Mérföldkőhöz érkezett a paksi atomerőmű bővítése – mondhatnánk, már ha egy bővítés tudna mérföldkőhöz érkezni. Szijjártó Péter eddigi bejelentései alapján mindenesetre a beruházás már annyi mérföldkövet hagyott el, hogy lassan leérnek vele a Balatonra.
Igaz, ezt a mérföldkövet most nem verték nagydobra. (Már ha egy mérföldkövet…) Legújabb törvényjavaslatuk hasonlóképp zagyva, NER-o-barokkos körmondataiból nagyjából az szűrhető le, hogy ez a beruházás változatlanul nagyon fontos, ez a beruházás energiafüggetlenségünk záloga (bár itt sejthetőleg Putyin a becsüs), leállítása „nagyobb kárt okozna”, mint befejezése (kérdés, kinek), hogy „minden egyéb körülmény mérlegelésétől függetlenül” csak a törvény számít, na szóval, a lényeg, hogy hát nőhet az ár, na, ennyi.
Jó, megértettük, még ha nem is akarom elképzelni, hogy a nemzeti elkötelezettségére oly büszke kormány mely mélymagyarja milyen körülmények között fogalmazhatta meg ezt a magyar nyelvi atomcsapást. Reakciónk, mondjuk úgy, tompa. Egyrészt teljes joggal háborodhatnánk fel, hogy a kormány a bővítésre 2014-ben megkötött, puccsszerű Orbán–Putyin-megállapodás óta minden lehetséges fórumon hangsúlyozta, aláhúzta és leszögezte, hogy az ár fix, az betonba van öntve, 12,5 milliárd euró, se több, se kevesebb. Mert lehet, hogy a rothadó Nyugat atomberuházásainak ára és kivitelezési ideje, ha egyáltalán elkészülnek, mindig sokszorozódik, de ha ők Budapest és Moszkva kereszténysztálinista mini-KGST-jében kiszámolnak valamit, akkor az ki van számolva. Így ma már csak legyintünk: akkor is mindenki tudta, hogy full kamu az egész, hát most, 10 év után, amikor még mindig csak a munkagödörnél tartanak, a parlamenti iratok olvasói megtudhatják, hogy a magyar csoda ismét elmaradt.
Nem mellesleg az elmúlt évtized során az ár is számos mérföldkövet ért meg, méghozzá felfele (már ha felfele vannak mérföldkövek), hisz míg a 12,5 milliárd euró 2014-ben 3800 milliárd forintnak felelt meg, addig most már 5100-nak. Tehát az Orbán-korszak elmúlt aranyéveiben a paksi atomálom „fix” ára is ugrott vagy 1,3 ezer milliárdot. Nem sok jóval kecsegtet, ha a kabinet most ezt is elengedi. Hogy mi alapján és meddig lehet emelni, az természetesen nem derül ki a törvénymódosításnak csúfolt politikai pamfletből. A hátráltató tényezők között persze megemlítik a Covidot, az orosz–ukrán katonai konfliktust, az inflációt és a háborús szankciókat. Na most, én nem tudom, az orosz tervezők esetleg tömegével ágynak dőltek, elvitték őket katonának, vagy épp túl drága és hiánycikk lett a nyugati toll, de én meg úgy hallottam, hogy az előkészítés azért toporog egy helyben, mert Moszkva képtelen az uniós és így a magyar szabványoknak megfelelő iratokat legyártani. De amit nem csak úgy hallottam, hanem tény: a tervek nukleáris megfelelőségét igazoló, az építkezés tényleges megkezdéséhez szükséges atomhivatali engedély máig nem született meg.
Egyes környezetvédők örülnek, mondván, így ebből egyhamar nem lesz atomerőmű. Én azért remélem, hogy nem így nem lesz.