2014-ben a rettegett Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet megtámadja Moszult. Öngyilkos merénylők és furgonok tele robbanószerrel közelítenek az óváros felé. Az itt élők tehetetlenek, Moszul elesik. Kevés kegyetlenebb vallomással találkoztam, mint amiket az itteniektől hallottam. Kínzások, nagyszülők eltemetése a kertben, robbanószerekkel teli hordók mögött bujkálás, napokig étlen-szomjan a 40 fokban. Mindösszesen hét év telt el azóta. Én pedig eljöttem megérteni egy megsebzett város lakóit és megnézni azt a szörnyű pusztítást, ami ma is elevenen él, nem tűnt el nyomtalanul.
Az itt élő emberek a saját erejükből próbálják újraépíteni az életet. A gyerekek pedig az aláaknázott házak és a házak alá temetett emberek között játszanak. Ezek a mindennapjaik.
Hosszú az út Bagdadból, a hőség pusztító, és rendőri ellenőrző pontról ellenőrző pontra haladunk. Moszul határához érve a Tigris folyó partján meglátok egy félig szétlőtt házat, golyónyomokkal. Egy nagy odvas fa még ad némi árnyékot, alatta hűsöl egy rendőrautó. Nem sokkal utána dupla ellenőrzőpont. Megnézik az iratainkat, bólintanak, majd bebocsátást nyerünk Moszulba.
Itt találkozunk frissen megismert barátunkkal, Saiffal. Saif egy önerőből működtetett színházat vezet. A színház egy eldugott kis utcában van, kívülről romos épület, nagy vasajtóval, de belépve a szabad ég alatt, egy szerény színpadon éppen gyakorolnak a színészek. Egy jótékonysági előadás főpróbájára csöppentünk be. Fiatalokból áll a színtársulat, de régi barátok, jól összeszokott kis csapat. Épp művészetbe öntik fájdalmas kamaszkorukat.
Előadásukban megjelennek a brutális kínzások, köztük a kezekre kötött áramkábelek. Hat óránként az áram bekapcsol, aztán jön egy ISIS-tag és egy vödör hideg vízzel leönti foglyát.
Egy fiatal fiú egy ISIS-tag agyvelejét mossa le a fürdőszoba csempéjéről.
