- „A hatalom számára az emlékezetpolitika a jelen uralásának eszköze” – Márai Sándortól Csurka Istvánig

– Nem előzmény nélküli, hogy a jelenlegi hatalom Márai Sándortól, a polgári Magyarország képétől eljutott Csurka Istvánig. A MIÉP egykori elnöke a kilencvenes évek végére maga is elismerte, hogy Orbán Viktorban találta meg „a jövőt az igaz, magyar politikához”, s 1998-2002 között a parlamentben a MIÉP kvázi kívülről támogatta az első Orbán-kormányt – mondta a Népszavának Csurka István hétvégi, lakitelki szoboravatásáról Stefano Bottoni történész. Mint arról írtunk, a 2012-ben elhunyt író, politikus – a Hungarikum Ligetben felállított – szobrának avatóján Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója is beszédet mondott, „a magyar rendszerváltozás meghatározó alakjaként, a magyarság ügyének, megmaradásának harcosaként” hivatkozott Csurkára. Kiemelve, ő „leplezte le először a Soros-hálózatot”. Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő pedig azt mondta Csurkáról, „lehet, hogy nem volt igaza a maga idejében”, de „hogy később sok mindenben igaza lett, azt egykori ellenfelei sem tagadhatják”.

Csurka István szoboravatása tökéletesen beleillik a fideszes emlékezetpolitika immár jó negyedszázados változási folyamatába. Ennek egyetlen mozgatórugója, hogy a hatalom saját célja elérése érdekében ellenőrizze és irányítsa a társadalmi gondolkodást.

– jegyezte meg Stefano Bottoni. – Egyfelől néhány történelmi személyből bűnbakot gyártottak, másokat, akár a kevésbé ismertek közül piedesztálra emeltek. Előbbire jó példa Károlyi Mihály, vele vitették el a „balhét” Trianonért, neki rótták fel az ezeréves Magyarország „szétverését”, a politikai felelősséget az „elvesztett évszázadért”. Hiszen állításuk szerint mindennek az alfája a köztársaság 1918 novemberi kikiáltása volt, ráadásul a kommunistákkal is lepaktált a narratíva szerint.

A gróf szobrát 2012 márciusában távolította el a hatalom a Parlament elől, de jobboldali írók és történészek már korábban támadták. A történész szerint antiszemita felhanggal, felemlegetve, hogy nála kaptak először komoly szerepet zsidók a politikában. Hasonlóképpen mennie kellett az ország háza elől Nagy Imrének is: a Vértanúk teréről a Jászai Mari térre költöztették, helyére a Nemzeti Vértanúk Emlékműve rekonstrukciója került.

– Nagy Imre és 1956 relativizálása, mondhatni átírása nehezebb feladat volt, hiszen a mártír miniszterelnök és a forradalom része volt a közmegegyezésnek, emlékezetnek, ráadásul az 1989-es újratemetés a Fidesz és Orbán Viktor számára is szimbolikus jelentőséggel bírt – folytatta Stefano Bottoni. – Vagyis úgy kellett lerombolni, hogy közben meg is tartsák valahogyan. Ez a folyamat is korábban kezdődött, a témát kutató 56-os Intézetet már az első Orbán-kormány alatt is megpróbálták ellehetetleníteni, s velük szemben a Schmidt Mária-féle Terror Házát favorizálták. Ami amúgy az első lépés az emlékezetpolitika megváltoztatásában, hiszen összemossa a kommunizmust és a nyilas kort, ráadásul azt sugallja, a két eszme követői idegen érdekeket kiszolgáló, rossz magyarok voltak, ezzel felmenti a társadalmat a felelősség alól, hiszen nem „mi”, hanem „ők” csinálták. Ötvenhat kapcsán pedig a hangsúly a politikai mondanivalóról, azaz Nagy Imréről átkerült a pesti srácokra, s 2014-15-re depolitizálták az eseményeket, s megpróbáltak egy hamis eredettörténetet felépíteni, melyben az utca embere személyében kerül előtérbe. A Fidesz számára egyre kínosabb 1956 emléke, hiszen meg kell ünnepelni, de nem tudnak mit mondani róla, ugyanis a forradalom definíciója szerint is egy diktatórikus hatalom nem békés megdöntése. Mára viszont eljutottunk oda, hogy a forradalom évfordulóján, a forradalom emlékeként a miniszterelnök a békéről beszél, tanácsadója, Orbán Balázs pedig megkérdőjelezi az egyéni erőfeszítést, az ellenállás létjogosultságát.

– A jelenlegi hatalom számára az emlékezetpolitika a jelen uralásának eszköze – jelentette ki Stefano Bottoni –, ám nem tudni, mennyire gondolják komolyan az aktuálisan kiemelt témákat, személyeket. Lehet, hogy később ezek is ugyanúgy kikerülnek majd az eszköztárból, mint például Márai és a polgári Magyarország, s jött helyettük Wass Albert, Nyirő József, Hóman Bálint, akik ugyan művészi munkásságukkal nem feltétlenül kerülnének a fősodor élére, ám ideológiai szempontból kiválóan megfelelnek. Ahogyan immár Csurka István is. Aki valóban bírt némi látnoki képességgel, de ezt nem tudta racionálisan képviselni és kifejteni. Az emlékezetes, 1992-es pamfletje, a Néhány gondolat első része például tökéletes leírása volt a rendszerváltás hibáinak, utána viszont nettó antiszemita propagandabeszéddé süllyedt. Későbbi írásaiból ma nagyon sok gondolat jelenik meg a jelenlegi hatalom kommunikációjában, jellemzően Kövér László viszi a Csurka-vonalat, csak szofisztikáltabb formában (a házelnök a Néhány gondolatot megjelenése után még náci-szelleműnek, antiszemitának tartotta és támadta Antall József akkori miniszterelnököt, amiért nem határolódott el a tanulmánytól).

Megosztó személyiségek emlékei

Köztéri alkotást idehaza jellemzően konszenzus alapján állítanak valakinek, legalábbis a rendszerváltás után csak néhány személy kapcsán alakult ki vita.

Az első ilyen, nagy visszhangot kiváltott eseménynek Horthy Miklós 1993-as, kenderesi újratemetése és szoboravatása bizonyult. A hajdani kormányzónak a Köztérkép adatai alapján ma 12 szobra és két domborműve található az országban, az utolsót az idén avatták egy szegedi templom zárt kertjében. Wass Albert az első Fidesz-kormány alatt került a jobboldali kánonba, első szobrait 1998-ban avatták Debrecen-Pallagon, illetve Nyíradonyban, mára 45 szoborral és 27 domborművel vagy emlékkővel rendelkezik a vitatott második világháborús tevékenysége miatt nem egyértelmű megítélésű erdélyi író, az utolsó avatást két éve tartották Budapesten a XII. kerületben. A nyilasparlament hajdani tagját, az egykori nyilas propagandista Nyirő Józsefet 2010 után hozta vissza a köztudatba a hatalom, s noha az MTA állásfoglalása szerint nevének közterület-elnevezésként való felhasználása törvényileg tilos, domborművel azért rendelkezik: 2014-ben Kiskunfélegyházán tartották érdemesnek bronzba önteni az emlékét. Szintén nyilasparlamenti tagsága és antiszemitizmusa miatt keltett botrányt Hóman Bálint történész, egykori kultuszminiszter 2015-ös, végül a tiltakozások miatt meghiúsult szoborállítási ötlete, így 2001-es tatai domborműve után csak a Nemzeti Múzeumban, mint egykori igazgatónak állítottak emléket 2022-ben.

Károlyi Mihály épp ellentétes utat járt be, az első köztársaság elnökének négy emlékhelyet állítottak 1990-ig, mára mindet áthelyezték: a budapesti Kossuth téren 1975-ben felavatott szobra 2012 óta az alkotó Varga Imre szülővárosában, Siófokon látható. Nagy Imre első emléktábláját a mártír miniszterelnök kaposvári szülőházának falán avatták fel 1989 júniusában, jelenleg 19 szobor és 11 dombormű vagy emlékkő őrzi az 56-os mártír miniszterelnök emlékét, az eddig utolsót 2014-ben, Győrben avatták fel. Az idén lángolt fel a vita, lehet-e közterületet elnevezni Horn Gyula egykori miniszterelnökről: a XIII. kerület sétányt nevezett el róla, melyet a kormányhivatal megvétózott. A kerületben Horn amúgy már rendelkezik két szoborral és egy domborművel, amelyeket nem sokkal 2013-as halála után avattak fel.