik tizenötödik éve. Számolnak, osztanak-szoroznak, és látják például, hogy az iskolázott városiak egyre kevésbé veszik be a maszlagot és az ámítást. Ha erre a kormány Bohár Dániel-féle ámokfutás agyevő bogaraival árasztja el a közösségi média csatornáit, akár azt is felfoghatnánk népellenes cselekménynek, hiszen százezrek hagyták el az országot (és szűntek meg magyarnak lenni) részben emiatt, mások ezrével fordítják el a fejüket a heveny hányinger hatására a közélettől, ami szintén nem válik a demokrácia dicsőségére.

És amikor a kormányfő egy politikai pedofil legszebb napjait idézve csorgatja a szavazatszerző-nyálát népviseletes táncosok között egy buszon (vö. Alien csorba tekintete Ripley hadnagy után szaglászva), akkor arra a kutatásra hagyatkozik (ami egyébként csukott szemmel is látható), hogy a fiatalok körében szeretne erősödni (a gyerekek ugyan nem mostanában lesznek szavazók, de a táncosok közössége zömében fiatalember).

A Google keresője a „Magyar Péter és a nyugdíjasok” fogalmai alapján az első négy helyen orbitális kormányzati jajveszékelést jelez. 

Most megcsíptük, Oszi!, vágódott az autóba Bohár, hogy éjt nappallá téve üldözze a Tisza Párt elnökét. A Fidesz és sleppje élete forog kockán, nem csoda, hogy alvás nélkül készítik a lejárató videókat. Az MTVA híradója (ez az a hely, ahol 140 milliárdos támogatással hazudnak reggel, éjjel meg este) azzal a felütéssel számolt be a fejleményekről, hogy „elismerte Magyar Péter szakértője, hogy korábban valóban írt olyan bejegyzést, amely a nyugdíjasok halálával számolt”. Ugye mennyire más a konnotációja a fogalomnak? De korábban maga Gulyás Gergely is felült a hülyeségvonatra, amikor úgy fogalmazott, a Tisza Párt úgy akar nyerni, hogy azt reméli, az idősek közül minél többen meghalnak. Ez, ugye, baromság, miniszter úr. Ha leszögezzük, hogy előbb-utóbb mindannyian meghalunk, ami nem volna furcsa, akkor ebben nem reménykedünk, és persze nem is számolunk vele. Számolni a lehetőségekkel lehet. Halál dolgában az élettudomány nem ismer lehetőségeket, alternatív létállapotokat.

Élsportolóként, sportújságíróként, reklámmenedzserként, íróként és coachként alakította ki az életét Magyarországon, de betegsége új utakra vitte. Az edzői hivatás mellett a tartalomgyártást megtartotta, és létrehozta a Ne pánikolj, sportolj! közösséget. Legújabb kötete az Élj végre magadért! címet viseli. Tamás Ritának határozottan van mondanivalója, amihez tavaly egy nehezebb utat választott: a környezete alapesetben norvégül ért, ami Norvégiában megesik. Nyelvtanárhoz jár, takarítóként dolgozik, az edzőteremben pedig már norvég kuncsaft lesi az instrukcióit.