Megértem, ha egyesek úgy értékelik a MOB, továbbá az olimpiai aranyérmekkel alaposan kidekorált Nagy Tímea, Kemény Dénes, Kovács István és Vaskuti István akcióját, hogy az újabb támadás a demokratikus működés ellen. A múlt héten nevezettek alkotmányjogi panasszal éltek, miután a Kúria november közepén – megváltoztatva a Fővárosi Választási Bizottság döntését – engedélyezte az aláírásgyűjtést az olimpiarendezésről szóló budapesti népszavazáshoz. Elsőre tényleg tűnhet úgy: a kezdeményezés célja meggátolni a budapestieket, hogy világosan kifejezhessék, marhára nem akarnak olimpiát; s lássuk be, másfél évtizedes fideszes hatalomgyakorlás után, amikor napról napra bizonyítja a regnáló rezsim, hogy számára Magyarország lakosságának érdekei sokadlagosak, ez természetes reakció.
Mégsem gondolom, hogy tisztességben dicsőséget szerzett emberek a bírói testület néhány tagjának gerinctelenségével igyekeznének a hatalom kedvében járni. Inkább azt szeretnék elérni, hogy a népszavazás előtt tényleg legyenek összevetve érvek, ellenérvek, tudjuk meg, mennyit kellene fordítani infrastrukturális és városfejlesztési kiadásokra, effektíve mennyit szervezésre, és ne szimplán érzelmi attitűddel közelítsünk a kérdéshez.
A MOB azt kéri a fővárostól, 2026. szeptember 30-ig készítsen nyilvános jelentést, nyilván abban a reményben, hogy a rendezéssel a korábbiakhoz képest lényegesen megengedőbb Karácsony Gergely vezetésével az anyag kevésbé lesz elrettentő.
Csakhogy a mozgásterét bővíteni próbáló, emiatt a kormánnyal kooperálni igyekvő főpolgármester sem lesz elég ahhoz, hogy Budapest lakossága két éven belül eljusson odáig, hogy igennel válaszoljon Hadházy Ákosék kérdésére.
(„Egyetért-e, hogy Budapest pályázatot nyújtson be a 2036-os játékok megrendezésére?). Tisztában van azzal: az oktatás, az egészségügy, a gazdaság válságban, a korrupció és az euró árfolyama az egekben, ezen pedig az olimpiarendezés korántsem segít. Abból pedig végérvényesen elege van, hogy egyesek egójának (pocakjának), mások zsebének gyarapodását finanszírozza.