A Vatikán sosem szokta hosszúra fogni a pápa és külföldi vendégei találkozójáról szóló beszámolókat, így Orbán Viktor Ferencnél tett szerdai vizitjéről sem értekezett túl részletesen. A szentszéki közlemény megjegyezte: a párbeszéd során „mindenekelőtt az ukrajnai háborúra összpontosították figyelmüket”. Egy nappal később, amikor Natasa Pirc Musar szlovén államfő járt a katolikus egyházfőnél, a hivatalos közlemény szinte szó szerint ugyanígy fogalmazott. S vélhetően Peter Pellegrini szlovák elnök hétfői, a pápával folytatandó megbeszélései után is azt írják majd, hogy az ukrajnai háborúról tárgyaltak.
Ebből is látható, nem számít különleges alkalomnak, ha a pápa egy külföldi politikai vezetőt lát vendégül. Egy átlagos héten akár két-három állam- és kormányfő is tiszteletét teheti az egyházfőnél, így annak a jelentőségét sem szabad túlértékelni, hogy Orbán negyedízben találkozott Ferenccel.
Érthető persze a kormány és a propagandasajtó igyekezete, hogy Orbán Viktor eddig is oly „sikeres” békemissziója újabb fontos állomásának állítsa be a vatikáni vizitet. Annál is inkább, mert most azt sugallják: miniszterelnökünk Donald Trump elnöki beiktatása után kulcsszerepet játszik majd a béketeremtésben. De nem ártana szerényebbnek lenni. Valahogy úgy, ahogy azt a Vatikán is teszi. Ugyan itthon ismét előkerült az a panel, hogy csak a magyar kormány és a Vatikán áll a béke pártján, a Szentszék ilyen hamis lózungokkal sosem állna elő. Sőt, maga a pápa is elismerte, a Szentszéknek nincsenek meg a lehetőségei ahhoz, hogy előmozdítsa a megbékélést. Ezért olyan kisebb, de szintén fontos témákban próbál némi előrelépést elérni, mint az oroszok által elrabolt ukrán gyerekek visszaszolgáltatása családjaiknak. Ferenc voltaképpen XV. Benedek nyomdokaiba lépett, aki az első világháború idején keserűen állapította meg: a Vatikán diplomáciai szempontból gyenge. Bezzeg mi…