környezetvédelem;Szeged;komposztálás;zöldhulladék;

- New Yorkból jött az ötlet: bringával mennek a zöld javakért Szegeden az önkéntes komposztfutárok

A levágott fű, a banánhéj, az ágnyesedék nem szemét, hanem a szó legszorosabb értelmében kincs. Értékes tápanyaggá válik, komposzt lesz belőle, melyet magunk is előállíthatunk. Egy szegedi kezdeményezés, a Komposztfutár még a panelházban élőknek is segít, így nekik sem lehet most már akadály a hely- és tárolóláda hiánya. Hetente gyűjtik be a konyhai növényi maradékot azoktól, akinek fontos ez a szemlélet. Kerékpáros önkénteseik 30-40 címre jutnak el. Egy családnál évi akár 500 liter alapanyag keletkezhet, ami azért már nem elhanyagolható mennyiség. Az önkéntesek jól bevált közösségi komposztálót is építettek. 

Megszokott látvány lombhullás, nyári fűnyírások idején a családi házak előtt sorjázó zsákok halmai. Falevéllel, növényi maradékokkal tömve várják, hogy a bennük lévő anyagot a szolgáltató járművei begyűjtsék és több kilométerre elszállítsák onnan, ahol keletkeztek. Az önkormányzatok sem feltétlenül mutatnak példát, hiszen onnan is, ahol nem lenne muszáj, például üres zöldfelületekről – más kérdés, hogy valószínűleg társadalmi nyomásra teszik mindezt – begyűjtik és elszállítják a falevelet.

Sokszor szemétként tekintünk rá, és a neve is ezt sugallja, zöldhulladék. Az elnevezés szinte összefoglalja az emberközpontú szemléletet: minden, amire pillanatnyilag nincs szükségünk, amivel egy kis munka lenne, az fölösleg, a szó rossz értelmében. 

Mások már a szóhasználattal is üzennek, zöld hulladék helyett zöld javaknak nevezik, hiszen az is, mert a megpucolt krumpli héjából tápanyag keletkezhet. Bár nem könnyű ezt a szemléletet ismét meghonosítani a természettől egyre inkább elszakadó emberek körében, azért akad segítség, és erre kiváló példát láttunk Szegeden. 

– A szegedi Megálló Közösségi Ház és az azt fenntartó MASZK Egyesület két éve indította útjára az új ingyenesen igénybe vehető Komposztfutár programot. Az ötlet eredetileg külföldről, New Yorkból származik. Alapítótársammal, Zatykó Benedekkel kezdtünk bele itt Szegeden, aki először barátok, ismerősök körében kezdett gyűjtögetni, egy kiskertbe vitte a zöldhulladékot, de egymagának már elég sok lett a feladat. Egy darabig pihentette a projektet, majd megismerkedtünk egy önkéntes szemétszedésen, és már ketten eljöttünk ide a Megállóba, mert szerettünk volna tenni valamit a környezet érdekében – mesélte a Visszhangnak Herczeg Richárd közösségszervező. 

Utazó vödrök

A mai formájában működő programot a Megálló közösségszervezőivel négyen álmodták meg és indították útjára.

Kitalálták, hogy szükség lesz egy önkéntes futárszolgálatra, akik elhozzák a panellakásokból a zöld maradékokat, azt a közösségi kertben feldolgozzák, a képződő humuszt igénylés esetén visszaadják a lakosoknak. 

Futárokkal, szervezőkkel kertészekkel és komposztmesterekkel együtt nagyjából 15 önkéntes foglalkozik a közösségükben a komposztálással. A begyűjtés úgy történik, hogy adnak mindenkinek egy zárható tárolót, aminek az alján forgács van. Ez amellett, hogy jó a komposzt megfelelő arányának kialakulásához, a szagok ellen hasznos, illetve a nedvességet is felszívja. Hetente járnak ki a címekre, vödörcserés rendszerrel működik a dolog. Richárd arról is mesélt, hogyan alakul ki egy heti járat menetrendje. Emailben igényfelmérő levelet küldenek ki, hogy kinek milyen napokban lenne jó a begyűjtés, hány literes vödröt kell cserélni, van-e szükségük humuszra. Nagyjából 30-40 címre járnak, ezek többsége többszemélyes háztartás, de akad templomi közösség, kávézó, salátabár, és két kollégium, meg meri kockáztatni, hogy akár 200 fő is lehet hetente az aktív partnerük. A vödörbe nyers gyümölcs és zöldség kerülhet, mérsékelten citrusfélék maradéka, kávézacc. A Megálló közösségi kertjében komposztálnak. Egy átlagos családnál akár 10 liter zöldhulladék is termelődhet hetente, 3-400 litert hoznak el összesen a címekről. Ez nem kis súly, a futárok táskában, a kormányon, vagy utánfutón szállítják az értékes anyagot.