Ötös számú politikai főhadiszállás, Galamb utca három. A mélygarázsból villamossági kapcsolószekrénynek álcázott lift vezet a kormányzati kommunikációs bázisra. Az intézetben mesterséges intelligencia bevonásával fejlesztik az ellenszérumot a magyar ellenzék ellen.
Volt egy szupertitkos kormányzatiképesség-fejlesztési laboratórium is a mínusz negyvenkettedik szinten, ahol váratlanul az ütőképes, potens, tényleges kormányzásra keresték a válaszokat korábban. Egy bátor tudós például arra tett javaslatot, hogy a propaganda ezerháromszáz-milliárdját költsék inkább az iskolákra és a kórházakra. A maroknyi kutató végül három és fél napig dolgozott a Fidesznek, ahol hamar belátták, lényegesen macerásabb volna kormányozni, mint a levegőbe beszélni, szemétkedni, ellenségképeket gyártani. A tudósokat azóta nem látták.
A kormányzatiképesség-fejlesztési laboratórium folyosóján azóta a Magyar Péter-hasonmásokat képzik, közvetlenül a betonon térdelő gyerekek buksi-simogatásának gyakorlására szolgáló, Bese exneratya által felszentelt blokk mellett.
Egy tizenkét milliárdos katari kölcsönből készült tanulmány ugyanis azt javasolta, hogy végső megoldásként 176 Magyar Péter-alteregót indítsanak Tiszta, Piszka, Pista és Túszi (etc.) Párt néven, ezzel is elhozhatnak pár ezer szavazatot a Nézőpont Intézet szerint,
ha a fővárosi választókerületeket mégis rántotthús-alakúra formázzák inkább, és tizenkét perces lesz a 2026-os parlamenti választás vasárnapi időablaka, amit előre nem látható pillanatban nyitnak meg. Érdekes elképzelés, vannak hívei a Fidesz legfelső és legalsó szintjein is.
Nagyon Kicsi
A nagyon titkos Magyar Ellenzéklikvidálási Kutatóközpont Hatósugárnyaláb-mérési Laborjában (MEKHATÓ Magántőkealap, tulajdonos: Mészáros negyedik szomszédjának ékszerteknőse) hatvanon túli, kimért, már-már előzékenyen akadémikus hang szűrődik ki.
– Vége van, kicsi, már elnézést! Ennyit tudsz, kicsi, jottányival sem többet? Azt hiszed nagy vagy, esetleg órási, netalántán hatalmas? Öööö…, Kicsi.
– Nem! Ennyi, leállunk!
Harrach Péter egykedvűen jött le a pástról, és a kalapját vette, miután az Arthur J. Finkelstein Kommunikációs Ügynökség trénere a fejét csóválva mutatott neki ajtót.
– Édes, jó Péterem, kár, hogy nem kérsz elnézést, miközben beleállsz Magyar arcába! – kiáltotta a megtört politikus után.
– Megmondtam én neked, kedves Gábor, hogy ez nem én stílusom – magyarázta a fiaskót kifelé menet Kubatov Gábor kaszting direktornak a KDNP egykori frakcióvezetője.
A folyosón már csak Varga Mihály pénzügyminiszter, Vitályos Eszter kormányszóvivő és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter maradt talpig dzsúdóköntösben és szuszpenzorban.
A korábbi próbálkozók közül Pintér Sándor alaposan felsült. „Mi van, kicsi!”, eddig jutott a szövegben, és a szolgálati maroklőfegyvere után matatva akarta móresre tanítani Magyar élethű Madame Tussauds-figuráját. Nem volt olcsó, de miután idén már nem indul el a kórházi műtők légkondicionáló-beszerzése, átcsoportosították a pénzt, 2050-ig titkosítva a tendert, és vettek negyvenhat Tisza-viaszelnököt. Az egyiket Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető rugdosta meg, közvetlenül „a büdös köcsög, mi!?” felkiáltás után. Hárman választották le a darabokra szakadt viaszbábúról.
Végül befutott Menczer Tamás, akit a választókerületéből hozott el a mentő. Három napja állt a zsámbéki várostábla mellett, a 102-es töki úton egy „Megvédem a közösségemet, gecóóók!” feliratú táblával a nyakában. Kicsit összefagyott ugyan, de zavart tekintete és beesett szeme mit sem változott.
Készen állt a feladatra. Alázatosan megkérte a várakozókat, hogy hadd következhessen ő a kasztingban. Gulyás Gergely vérben forgó szemekkel, az adrenalintól túltelve, jogászi pontossággal érvelt amellett, hogy oké. Ráért, és amúgy is Gerhard Schröderrel kellett egyeztetnie telefonon az orosz ikonművészet újabb szállítmányáról, amit az advent idején Szijjártó hoz haza a soros Lavrov-tárgyalásról az elmaradhatatlan sneakeres bőröndjében.Menczer feltépte az ajtót, és legott a Tussauds-figura arcába temetkezett, úgy húsz centiről. Az erei kidagadtak a nyakán, kicsit tikkelt mellé a közösségmegvédés eszközével elkövetett folytatólagos álmatlanságtól, de kész volt a fellépésre.
– Picit ülj te, Tamásom, amíg szerepbe teszlek – nyugtatta a meglepett tréner, miután előbújt a megannyi Magyar Péter mögül.
– Hallgatlak, tesó! – hörpintette fel a szolgálati termosz tartalmát Menczer. – Olvastam a forgatókönyvet. Mi több, én írtam a felét Demeter Szilárddal és Orbán János Dénessel egy kies kis kastély teraszán még nyáron. Olyan pofás kis terasz volt, ahová Bástya elvtárs érkezett a filmben. Vidnyánszkyval tartottam az olvasópróbát a háromnapos rendkívüli szabadságomon. Addig is Kubatov barátom barátait állítottam Páty elkerülőre, hogy a közösségem megvésése egy pillanatig se szenvedjen csorbát.
Menczer már hónapokkal ezelőtt arról álmodott, hogy ezt a csatát neki kell megvívnia. Hiszen heveny pszichopátiáról van szó, és nincs nála autentikusabb. Ezért a kint várakozók teájába egy kis Stadalaxot csöppentett, amíg ők a tükör előtt tökéletesítették a lehető legprosztóbb végletig az utcán hőbörgő kicsizést. A NEMZETI OLDAL MEGVÉDÉSÉNEK A SZENT FELADATA végül neki jutott rezsicsökkentésestől, illegálismigráns-terroristástól, család- és legyenbéke-pártiságostól.
Kicsit Nagy
A kabinet a kegyelmi ügy után azonnal lépett. Bayer Zsolt, Szikora Róbert, Tóth Gabi, valamint Alexandar Vucic szerb elnök bejárónője nagyon különleges ügyosztályként kapta meg a feladatot, hogy kifejlesszen egy csodaszert a Fidesz-KDNP pártszövetség váratlan és tragikomikus gyengülésére.
Miután az utóbbiak nem bírták a kiképzést, Bayer egyedül vállalta, hogy modellezi az eshetőségeket. Jeszenszky Zsolttal, Bede Zsolttal és Nagy Márton miniszterrel beszélte át a forgatókönyvet.
Szeptember, úgy deréktájékon.
– Rongyba tekert szép jó napot, gyerekek! A taknyán-nyálán elrángatott jómadarát, elmegy ez az anyja keservébe! – fogta vissza magát Bayer édesen Magyarra utalva.
– Mi a terv? – lökte oda Nagy, és fél szemmel a Moody’s leminősítését figyelte, karnyújtásnyira a bóvlitól.
– Nézzük sorban – lapozott a füzetében Bayer. – Ez a büdös kretén elmegy a gyermekvédelmi intézményekbe. Pécsen beleáll az arcába Menczer, és jól megmondja neki.
– Mit mondanak a közvélemény-kutatások? – így Bede.
– A miskolci Horthy Polgári Kör nyugdíjasainak 65 százaléka éthordóval kergetné ki a Kárpát-medencéből a tiszás isten barmát, 23 százalékuk pedig bottal ütné a nyomát.
– Ez azért így nem túl reprezentatív, nem? – aggodalmaskodott Nagy. Napok óta a Fitch Ratings közelgő bóvli minősítéséről álmodik.
– Hadd el, barátom! Jó lesz ez! – felelte a szerző az ötös számú párttagkönyv díszkötésének emelkedettségével.– És mi lesz, ha jövőre sem lesz meg a 3 százalékos növekedés? – rettegett Nagy. – Már 415 forintnál jár az euró, az infláció zabálja az emberek megélhetését.
Ezek szerint nem volt igaza a Nézőpontnak, aki azt mérte, hogy a magyarok 134 százaléka hajlamos lemondani majdnem mindenről a nemzetmentő Fideszért, és további 165 százaléka képes lemondani bármiről, csakhogy Orbán-rendszerben hallhasson éhen.
– A következő támadásunk nem lesz közönséges, a szájba tekert rongy életbe! – így a szerző. – Mind a 135 bátor képviselőnk fogja útját állni Magyarnak a bicskei gyermekotthon előtt, és a Nyolcadik utas: a Halál jelmezében éneklik a Nemzetközi Keresztény Pankráció Szövetség himnuszát, amit az MTVA élőben közvetít a Jónak lenni jó! különkiadásában.
– És ha Trump nem vet véget a háborúnak? Az uniós pénzek sztornó, az amerikaiak sem jönnek, és már az orosz barátunkra sem támaszkodhatunk! – zizegett a gazdasági miniszter, miközben a telefonján az akciós repülőjegyeket bújta.
– Behívjuk az oroszokat! Behívjuk a kínaiakat, behívunk mindenkit! Katonákat küldünk a Kékesre! Magyar nem lehet ellenzékben…
