– Egyik TikTok-videójában a 2024-es választások tanulságait összegezve hangsúlyozza, hogy a politikai térben üres hely a baloldalon van. Akkor mire vár a fiatal baloldal?
– Három tanulsága van az idei választásoknak. Az egyik, hogy szükség van karizmatikus vezetőkre, akik át tudják vinni a közösségeket nehezebb időszakokon. A másik, hogy szükség van valamilyen baloldali tartalomra: fogalmazzon meg üzenetet szociális kérdésekről, a társadalmi demokráciáról, és legyen benne egy elitellenes, a szó jó értelmében populista baloldali rész. A harmadik pedig Gyurcsány Ferenc szerepe, hogy nem ő maga jelenti a problémát, hanem azok, akik segítenek politikai túlélésében. Hiszen most is sikerült a pártjának pozíciókat szereznie.
Az óbaloldalt Magyar Péter és a Tisza szorította háttérbe, és így nyílt meg a tér a Szikra Mozgalom és más új baloldali formációk számára.
Engem most az érdekel, lesz-e karizmatikus vezető, aki betölti ezt a teret, felvállalja, hogy Magyarországon több százezer embernek van szüksége igazságosabb elosztási, gazdasági, politikai rendszerre.
– Jámbor András nem ilyen? Vagy nincsenek ilyen ambíciói?
– Én vele dolgozom, nem akarok a nevében nyilatkozni. Ő a Józsefvároshoz és Ferencvároshoz tartozó választókerület nagyszerű országgyűlési képviselője. Mi mindig is abban hittünk, hogy helyi szinten, alulról építkezve kell megteremteni a valódi képviseletet. Ő az előválasztáson megelőzte az óbaloldal és más helyi civil közösségek jelöltjeit, a választáson pedig legyőzte a fideszes Sára Botondot, Dúró Dórát és Döme Zsuzsanna Suzit, a Kutyapárt társelnökét is. Ennek a pozíciónak a megőrzése 2026-ban még nagyobb kihívás lesz. És ez az első számú cél számunkra.
– De ezen kívül van még pár körzet az országban...
– A lényeg, hogy az elmúlt időszak megmutatta, sok minden lehetséges a mai magyarországi politikában, nem olyan befagyott, mint sokan gondolták. Van tér mozogni, új dolgokat csinálni. De jelenleg, és ez nemcsak a baloldalra, hanem liberális közösségekre is igaz, sokszor a saját vezetőinket kezdjük kritizálni és ledarálni. Ezt átélte a Momentum is, sok baloldali közösségben a hierarchiával szembeni averziók gyengítik a vezetők lehetőségeit. Igen, szükség van egy karizmatikus vezetőre, de másrészt egy közösségre is, amely elfogadja, hogy vezetik.
– Kell egy professzionális szervezet. Ismerősen hangzik. Lenint juttatja eszembe.
– Pedig Gramsci, Rosa Luxemburg és más jelentős baloldali gondolkodók is arra jutottak a mozgalomépítés, politizálás során, hogy ki kell termelni a dolgozóknak, a baloldali gondolatnak egy jól szervezett képviseletét.
– De egy hierarchizált szervezet könnyen elidegenedhet a választóitól. Vagy hierarchizált társadalomban gondolkodnak?
– Én nem hiszek abban, hogy megszüntethető a hierarchia. Lehet formális és demokratikus, vagy pedig informális, és akkor elnyomó hierarchiáról van szó. De igazán akkor elnyomó, ha azt hazudjuk, hogy nem kell léteznie. A bázisdemokratikus működés a legrosszabb illúziója a baloldali és bizonyos szempontból a liberális közösségeknek. Önmagában az, hogy részt veszünk valamiben, nem teremt demokráciát. Ez jól látható a nemzeti konzultációknál és más bevonó formáknál. Én a képviseletben hiszek, a tiszta szabályokban, hogy tudjuk, mikor milyen választás lesz, amelyben részt vehetünk, és felruházhatjuk a vezetőinket a bizalmunkkal, hogy egy ideig vezessék a szervezetet vagy akár az országot, ahogy ők jónak látják. Ez inkább egy hobbesiánus álláspont. A kérdés az, tudunk-e demokratikus hierarchiákat működtetni.
– Mi itt a demokratikus mozzanat?
– A választás. A képviseleti felhatalmazás.
– Hogyan lehet demokratikus kapcsolatot tartani a választókkal? Vagy csupán egy megbízásról van szó?
– Hozzám az utóbbi áll közelebb. Azt várom a képviselőtől, mutasson egy programot, legyenek állításai arról, milyen Magyarországot, politikát képvisel, és aztán 4-5 év múlva ismét legyen lehetőségem róla véleményt alkotni. Ezek a játék keretei. A Szikra most választókerületi szinten van cselekvőképesen jelen a közéletben, és demonstrálja, hogy számunkra nemcsak a választások idején zajlik a politika, hanem ott vagyunk folyamatosan a közösségek életében, és küzdünk.
Az egyik legnagyobb sikerünk a végrehajtási törvény módosítása. Tizenötször kellett beadni Jámbor András javaslatait, mire a Fidesz változtatott a törvényen. Gyakorlatilag a duplájára emelkedik az összeg, amit nem vehet el a végrehajtó egy-egy családtól.
Ez a politika, erre szerződtünk a választóinkkal. Része volt a programunknak. Egy másik része meg a diákváros ügye, amiben, úgy tűnik, szintén sikert érünk el. Nem azon múlt, hogy milyen részvételi fórumokat tartottunk a legaktívabb, 5-10 százaléknyi népességnek, hanem hogy megkaptuk az eddig valaha volt legtöbb szavazatot a józsef- és ferencvárosi körzetekből álló választókerületben. Külön erőt ad, amikor az emberek eljönnek a tüntetéseinkre, eljuttatják akcióink hírét a barátaikhoz, vagy ha megjelenünk a médiában. De a legitimáció alapvetően a választásokon születik.
– Ebből a szempontból mit gondol a 2022-es voksolásról? Az előválasztáson az emberek felhatalmaztak valakit, legyen miniszterelnök-jelölt, a pártok viszont nem vitték teljes gőzzel a kampányát.
– Engem ebben inkább az érdekel, hogyan történt Karácsony Gergely visszalépése. Úgy látom, hogy egy DK-ellenes többség az ellenzéki közösségben, egyes pártvezetők döntést hoztak arról, hogy Márki-Zay Péter mellé állnak, mert az volt az illúziójuk, vele kiábrándult jobboldali szavazókat is meg lehet szólítani. És leszedték az újbaloldali alternatívát képviselő Karácsony Gergelyt, hogy a hármas versenyben legerősebbnek tűnő, szintén baloldali Dobrev Klárának ne legyen esélye a győzelemre.
– A lényeg, hogy politikai erők beavatkoztak egy demokratikus döntési folyamatba.
– Igen, és elitellenességet gerjeszt, amikor a politikusok nem követik a választók akaratát. Ha hosszú távú politikai érdekek mentén gondolkodott volna a Gyurcsány-ellenes többség az ellenzéki elitben, hagyták volna végigmenni az előírt szabályok szerint a folyamatot. Gyurcsány és a DK így is életben maradt. Idén is kapott hozzá segítséget.
Számomra érthetetlen, hogy Karácsony Gergely ahelyett, hogy létrehozna egy saját politikai erőt, hiszen a legnagyobb közvetlen felhatalmazással rendelkező hazai politikus, aki baloldali és zöld értékeket vall, és egyfajta dolgozói jogokat képviselő, progresszív városvezetést valósított meg a Covid-válság alatt, majd az ukrajnai háború idején is, miért inkább a biztonságosnak tűnő, de szinte végzetes opciót választja, hogy Gyurcsány Ferenccel, az MSZP-vel meg saját pártja maradékával indul neki egy választásnak.
– A Párbeszéddel nem tudta elérni az áttörést, pedig remek volt a 2018-as programjuk. Kidolgozott, megvalósítható lakhatási joggal, alapjövedelemmel…
– Az alapjövedelemmel problémám van. Teljesen idegen a magyar társadalom valóságától, ahol a 40 órás munkahétért, megélhetést biztosító bérekért, a megfelelő munkához való jogért és az állami szolgáltatások javításáért kéne küzdeni. Az alapjövedelem szerintem ugyanúgy a privát szféra felé mozdítja a szolgáltatásokat, mint a Fidesz adórendszere. Mindenki kapjon pénzt, és költse, ahogy szeretné. Abszolút liberális koncepció. Én az államban, az állami szolgáltatásokban hiszek, ezért úgy vélem, ez a program egy szűk értelmiségi elitnek szólt. Populáris állami szolgáltatásokat képviselő baloldalt szeretnék látni.
