Menczer Tamás;Heti abszurd;

- Heti abszurd: Menczerváltás, menczerhiba, menczerszintű probléma

Ötös számú politikai főhadiszállás, Galamb utca három. A mélygarázsból villamossági kapcsolószekrénynek álcázott lift vezet a kormányzati kommunikációs bázisra. Az intézetben mesterséges intelligencia bevonásával fejlesztik az ellenszérumot a magyar ellenzék ellen.

Volt egy szupertitkos kormányzatiképesség-fejlesztési laboratórium is a mínusz negyvenkettedik szinten, ahol váratlanul az ütőképes, potens, tényleges kormányzásra keresték a válaszokat korábban. Egy bátor tudós például arra tett javaslatot, hogy a propaganda ezerháromszáz-milliárdját költsék inkább az iskolákra és a kórházakra. A maroknyi kutató végül három és fél napig dolgozott a Fidesznek, ahol hamar belátták, lényegesen macerásabb volna kormányozni, mint a levegőbe beszélni, szemétkedni, ellenségképeket gyártani. A tudósokat azóta nem látták.

A kormányzatiképesség-fejlesztési laboratórium folyosóján azóta a Magyar Péter-hasonmásokat képzik, közvetlenül a betonon térdelő gyerekek buksi-simogatásának gyakorlására szolgáló, Bese exneratya által felszentelt blokk mellett.

Egy tizenkét milliárdos katari kölcsönből készült tanulmány ugyanis azt javasolta, hogy végső megoldásként 176 Magyar Péter-alteregót indítsanak Tiszta, Piszka, Pista és Túszi (etc.) Párt néven, ezzel is elhozhatnak pár ezer szavazatot a Nézőpont Intézet szerint,

ha a fővárosi választókerületeket mégis rántotthús-alakúra formázzák inkább, és tizenkét perces lesz a 2026-os parlamenti választás vasárnapi időablaka, amit előre nem látható pillanatban nyitnak meg. Érdekes elképzelés, vannak hívei a Fidesz legfelső és legalsó szintjein is.

Nagyon Kicsi

A nagyon titkos Magyar Ellenzéklikvidálási Kutatóközpont Hatósugárnyaláb-mérési Laborjában (MEKHATÓ Magántőkealap, tulajdonos: Mészáros negyedik szomszédjának ékszerteknőse) hatvanon túli, kimért, már-már előzékenyen akadémikus hang szűrődik ki.

– Vége van, kicsi, már elnézést! Ennyit tudsz, kicsi, jottányival sem többet? Azt hiszed nagy vagy, esetleg órási, netalántán hatalmas? Öööö…, Kicsi.

– Nem! Ennyi, leállunk!

Harrach Péter egykedvűen jött le a pástról, és a kalapját vette, miután az Arthur J. Finkelstein Kommunikációs Ügynökség trénere a fejét csóválva mutatott neki ajtót.

– Édes, jó Péterem, kár, hogy nem kérsz elnézést, miközben beleállsz Magyar arcába! – kiáltotta a megtört politikus után.

– Megmondtam én neked, kedves Gábor, hogy ez nem én stílusom – magyarázta a fiaskót kifelé menet Kubatov Gábor kaszting direktornak a KDNP egykori frakcióvezetője.

A folyosón már csak Varga Mihály pénzügyminiszter, Vitályos Eszter kormányszóvivő és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter maradt talpig dzsúdóköntösben és szuszpenzorban.

Tíz éve, vagyis a klímatagadó és víruskétkedő szélsőjobboldal világméretű bűvészkedése előtt és a felvilágosodás reménykeltő évszázadai után még általánosan elfogadott volt az a természettudományos nézet, hogy a Föld nevű bolygó sem a nyolcmilliárdosra hízott emberiséget, sem az erőforrások rendületlen elégetését nem fogja szótlanul tűrni. És a „szavában” nem lesz semmi megnyugtató. Ahol az életfeltételek romlanak, ott csökken az egyedek száma. „Mind meghalunk, persze!” – mondaná erre egy egységsugarú Trump-hívő. A tudomány mindeközben igyekszik ragaszkodni a tényekhez, és felrajzolja az ezekre alapított jövőképet is.