„Senkinek a fizetésében nincs benne, hogy el kell viselnie a szexuális zaklatást a munkahelyén” – jelentette ki Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Nőtagozatának vezetője azon a sajtóbeszélgetésen, amelyet hétfőn, a nők elleni erőszak felszámolásának világnapján szerveztek. Az eseményen ismertették a Friedrich Ebert Stiftung (FES) hat országban végzett kutatását, amelyet Szexuális zaklatás és erőszak a munkahelyen címmel végeztek. A kérdőívet Magyarországról 759-en töltötték ki online, emellett a projekt keretében hat mélyinterjúra, valamint egy kerekasztal-beszélgetésre került sor. A kutatás fontosságát az adja, hogy a nők elleni erőszak egy olyan jelenség, amely minden korosztályt és társadalmi réteget érint – mutatott rá Németh Edit, a FES magyarországi irodájának vezetője.
A WHO becslése szerint világszerte minden harmadik nő életében legalább egyszer fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válik. Az Európai Alapjogi Ügynökség 2014-es jelentése alapján az EU-ban a 15 év feletti nők 33 százaléka tapasztalt már ilyet.
,,A magyar válaszadók csaknem kétharmada, 64 százaléka nő volt. Az életkori megoszlásban viszont kicsit meglepő módon a 30 év alattiak mindössze 4 százalékot képviseltek, csaknem 50 százalékos volt a 31-50 év közöttiek aránya, és 45 százalékban 51 év felettiek válaszoltak a feltett 38 kérdésre" - ismertette a hazai eredményeket Sebestyén Andrea kutató. ,,Az a tény, hogy a válaszadók több mint 50 százaléka arról számolt be, hogy soha nem tapasztalt ilyesmit, arra utal, hogy a szexuális zaklatás nem mondható általánosnak a magyar munkahelyeken. A kitöltők mindössze 1,81 százaléka szerint nagyon gyakori, 4 százalék szerint gyakori, ugyanakkor a válaszadók több mint 30 százaléka nem tudta megítélni a szexuális zaklatás elterjedtségét a munkahelyén. Elégedettségre azonban nincs ok, mivel egyrészt az ilyen jellegű problémák esetében továbbra is óriási a latencia, másrészt a kérdőív nem tekinthető reprezentatívnak. Ugyanakkor a kutatás fontos információkkal szolgál az egyéni tapasztalatokról."
A kutató kitért arra, hogy a leggyakrabban említett szexuális zaklatási forma a nemkívánatos, zavarba ejtő bámulás, a szexista viccek, kéretlen, szexuális tartalmú megjegyzések (nagyjából 14-14 százalék), valamint a nemkívánatos fizikai érintkezés, illetve közelség (9 százalék).
A kitöltők közül sokan leírták, hogy a szóbeli szexuális zaklatás meglehetősen gyakori az országban, és a vezetőn múlik, hogy mennyire tolerálja ezt.
A zaklatások elkövetői jellemzően, 73 százalékban férfiak,
azonban az áldozatok között is szép számmal vannak, ami arra mutat rá, hogy nemtől függetlenül mindenkinek védelmet kell nyújtani egy munkahelyi közösségben.
Ami a legszomorúbb tapasztalat, hogy az áldozatok több mint 42 százaléka semmilyen lépést nem tett a zaklatás ellen. Majdnem minden második csendes érintett azt mondta: nem tartotta elég súlyosnak a helyzetet, és ugyancsak ennyien gondolták azt, hogy úgysem lenne semmilyen következménye annak, ha „ügyet csinálnának” belőle. Sőt, sokan attól tartottak, hogy ha jelentik az esetet, annak rájuk nézve lenne negatív következménye. Emellett
nagyon gyakori, hogy igazából azt sem tudják, kihez kellene fordulni a vállalatnál, ha szexuális zaklatást tapasztalnak.
A kutatás arra az eredményre jutott, hogy még azokban az esetekben sem történtek komoly szankciók, amikor az áldozatok hivatalos útra terelték az ügyet. Ennek az is oka lehet, hogy Magyarországon sem a jogi szabályozás nem kidolgozott, nem egyértelmű, sem az egyes cégek nem rendelkeznek megfelelő mechanizmusokkal az ilyen esetek kezelésére.
„Magyarország nem ratifikálta az isztambuli egyezményt (az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról – a szerk.), sőt nem is foglalkozik vele” – hívta fel a figyelmet Hercegh Mária. „Gyakran éri az a vád a szakszervezeteket, hogy több jogszabályt akarnak. Én nem több jogszabályért kiabálok, de ennek a területnek a szabályozatlansága vezet ahhoz a káoszhoz, amiben most élünk.
