Az Európai Unió szempontjából tragikus két legfontosabb állama, Németország és Franciaország válsága. Olyan problémákkal kell a két országnak szembenéznie, amelyek nem oldhatóak meg egyik napról a másikra.
Hiába lesz majd a kereszténydemokrata Friedrich Merz a következő német kancellár, a gazdaság húzóágazatának számító német autóipar gondjai annyira összetettek, hogy megoldásukhoz több év sem lesz elég. Franciaország talán még kilátástalanabb helyzetben van azután, hogy szerda este a parlament megvonta a bizalmat Michel Barnier kormányától. Az ország nagyon eladósodott, ezért is jelölte ki Emmanuel Macron elnök szeptemberben a jó válságkezelőként ismert Barnier-t miniszterelnöknek. Úgy vélte, a konzervatív politikus alkalmas arra, hogy csökkentse az állami kiadásokat. A kormányfő 60 milliárd euróval akarta javítani a büdzsé helyzetét. Tervei szerint a kiadásokat 40 milliárd euróval fogták volna vissza, a különadókkal pedig 20 milliárd euró pluszbevétel folyt volna a költségvetésbe.
A költségvetési számok javítására a kormány bukása után azonban nincs kilátás, amint a belpolitikai válsághelyzet megoldására sem. Mivel egy éven belül csak egyszer lehet feloszlatni a parlamentet, így legkorábban 2025 júliusában lehet előrehozott választást rendezni, így addig a jelenlegi parlamenti marad a helyén: az a törvényhozás, amelyben egyetlen erőnek sincs meg a többsége, vagyis bárki folytatja a kormány élén, bukásra van ítélve.
Különösen aggasztó, hogy a törvényhozás a szélsőjobb és a szélsőbal foglyává vált. A fiktív foglalkoztatás miatt a vádlottak padján ülő Marine Le Pen, akit minden bizonnyal eltiltanak attól, hogy induljon a következő elnökválasztáson, láthatóan káoszt akar előidézni, amolyan minden mindegy alapon. Minden jel szerint sikerrel is jár. Csakhogy ezzel nem legfőbb ellenfelének, Macronnak, hanem saját országának okozza a legtöbb kárt.
Csak tovább mélyül a válság Franciaországban Michel Barnier lemondásával, megoldás egyelőre nincs, csak rossz vagy rosszabb forgatókönyvek