A Fidesz szerint Csurka István megelőzte a korát – vagy még inkább Orbán Viktort. Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt – bár szeretné; azt meg különösen, ha legalább utólag igaza lenne –, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is. Árulkodó az idézet, amivel alátámasztani próbálják: „A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak majd. […] A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely másoknak.” Pontosabban az a sor az árulkodó, amit kihagynak belőle:
„Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát-medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.”
Tipikus csurkizmus: zsidózás, becsomagolva egy kis általános fajgyűlöletbe, hátha úgy könnyebben emészthető. Aki olvasott Csurkát, az tudja: nála a „kozmopolita” az irodalmi zsidó, ugyanúgy, ahogyan a „kazár”. És tudja azt is, hogy Csurka István látomása, amelyből a politikai programját deriválta, az volt, hogy a Kárpát-medencét a zsidók akarják megszerezni maguknak. Ez lenne az, amiben – ahogyan most sajnálkozva mondják az uralkodó körök – túl korán volt igaza? Vagy az, hogy „mindig minden a kultúrán múlik”, legfőképp az, hogy mennyire lesz tartós a jobboldal hatalma és az a hatás, amit az országra gyakorol? Ezt vette át az Orbán-párt a csurkai örökségből? És akkor mi végre Rákay Philip szélesvásznú, de sekély értelmű politikai röpiratai? Vidnyánszki üres nézőterek előtt saját magának játszott, még a Fidesz szellemi B-közepét sem érdeklő színielőadásai? Nagy Feró, Tóth Gabi, Fásy Ádám…?
Netán az a kis ügynökmúlt?
A feltűnő igyekezet, amellyel a rendszerváltást a jobboldal 2024-ben rendszerváltoztatássá fokozza le? (Korántsem ártatlan játék a szavakkal, hanem annak nyílt kimondása, hogy 1989-ben nem leváltottuk az egypárti diktatúrát, hanem csak megváltoztattuk, kicserélve benne az állampártot és annak ideológiáját.)
Mondjuk ez legalább tényleg a hagyaték része – Csurka István pont annyira tartotta a többpártrendszerű politikai váltógazdaságot, mint Orbán Viktor: semmire.
Csurka nem túl korán jött, hanem túl későn: késett vagy 50 évet. Tegyük hozzá: szerencsére – nála sokkal tehetségtelenebb nácik is épp elég szörnyűséget tudtak művelni akkoriban. Ha már igazság, akkor – ide jutottunk – sokkal inkább Kövér Lászlóé az (1992-ből), ami kiállta az idő próbáját: „Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom. (…) Elérkezett a pillanat, amikor már nem lehet tovább mellébeszélni, amikor állást kell foglalnunk: ki az, aki komolyan gondolja, hogy Magyarországon társadalmi békének és demokráciának kell lennie, s ki az, akinek a számára ennek feláldozása sem nagy ár a lila ködökben gomolygó, homályos, nemzetinek hazudott célokért?”