Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban, a pécsi gyermekotthon előtt lezajlott Menczer–Magyar-szópárbajról): „A mi szóvivőnk, Menczer Tamás fogta, aztán leállította ezt a rém kellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét. Jól tette!”
Ezzel szemben a tény az, hogy azt még Orbán sem tudhatja, jól tette-e, mert a meghökkentően agresszív fellépésnek a közvéleményre gyakorolt hosszabb távú hatását még nem ismerhetjük. Az mindenesetre biztos, hogy Menczer azt tette, amire Orbánék utasították. De hogy a „vége van, kicsi!” végül kire fog vonatkozni, az még nem dőlt el.
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott, ugyanerről), hogy „aki kardot ránt, kard által vész el”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyar Péter nem kardot rántott, hanem ajándékcsomagot, amivel be akart menni a pécsi gyerekotthonba, de a hős várvédők nem engedték be. Ám ha Orbán ezt komolyan gondolja, akkor vajon miért nem támogatja, hogy az ukránokra kardot rántó oroszok kard által vesszenek el?
Azt is állította a miniszterelnök, hogy „az RMDSZ sikere Erdélyben bennünket, belmagyarokat vagy kismagyarokat – akik itt élünk – is megerősít: mégiscsak komoly nemzet vagyunk.
Ezzel szemben a tény az, hogy kismagyarok akkor sincsenek, ha Orbán Viktor ezek szerint Kis- és Nagy-Magyarországban gondolkodik, csak néha már nem tudja, miket beszél. Egyébként meg: mi az, hogy mégiscsak komoly nemzet vagyunk? Lehet, hogy eddig nem így gondolta?
Azt állította ezenkívül a kormányfő, hogy Magyarország nem fog elveszteni uniós támogatásokat, mert „amit nem kapunk meg a 25–26-os években, azt meg kell kapnunk a 27–28-as években. Egyébként nem lesz új költségvetése az Uniónak. Nem járulok hozzá”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 2026–27-ben már nem biztos, hogy Orbán Viktornak hívják a magyar miniszterelnököt. Már ha lesznek választások. Vagy nem lesznek? Nem járul hozzá?
Azt is állította Orbán Viktor: mégiscsak több a soknál, hogy az amerikai külügyminiszter felszólította az ukránokat, 25 évről szállítsák le 18-ra a besorozási korhatárt, hiszen – Orbán szerint – emiatt még több fiatal fog meghalni.
Ezzel szemben a tény az, hogy a soknál nem több, mert az oroszoknál 18 éves kortól sorozzák be a fiatalokat, akiket aztán Ukrajnába küldenek. A mélységesen humanista magyar kormányfőnek előbb talán Putyintól kellene kérnie, hogy emelje 25-re a sorozási korhatárt.
Azt állította Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója (egy tévébeszélgetésben), hogy Csurkát azért antiszemitázták, mert a zsidó szót máig nem lehet kiejteni, „ez tabusítva van, és ő ezt a tabut megtörte”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Csurkát nem azért minősítették antiszemitának, mert leírta és kimondta, hogy „zsidó”, hanem azért, amit a szó elé és utána írt, azon az alapon szidva, kritizálva, gyűlölve embereket és gondolatokat, pártokat, országokat, hogy van valamilyen mindenkit fenyegető világméretű zsidó összeesküvés és zsidó háttérhatalom. Ha ez nem antiszemitizmus, akkor vajon mi számít annak? Erre talán még a Terror Házában is meg lehet találni a választ.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
