- Az osztályvezető főorvos szerint más a baj a várólistákkal, mint amiről az Orbán-kormány beszél

Nem az orvosok „műtőkerülésén” múlik, hogy nőnek a nagyízületi (csipő-, térdprotézis) műtétek várólistái – közölte lapunkkal Hangody László, traumatológus, ortopéd sebész, az Uzsoki Kórház osztályvezető főorvosa, az MTA doktora ezzel is vitatva egy minapi konferencián elhangzottakat.

Mint arról lapunk is beszámolt a Medicina Fórum és a Magyar Kórházszövetség konferenciáján az egészségügyért felelős belügyminiszter és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) képviselői is kifogásolták, hogy hiába van külön összeg dedikálva a várólista-csökkentő műtétekre, a pénz nagyobb része a kasszában marad, nincs jelentkező a feladatra. A finanszírozó adataiból készült elemzés szerint az ilyen beavatkozásra jogosult 200 orvos húsz százaléka végzi a műtétek 80 százalékát. „Vannak, akik hetente csak egyszer műtenek, azaz évente mindössze 50 alkalommal” – jegyezte meg az egészségügyért felelős belügyminiszter és egy nappal később a NEAK főosztályvezetője is.

Hangody László professzor szerint a szakma már azt sem érti, hogy miként keletkezett az az adat, hogy melyik orvos, mit és mennyit operál, miközben a várólisták földuzzadása ezergyökerű probléma. Mint mondta: az intézmények nem érdekeltek a napi működtetést meghaladó többletműtéteket vállalni, mert miközben egy-egy beavatkozás díja évek óta változatlan, az azokhoz szükséges eszközöknél volt egy 30-40 százalékos infláció. Így azok az intézmények, amelyek még mindig aktívak a várólista-szűkítő programban, rosszabbul is járnak. Ugyan korábban volt egy olyan átmeneti időszak, amikor a várólista-csökkentésre elkülönített keretből a plusz műtétekért 30 százalékos extra finanszírozást kaptak, ez nemrég megszűnt és csak tíz százaléknyi többlet juttatás maradt. Ezzel viszont még azok az intézmények is mínuszt termelnek, amelyeknél egyébként rendben van a gazdálkodás, és a legolcsóbb implantátummal és a legrövidebb ápolási idővel végzik a nagyízületi műtéteket. „Saját intézményemben, az Uzsokiban, korábban csúcsra járattuk a várólista-programot, napi 15 protézis műtétet végeztünk, plusz még az ügyeletben elvégzett endoprotetikai beavatkozások is növelték a beültetési számot, kénytelenek voltunk tavaly leállítani a többlet beültetések egy részét. Nem a paraszolvencia elmaradása miatt, ahogy ezt mások sugallják, hanem amiatt, hogy a kórház egy őrületes veszteségbe rohant.”

Ahogy a professzor mondja, ez nemcsak az ő kórházát érintő jelenség, az intézményükért felelős igazgatók, ha nem is fogják vissza, de legalábbis nem is szorgalmazzák, hogy még több ilyen beavatkozást végezzenek.

A tisztiorvos naponta tömegével kénytelen határozni arról, hogy valamely intézmény műszaki problémája miatt (elromlott lift, leállt az informatikai rendszer, kiégett műtőlámpa stb.) mely másiknak kell átvennie a betegellátás feladatát. Ez az akut műtéteken túl az elektív műtétekre is kihat - előjegyzett betegek átütemezését teheti szükségessé.

A műtétekre várakozók száma azért is növekszik, és a professzor szerint ezt soha senki nem kalkulálja a rendszerbe, hogy egyrészt az emberek már nem fogadják el, hogy fáj a térdük, a csípőjük, hanem megoldást akarnak. Ezért jóval többen keresik a műtéti lehetőségeket. Ráadásul többlet igényt gerjeszt az is, hogy a tíz-tizenöt évvel korábban beültetett protéziseknél már jelentkeznek a revíziós problémák, a kilazulások, a kopások, amelyeket újabb műtéttel lehet megoldani. A következő faktor, hogy növekszik az átlagéletkor, emiatt is az emberek egyre nagyobb részének van szüksége protézisre. Tehát az egyik oldalról több okból is növekszik az ellátási igény, másik oldalról nem, hogy nem követi azt a beültetéseknek a száma, hanem az előbb említett finanszírozási és szervezési problémák miatt éppen hogy csökken – jelezte Hangody László, hogy a probléma bonyolultabb, mint ahogyan ez a konferencia előadásaiból kitűnhetett.