„A meghívóval érkezőket kérjük, fáradjanak előre!” Sokadszorra hangzik el a rendőrség által lezárt utca egyik átengedő pontján a kiáltás, ahol – bár még 15 óra sincs – óriási tömeg gyűlt össze. Az egymáshoz préselt emberek viccelődnek, beszélgetnek, ismerkednek.
Csodavárás – ez a szó jut eszembe. A rendőrök kedvesen, és mosolyogva(!) válaszolnak a százszor is feltett kérdésre: mikor juthatunk közel a Notre-Dame-hoz? No persze, a közel itt egy relatív forgalom, mert a többkörös védőgyűrű legbelsejébe csak nagyon kevesek nyerhetnek bebocsátást. A Notre-Dame megnyitójára felállított védelmi rendszert biztosító 6 ezer rendfenntartó Franciaország minden területéről érkezett. Mesterlövészek a tetőkön, katonák biztosítják a rakpartokat, a Szajnán motorcsónakokkal járőröznek, a metróállomásokat lezárták, a megállókon átrobognak a metrókocsik. A „nagyon magas szintű terrorista fenyegetés” szerinti protokoll mentén életbe léptetett biztonsági intézkedések az olimpia megnyitó ünnepségéhez hasonlatosak.
Mikor végre megnyílnak a kapuk, a belépőket megmotozzák, átvizsgálják, és csak ezután engedik be a rakpartokon elkerített szektorokba, ahová 40 ezer embert várnak. A Cité szigetén felállított óriási kivetítőkön folyamatos a műsor: valamivel csak el kell ütni a fennmaradó három és fél órát a kezdésig. A hidakon tévéstábok interjúznak, 5-10 fős csoportokban folyamatosan engedik be a szerencséseket, akik meghívójukkal a szigetre léphetnek. A rendőrségi autók sorfala mögött pedig ott áll az, akiért mindez történik: a Nagyasszony, a lángokból újjáéledt Notre-Dame.
Minden telefon fényképez, úton-útfélen nézők nyilatkoznak: ki-mit érzett, hol volt, mikor látta a tűzvészt, honnan érkezett ma, mit vár? Egy baráti társaság arról beszél, hogy hamarosan ez a pillanat is történelem lesz, és legalább elmondhatják majd, hogy itt voltak. Vannak, akik Franciaország más területeiről utaztak fel a fővárosba, kifejezetten erre az ünnepségre, és persze külföldiek is vannak szép számmal.
Majd feltámad a szél, elered az eső – és előkerülnek az esernyők. A meteorológiai előrejelzések alapján tudható volt, a megnyitó eredetileg tervezett menetrendjét átírja a közelgő vihar. A hosszú ideje tartó vitát, miszerint a szekularizált francia állam vezetője, Emmanuel Macron köztársasági elnök mondhat-e beszédet egy vallási rendeltetésű épületben vagy sem, egy pillanat alatt „megoldják” a természet törvényei. A várt széllökések erőssége ugyanis nem teszi biztonságossá annak az óriási sátornak a használatát, ahol a meghívottak (köztük közel negyven állam és kormányfő) helyet foglalt volna a beszéd idejére. Elmarad a megnyitó végére hirdetett nagyszabású koncert is, helyette az előző éjszaka rögzített főpróba lesz majd látható az otthoni, és a rakpartokon felállított óriás képernyőkön. Valószínűsíthetően sokaknak van déja vu érzése a nem is olyan régen ugyanitt, zuhogó eső alatt lezajlott olimpiai megnyitó után.
Számomra mégis érdekesebb a tűzzel való párhuzam. Tudniillik, hogy van nagyobb úr az embernél. Úton-útfélen felbukkan a tanítás az alázatról. Ugyanis a „megtiszteltetés” után ez a legtöbbet használt szó, ami a nap folyamán leadott számos interjúban elhangzik. Mesterek, a felújítás gigantikus nagy egészének kis részein dolgozó szakemberek nyilatkozatai követik egymást. Pályájuk kezdetén álló fiatalok mesélnek arról, hogyan formálta őket a Notre-Dame felújításán eltöltött idő, és mekkora ürességérzés van bennük most, hogy véget ért. Idősebb szakemberek pályájuk csúcspontjaként emlegetik, az éppen nyugdíjba vonuló erdőmérnök számára, aki a tetőgerendákat adó fák egyik erdőjének kezelője, egy életút megkoronázása.
A francia tévécsatornák egész napos közvetítésének riportfilmjei belátást engednek annak a 3500 négyzetméteres, több szintes konténervárosnak az életébe, amit a székesegyház háta mögött állítottak fel a felújítás idejére, és ahol napi szinten közel 500 mesterember fordult meg. Látjuk a reggeli tornát, az építők kórusának próbáit, ahol 80 szakember az archeológustól a kőfaragón át a biztonsági őrig arra készül, hogy a december 11-i misén előadja Fauré egyik kantátáját. Mint mondják, a rádió feltalálása előtt még az építők éneke volt az, ami gyakorta betöltötte az építkezéseket, így számunkra ez a „kis kaland a nagy kalandban” az elődöknek is emléket állít.
Lenyűgöző Franciaország képessége arra, hogy felemelje, ünnepelje azt, ami az övé. Marketingfogás? Lehetséges. Ám, ahogy az egyik fiatal ács kiemeli: „Ha nem lett volna ez az építkezés, akkor még mindig ott lennénk elrejtve a világ szeme elől a kis műhelyünkben. Most megtudta a világ, hogy létezünk, hogy nem veszett el az ősi tudás.”
És erre az ősi tudásra nagy szükség volt, annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket is kihasználták. Az Autodesk cég segítségével készített 3D-s replika ugyanis előre tesztelhetővé tette a különböző felújítási döntéseket, hogy mit bír el a megviselt épület. Egyes szakemberek szerint ezek a tesztelési módszerek több tíz hónappal rövidítették meg a munkálatokat.
Pedig a teljesen irreálisnak gondolt 5 év még rövidebb is volt, ha csak az effektíve munkálatokat tekintjük, hiszen azok kevesebb, mint három évig tartottak. Rögtön az építkezés kezdetén komoly leállást eredményezett a Covid-járvány és az ólomszennyezés körüli viták kezelése is. Egyesületek, lakók jelentették fel a munkálatokért felelős közintézményt, hogy nem veszik elég komolyan a tető leégésével a légkörbe került, majd a környező területre szétszóródott ólomszemcsék okozta szennyezést és annak magas kockázatát. A tisztítási munkálatok után és mellett folyamatosan zajlott az épület biztonságossá tétele. Egyes elemzők szerint a tűz eloltásának pillanatában nagyjából 30 percre voltak az épület teljes összeomlásától, amit a ráfecskendezett víz súlya is nyomott. Ezért is volt akkora jelentősége annak az óriási önfeláldozásnak, amiről a tűzoltók egy maroknyi, 20 fős csoportja tett tanúbizonyságot: életüket kockáztatva másztak fel az északi toronyba, hogy közvetlen közelből tudják oltani a tetőzetet. Pedig a tűzoltóknál alapelv: emberért lehet életet kockáztatni, épületért soha.
Mikor aztán másnap kiderült, hogy nemcsak az erősen megrongált épület maradt meg, de a műkincsek is mind – már mindenki csodáról beszélt. Az oltáron, a füstölgő romok között ott fénylett az arany kereszt, és minden kép túlélte, a szobrok, köztük a Pietà és a Mária-szobor is, amelytől centiméterekre csapódott be a huszártorony csúcsa az épületbe. Na de hogy a kakas is? Ebben sokan már isteni beavatkozást láttak. A 19.századi torony tetején álló, és a torony omlásával a mélybe zuhanó rézkakast maga a Notre-Dame főépítésze, Philippe Villeneuve találta meg a felperzselt romok között a tűzvész utáni reggelen. És a szoborba rejtett három ereklye, köztük a töviskorona egy kis darabja, amelyet állítólag Jézus viselt keresztre feszítése előtt, valamint Szent Dénes és Szent Genovéva (Párizs védőszentjeinek) egy-egy relikviája is túlélte a zuhanást. A főépítész ezt követően a karjára tetováltatta a huszártorony képét, és az a kitűntetés érte, hogy maga tervezhette meg az új kakast a felépülő torony tetejére. A 2023. december 16-i avatáskor 96 méter magasra felhelyezett kakas belsejébe visszakerült a töviskorona 70 tüskéje közül az egyik, Párizs védőszentjének és első érsekének, Szent Dénesnek csontjai, valamint az építésben közreműködő 2000 mesterember neve is. Az immáron inkább főnixmadárhoz hasonlatos új kakas hivatott szimbolizálni a modernséget ebben, a legutolsó ismert eredeti változatot a végtelenségig tiszteletben tartó felújításban. És az a bizonyos hat kortárs ólomüveg ablak, amelyekről Emmanuel Macron elnök és Laurent Ulrich, Párizs érseke döntöttek. Ám a hat eredeti és megmaradt ablak ilyetén cseréje akkora vihart kavart, hogy hullámai még máig nem csitultak el.
A magasrangú vendégek érkezését követően – mely sort Donald Trump frissen megválasztott amerikai elnök zárta – kezdetét vette a megnyitó ünnepség.
Párizs érseke a Notre-Dame elé lépve háromszor kopog a zárt kapun pásztorbotjával, melyet egy a tűzvészben megmenekült korabeli gerendából készített külön erre az alkalomra a miseruhákat is tervező Jean-Charles de Castelbajac. Az addig csendes székesegyház pedig válaszolt. Háromszor csendült fel a 121. zsoltár, és az ajtók megnyíltak. A Notre-Dame újra él, és tárt kapukkal várja a hozzá járulókat. Hiszen ő maga is egy kapu, mely a hagyomány szerint Krisztushoz vezet.
A köztársasági elnök beszéde előtt rövid filmben mutatták be a felújítás különböző fázisait, és hivatalosan is tisztelegtek a közel 2 ezer szakember előtt.
Majd érkeztek a tűzoltók, és felsorakoztak szemben a széksorokkal. A Notre-Dame homlokzatára a KÖSZÖNJÜK szót vetítődött ki minden nyelven, és a jelenlévők hosszú tapssal tisztelegtek a megmentők előtt.
A nagy orgonát nyolcszoros szólítással „ébresztette” fel Párizs érseke, melyre a felújított hangszer regiszterének minden színével válaszolt. Az estét záró szertartást Laurent Ulrich párizsi érseke a következő szavakkal fejezte be: „Üdvözöllek benneteket, mindnyájatokat, akik idejöttetek; akár keresztények vagytok, akár nem, akár hívők, akár nem, Szűz Mária kitárja karját felétek, meghallgat benneteket és bemutatja nektek Fiát, Jézust, akinek minden tisztelet és dicsőség jár ma és mindörökké!”. Az együttélésnek ez a gondolata visszhangként érkezett Ferenc pápa üzenetére, melyet a megnyitó kezdetén a pápai követ olvasott fel.
Vajon meddig fog tartani ez a csodálatos egység, és egyet akarás, amit a Notre-Dame majdnem elvesztése indított el? Mint ahogyan a berlini fal leomlása, úgy élesztette újra ez a mesés felépülés is sokakban a reménységet. Az arról való hitet, hogy az emberiség képes elveszettnek hitt és mai tudások összehangolásával csodát alkotni. Nagy szükségünk volt rá. Bárcsak mindig tartana.
Donald Trump volt a fókuszban a meghívott államfők között
Több mint 50 ötven államfő vett részt szombaton a felújított Notre Dame megnyitóján, az igazi nagy húzás azonban Donald Trump megválasztott amerikai elnök megnyerése volt az ünnepségre. Emmanuel Macron francia elnök – aki odahaza viharos válsággal küzd, miután a múlt héten a szélsőjobb és a baloldal a Nemzetgyűlésben leváltotta alig három hónapja kinevezett kormányfőjét –, azt remélheti, hogy a katedrális felújításának diadala és Trumphoz fűződő korábbi sikeres kapcsolatának újrafelvétele eltereli a figyelmet súlyos belpolitikai helyzetéről.
A csak január 20-án újra hivatalba lépő Trumpot Macron államfőknek járó pompával fogadta az Elysée-palotában, egyértelmű jeleként annak, hogy európai vezetők máris azon dolgoznak, hogy elnyerjék kegyeit és Amerika képviselőjeként kezeljék őt a világ színpadán. Trump másfél órát töltött az elnöki palotában, ahol először ketten tárgyaltak, majd Volodimir Zelenszkij is csatlakozott hozzájuk 35 percre. Az ukrán elnök utóbb a közösségi médiában „eredményesnek és jelentőségteljesnek” nevezte a találkozót, melyen – mint bejegyzésében írta – „népünkről, a harctéri helyzetről és az igazságos békéről” is beszéltek.
A csúcstalálkozóra, amelyet Trump átmeneti csapata szerint az utolsó pillanatban szerveztek meg, három nappal azután kerítettek sort, hogy Andrij Jermak, a kijevi elnöki hivatal vezetője Washingtonban tárgyalt J.D. Vance megválasztott alelnökkel és Trump más tanácsadóival, hogy európai szövetségeseikkel együtt meggyőzzék Trumpot, tartsa fenn az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatást az orosz invázió elleni védekezésben.
Az esti megnyitó ünnepségen – ahol Trump Macron oldalán foglalhatott helyet – részt vett Jill Biden jelenlegi first lady mellett számos európai vezető, köztük az érkezésekor tapssal fogadott Zelenszkij, Frank-Walter Steinmeier német, Sergio Mattarella olasz, Sulyok Tamás magyar, valamint Katerina Szakellaropoulou görög elnök, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, továbbá Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke is. Ott volt Vilmos walesi herceg, brit trónörökös, Svédország, Belgium, Spanyolország és Monaco uralkodója, a luxemburgi nagyherceg és a katari emír is. A pápa azonban visszautasította a meghívást, mert a héten Korzikára látogatott.
A VIP-vendégek között volt még Elon Musk, a világ leggazdagabb embere, a Trump-admisztrációjának leendő tagja, ahogy a leggazdagabb francia, Bernard Arnault is, továbbá François Hollande és Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök. A széksorokban számos hollywoodi sztárt is lehetett látni, köztük Salma Hayeket, akinek férje 200 millió eurót adományozott a székesegyház felújítására.
