Ahhoz képest, hogy a Magyar Péter-lufi már tavasszal kipukkadt - ahogyan akkoriban Trombitás Kristóftól (a tápláléklánc legalján kezdve) egészen a kormánytagokig mindenki harsogta -, meglepő, mennyien fektetnek rengeteg energiát abba, hogy egyre nagyobbra fújják. Az ember jóformán már a telefonjába se tud belenézni anélkül, hogy ne jöjjön szembe egy jóízű magyarpéterezés. De tényleg, direkt végigkattintgattuk, mi a téma az adónkból élő megmondóknál. Apáti Bence: Magyar Péter. Bohár Dániel: Magyar Péter. Dér Stefi: Magyar Péter. A kopasz: Magyar Péter. Korondy Tamás: Magyar Péter. Kötter Tamás: Magyar Péter. Sebestyén Janka: Magyar Péter. Trombitás: naná, hogy Magyar Péter. Jeszenszky Zsolt: Magyar Péter. Alapjogokért Központ: Magyar Péter. CÖF: Magyar Péter. Az Origo címlapján külön menüpontja van Magyarnak, akkora, mint az ukrajnai háborúé; de az induló anyag is róla szól. Magyar Nemzet: legfelül középen Magyar Péter. Hirado.hu: közvetlenül egy brüsszelezős Orbán-idézet után Magyar Péter. És az összes megyei lap nyitóoldalán is ő van bónuszként pedig bármelyik cikkbe belekattintva előjön a banner: Ezt ne hagyja ki – képzelje, mit csinált már megint Magyar Péter. Vagy az van tehát, hogy ez a sok önállóan gondolkodó szellemóriás és szellemi műhely véletlenül mind egy leeresztett léggömbbel van elfoglalva, vagy… bele se merünk gondolni, mi lehet a másik opció.
Áttérve a realitásra: annyi kraft még biztosan van a lufiban, hogy kénytelenek voltak a leghegyesebbnek vélt kést elővenni a fiókból. Hogy miért pont Menczer, arra a legegyszerűbb kérdéssel válaszolni: ha nem ő, akkor ki? Orbán? Az EP-kampány óta egyértelmű, hogy nem merik egy az egyben szembeengedni Magyarral. Lázár? Talán vitaképes lenne, de amit a vasútnál/vasúttal művel, az védhetetlenül nagy támadási felületet kínál. Szijjártó szintén: most omlik rá az évtizedes késében lévő és beláthatatlanul dráguló Paks2 csődtömege. Abból a gátlástalan futballhuligán-karakterből, ami Pécsre kellett (mármint a Fidesz stratégái szerint – hogy miben tévednek, arra majd visszatérünk), esetleg még Kubatovot lehetett volna bemozgatni, de ismerve, hogy a parlamentben is csak akkor szólal meg, ha elkéri valakitől a Nemzeti Sportot, aligha ő lenne az, aki verbálisan megsemmisíti Magyar Pétert.
Egyszóval – jobb híján – Menczer Tamásra hárult a feladat, hogy kihívja és provokálja a kihívót, ő pedig igyekezett megoldani, ahogyan a képességeiből futotta (ezen kvalitásokból sportriporterként anno pont annyit mutatott, mint újabban kommunikációs igazgatóként). De a látszat csal: nem azért küldték oda, hogy bohócot csináljon magából, hanem mert az ő fellépése a legtöbb, amit a kormánypárt éles szituációban ma ki tud tenni a nyilvánosság elé. Más szóval: lehet ugyan, hogy az volt a cél, hogy a sárba rántsák Magyart, de ha igen, az felér egy beismeréssel,
mert ebben az esetben bizony a Fidesz a sár.
A műsor mindig azoknak szól, akik legfeljebb annyi figyelmet pazarolnak a politikára, mint a háttértévézésre. De Magyar Péter intézeti turnéjából annyi alighanem nekik is átjön: a kormány nem a gyerekeket félti, hanem a szavazóit az áldatlan állapotok látványától, a hazai gyermekvédelemben pedig nem az az egyetlen botrány, amit K. Endre és tettestársai műveltek (pedig az is megrengette a NER-t) - méltatlan az egész feltételrendszer, amelyben azóta sincs semmilyen intézményes gátja az ilyen-olyan abúzusoknak.
Tippünk szerint az átlagos szavazópolgár – a Fidesz stratégiai tévedésével szemben – elsősorban nem azt várja a hatalomtól, hogy küldjön valakit, aki üvöltve hadonászik a közért mögött; az a figura megvan helyben is, és nem kerül közpénzbe. Hanem azt, hogy elfogadható színvonalon működtesse az országot. Magyar Péterben meg nem Szent Imre herceg reinkarnációját keresi, hanem azt a fickót, aki ezt az országműködtetésre (is) alkalmatlan csürhét végre elzavarja. Majd meglátjuk, kettejük közül melyik felelt meg jobban a választói elvárásoknak, amikor kijön a következő közvéleménykutatás eredménye – még az is kiderülhet, hogy a kipukkadt lufi valójában narancsszínű.