Nekem azért volt újdonság, mert még soha életemben nem hoztam létre koreográfiát, pláne nem instruáltam egy neves kortárs táncost. Mészáros Máténak pedig azért lehetett új az élmény, mert civillel egészen más lehet együtt dolgozni alkotási folyamatban.
A Máté és én hónapok óta tart. Mészáros Máté meghatározott időben találkozott különböző, a tánc világában jobban vagy kevésbé jelenlévő emberekkel, akikkel együtt hozott létre olyan kis táncetűdöket, melyek az aktuális alanyt akkor éppen legjobban foglalkoztató témáját dolgozzák fel.
Miután kiderül, mennyire is van vagy nincs közöm a tánc világához, Mészáros Mátéval beszélgetünk az engem éppen foglalkoztató témáról. Az intim tér és a bensőséges hangulat, no meg Mészáros kedves, értő figyelme is segít az oldódásban, szinte azonnal elfelejtem, hogy csupán öt perccel ezelőtt találkoztunk személyesen a pénztárnál.
Mészáros Máté jegyzetel, majd az engem érdeklő témát megpróbáljuk – még mindig szóban – érzelmekké alakítani. Hiszen minden táncban a test nem igazán történetet, mindinkább érzéseket, érzeteket tud közvetíteni a közönségnek. Azt már a néző dönti el, hogy ezekből össze tud, össze akar-e állítani egy történetet saját maga számára.
Érdekes volt megtapasztalni a folyamatot, ahogyan szinte magától érthető módon kapcsolok érzelmeket a saját ügyemhez. Még egy képet is sikerül megosztanom Mátéval. És ekkor Mészáros feláll a kiasztaltól, megmutatja nekem a teret, hogy akkor tessék, most már a mozgásé a főszerep, alkossunk ezekből a gondolatokból, képekből valamit!
Amennyire izgulok az elején a tét nélküli, de azért komoly feladatnak megélt koreografálástól, annyira természetesen kezdődik el és halad lépésről lépésre, mozdulatról mozdulatra az alkotói folyamat. Magam lepődöm meg a legjobban, milyen gyorsan indul be a kreativitás és áll át az agy arra, hogy az érzésekre minél több és kifejezőbb szekvenciákat adja instrukcióként Mészáros Máténak. Ő pedig a táncművészektől megszokott profizmussal, de a partneri viszonyt megtartva hajtja végre a „kéréseimet”. Teszi ezt úgy, hogy tánc közben ő maga is alkot, hozzátesz, elvesz, amit éppen a teste és az elméje ott és akkor jónak gondol. Én pedig élvezem látni és megtapasztalni, mennyi mindent értünk egymásból a táncalkotáson keresztül. Együtt választjuk ki a zenéket, folyamatosan konzultálunk, és másfél óra alatt elkészül egy kb. 5-7 perces kis etűd, amihez nem volt semmi másra szükség, mint az én gondolatvilágomra, Mészáros Máté testtudatosságára és profizmusára, két székre és egy asztalra.
A hónapok alatt így született etűdökből, saját tapasztalataival megfűszerezve mutat be a táncos összefoglaló estet november 25-én este a Trafó színpadán. Minden résztvevő története, gondolat- és érzelemvilága megjelenik ott és akkor Mészáros mozdulatain keresztül. És most nem számít, hogy a nézők mennyire jönnek rá, értik meg a mozdulatsorok mögött meghúzódó eredeti szándékot. Mert ennél az estnél tényleg az alkotás folyamata számít. A hogyan-t pedig mindenki esetében Máté és ő tudja.
