A Nagy Budapesti Átverés árnyéka rávetül azokra az egyelőre puhatolózó megbeszélésekre, amelyek az ukrajnai vérontás megállításáról, egy esetleges tűzszünetről és az orosz–ukrán tárgyalások megkezdéséről folynak. Harminc évvel ezelőtt, 1994. december 5-én írták alá a budapesti memorandumot, azt a megállapodást, amelyben három nukleáris nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország és Nagy-Britannia vállalta, hogy tiszteletben tartja Ukrajna területi sérthetetlenségét, függetlenségét és szuverenitását. (A volt Szovjetunió két másik utódállama, Fehéroroszország és Kazahsztán is részese lett az egyezménynek, amelyhez utóbb Franciaország és Kína is csatlakozott.) Budapest úgy lett névadó, hogy akkor éppen a magyar főváros adott otthont az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozójának, amely ezen a néven az utolsó volt a sorban, helyébe az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) lépett. A nagyhatalmak vállalása fejében az ukránok, a kazahok és a fehéroroszok is csatlakoztak az atomsorompó szerződéshez, vállalták, hogy nem tárolnak, illetve fejlesztenek ki nukleáris fegyvereket.
A Szovjetunió fölbomlása után Ukrajnáé lett a világ harmadik legerősebb nukleáris hadereje, egymagában nagyobb készlettel rendelkezett, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Kína együttvéve. Egyes számítások szerint 1500-2100 stratégiai és 2800-4800 taktikai atomtöltetéről mondott le cserébe függetlenségének és területi épségének nagyhatalmi garanciájáért.
A 30. évfordulóra megjelent ukrán írások keserűen állapítják meg, hogy Ukrajnát becsapták, és ebben az Egyesült Államok és Oroszország játszotta a főszerepet. Az 1990-es évek elején (is) sok mindenben különbözött a véleményük, egyvalamiben azonban egyetértettek: Ukrajnát nem kívánták atomhatalomként látni, és mindent latba vetettek, hogy nukleáris leszerelését elérjék. Az RBK ukrán hírügynökség idéz az első ukrán elnök, Leonyid Kravcsuk egyik interjújából: az Egyesült Államok szankciókkal és az ország teljes elszigetelésével fenyegetőzött. Bill Clinton és Al Gore alelnök egyaránt azt mondták, amennyiben Ukrajna másképp cselekszik, gazdasági szankciókra kell számítania, és másmilyenekre is. Az éppen csak függetlenné vált ország nem akarta azzal kezdeni a nemzetközi porondon, hogy máris veszélyt jelent a nemzetközi biztonságra. Clinton és Jelcin orosz elnök végül megpuhította Kravcsukot, a megállapodást aztán már a következő ukrán elnök írta alá.
- Fiacskám, ne higgy ennek a dokumentumnak, téged átvernek – emlékezett vissza az utód, Leonyid Kucsma Francois Mitterrand egy 2009-es jeruzsálemi konferencián mondott szavaira. Az akkori francia elnök sok évtizedes politikai tapasztalata birtokában hamar átlátott a szitán, és nem volt egyedül. Még tartottak az előkészítő tárgyalások, amikor tekintélyes lapok, például a Foreign Affairs mélyreható elemzésekben figyelmeztettek rá, hogy Ukrajna komoly kockázatot vállal, ha lemond nukleáris ütőerejéről. Ráadásul úgy, hogy a vállalt kötelezettségek betartatásának nincs nemzetközi jogi biztosítéka. Egy-egy ukrán nyilatkozat ugyanakkor utal rá, hogy mégiscsak egy olyan okmányról van szó, amelyen ott van az amerikai, a brit és az orosz első ember aláírása. Ami végül a hegyek vajúdásából világra jött, az az évfordulós értékelések szerint, maga a minősített hazugság. – Aláíratnak veled egy dokumentumot, amely tulajdonképpen nincs is, mert nem működik, és akik aláírták, tisztában voltak ezzel – mondta Mihajlo Podoljak, Volodimir Zelenszkij mostani ukrán elnök tanácsadója az RBK-nak.
A hamu alatt ugyan izzott a régi parázs, de a kilencvenes években semmi nem utalt rá, hogy orosz részről veszély fenyegetné Ukrajnát, és Vlagyimir Putyin elnökségének első éveiben is ez volt a helyzet. Az új elnök merő butaságnak nevezte, hogy meg akarnák kaparintani a Krím félszigetet. A Krím hovatartozása nem képezi vita tárgyát a két állam között, Oroszország már régen elismerte Ukrajna határait. „Ha valaki ilyesmit tulajdonít nekünk, azt szerintem provokációs szándékkal teszi” – tette hozzá később.
Az oroszok aztán 2014-ben mégiscsak megszállták és elcsatolták Ukrajnától a Krímet, és ekkor már minden politikai szereplő előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a budapesti memorandum semmit sem ér: Oroszország megcsonkította azt az országot, amelynek területi épségéért garanciát vállalt. És ez akkor is tény, ha Dmitrij Medvegyev, az idő tájt orosz miniszterelnök egy tévéinterjúban azt mondta, hogy sosem vállaltak ilyen kötelezettséget. A nyugati válasz kimerült a tiltakozó nyilatkozatokban és az eleinte bátortalan szankciókban. A garanciák nem jelentettek valódi garanciát.
A teljes körű háború kirobbanása után a memorandum egyik szülőatyja, Bill Clinton volt amerikai elnök elismerte személyes felelősségét abban, hogy rákényszerítette Ukrajnát a nukleáris leszerelésre. Oroszország nem támadta volna meg Ukrajnát, ha annak is van atomfegyvere – mondta.
Az évfordulós ukrán megnyilatkozásokból nem hiányzott annak fölemlegetése, hogy vajon mennyit ér egy orosz aláírás. Putyin csak az erő szavát érti – hangsúlyozta ismételten a minap Volodimir Zelenszkij ukrán elnök annak kapcsán, hogy mind több szó esik a háború tárgyalásos rendezéséről. - Igazi garancia kell - mondta. A háborúnak nem lehet egy papírral és néhány aláírással véget vetni. A tartós békét megfelelően szavatolni kell, és nem lehet megfeledkezni a megszállt területekről sem. A garancia pedig Amerika és az Ukrajnával szövetséges világ egysége kell legyen. Putyin egyedül ettől fél – jelentette ki Zelenszkij.
A megválasztott amerikai elnök, Donald Trump korábban többször értésre adta, hogy már hivatalba lépése előtt eredményeket akar elérni az ukrajnai háború befejezése ügyében. Volodimir Feszenko ukrán politológus úgy tudja, hogy karácsonyig megállapodás születhet a megbeszélések helyéről és formátumáról, és Trump beiktatása napján, január 20-án elkezdődhetnek az orosz–ukrán tárgyalások.
