A gazdaságpolitikai program kialakításakor nem tekinthetünk el az elmúlt 34 évben létrejött gazdaságstruktúra és -irányítás változásától, azon belül kiemelten az utóbbi 14 év kormányzásának következményeitől, a minden demokratikusan felépített rendszerben valóságosan létező súlyok és ellensúlyok működésének teljes hiányától. Néhány körülmény ezek közül: 1) pro-ciklikus gazdaságpolitika; 2) a forint folyamatos leértékelődése; 3) egy-központú, végletesen centralizált gazdaságpolitika; 4) a költségvetés transzparenciájának teljes hiánya, rögtönzésekre épülő fiskális politika; 5) az önálló monetáris politika hiánya; 6) intézményesített korrupció százféle formában, beleértve a tenderek formális lebonyolítás előtti „leosztását”; 7) tulajdon- és jogbizonytalanság; 8) az EU-ellenes kormányzati politika negatív hatása; 9) a valóságosan működő versenyhatóság hiánya; 10) erősen romló versenyképesség; 11) jelentősen leértékelt érdekegyeztetés; 12) a társadalmi mobilitás szinte teljes visszaszorulása; 13) a működőképesség határán teljesítő, tartósan alulfinanszírozott egészségügy; 14) a jelen követelményeinek alig megfelelő oktatási-tudományos kutatási rendszer, a nemzetközi kitekintés lehetőségének minimalizálása, a kutató- és alkotóműhelyek önállóságának felszámolása; 15) diszkriminatív családtámogatási politika; 16) a környezetvédelem vétkes elhanyagolása; 17) a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése.
Ezeket és a még tovább sorolható égető feszültségek közül a legfontosabbakat, így az intézményesített korrupciót, a környezetvédelem szempontjainak figyelmen kívül hagyását azonnal, másokat csak fokozatosan lehet orvosolni. Az elvégzendő feladatok – azon belül is az alrendszerek átalakításának – számbavételével egyidejűleg szigorúan mérlegelni kell, hogy milyen előrelépés érhető el a lehetőségek megnyílásakor még rendelkezésre álló, illetve az új gazdaság- és társadalompolitikával előteremthető források bevonásával. A programok pontos meghatározásának első lépése tehát: részletesen, dokumentumokkal alátámasztottan számba venni az államháztartás akkori helyzetét, és számszerűsíteni a beavatkozásra/intézkedésre váró feladatok megvalósításának forrásszükségletét. Ezzel együtt elkerülhetetlen az igények kényszerű sorba rendezése, a prioritások szigorú meghatározása és betartása.
Alapvető és a magyar társadalom által régóta áhított cél a polgárközpontú, élhető, gyorsan fejlődő, felzárkózó, szociálisan sokkal homogénebb, európai értékrendet követő társadalmi-gazdasági keretek kialakítása, a szélsőséges jövedelmi polarizáció helyett a középréteg kiszélesedése. Ezért a legfontosabb társadalmi célok közé tartozik a hosszútávú felemelkedés érdekében az oktatás és az egészségügy kiemelt fejlesztése, az élhető környezet megvédése, a gyermekszegénység radikális visszaszorítása, a kutatás/fejlesztés, az innováció, a digitalizáció erőteljes támogatása, a szociális kohézió, a kultúra és a tömegsport megkülönböztetett kezelése.
A következő időszakban az alapvető célokkal összhangban központi helyet kell elfoglalnia a nem csupán átlagos szinttel jellemezhető vidékfejlesztésnek, hanem a vidék átlagosnál is gyorsabb, hatékonyabb felzárkóztatásának. (Ennek része kell legyen az EU-s támogatásoknak az agrárgazdaságot uniós szinten versenyképessé fejlesztő, az eddigieknél hatékonyabb felhasználása.)
Ettől elválaszthatatlan az önkormányzatok hatásköri, vagyoni, gazdasági és politikai téren történt súlyos háttérbe szorításának, jogköreik megcsonkításának megszüntetése, illetve a települési érdekkörű feladatok ellátásában végbement roppant káros túl-centralizáció felszámolása.
Fontos a védelmi kiadások viszonylag gyors növelése az európai védelmi kezdeményezéssel összehangoltan, emellett a fegyveres testületek dolgozóinak tartós, vásárlóértéket megőrző jövedelemrendezése.
Megkérdőjelezhetetlenül indokolt a közszolgáltatási szféra minden területén, különösen a szociális/kulturális szférában, a közgyűjteményekben a bérek felzárkóztatása.
Nemcsak morális, de mára a gazdaság működését is bénító következményei miatt könyörtelenül fel kell számolni az intézményesített, módszereiben önálló ágazattá fejlődött központosított korrupciót. Ennek érdekében szükséges az azonnali csatlakozás az Európai Ügyészséghez. A magántőkealapok tulajdonosi körét nyilvánossá kell tenni a strasbourgi bíróság döntésének megfelelően. Minden jogállami eszközt be kell vetni a korrupció felszámolása érdekében, különös tekintettel a döntés-előkészítés folyamatára, a meghozott döntések átláthatóságára, és a korábbi döntések titkosításának feloldására.
Ennek érdekében a következő lépések kívánatosak a források rendelkezésre állásával, illetve a szükséges átcsoportosítások megtörténtével összhangban:
1. A személyi jövedelemadó rendszerének átalakítása a minimálbér fokozatos adómentessé tételével, adójóváírással, az átlagosnál két és félszer magasabb jövedelemmel rendelkezők számára pedig – a teherviselő-képesség szerint sávosan megállapított – magasabb adókulcs bevezetésével, a munkáltatói járulék mértékének újragondolásával.
2. A családi pótlék funkciójának és 2008. évi reálértékének helyreállítása és rendszeres valorizációja.
3. A nyugdíjak évenkénti korrekciójánál a vegyes indexálás visszaállítása, és a nyugdíjminimum reális szintre emelése.
4. A szociális segély megélhetési minimumot figyelembe vevő fokozatos emelése.
5. A munkahely-keresési támogatás folyósítási időtartamának fokozatosan 6 hónapra, recesszióban 9 hónapra emelése.
6. A pedagógusok, a szociális és a kulturális szféra, az egészségügyi szakdolgozók, a rendőrök, tűzoltók, közigazgatásban dolgozók bérének évenkénti olyan mértékű emelése, hogy a pálya vonzóvá váljon és maradjon, illetve jelentősen mérséklődjön a pályaelhagyók száma. Ehhez új bérrendszereket szükséges létrehozni a szakszervezetekkel együttműködve.
7. Az iskolai oktatás követelményrendszerének és oktatási módszereinek korszerűsítése.
8. Az őstermelők, a kisadózó vállalkozók helyzetének rendezése a járulékfizetés teherviselő-képességnek megfelelő kialakításával a közösségi szolgáltatásként igénybe vehető egészség- és nyugdíjbiztosítás területén.
9. A lakhatási szegénység jelentős visszaszorítása, elsősorban nem-állami bérlakásépítéssel, és feladathoz rendelt, a bérlő jövedelmi szintjét figyelembe vevő szociális támogatással. A lakásépítés és -vásárlás segítésénél szigorúan célzott támogatásokat kell nyújtani a jövedelem, a lakásméret, a minőség és az ár figyelembevételével, a támogatásoknál az állam árszabályozó szerepének érvényesítésével.
10. Hatékony lépéseket kell tenni a legszegényebb rétegek létfeltételeinek célzott és radikális javítására, a szociális hálózat megerősítésével, meghatározott anyagi transzferekkel, széles körű juttatásrendszerrel.
11. Az EU-s támogatások bázisán áttörést kell elérni az infrastruktúra-fejlesztés, a környezetvédelem és az energia-megtakarítás terén.
Még jó néhány területen lehet és szükséges változtatásokat végrehajtani. A vázolt keret akkor bővíthető, ha az értékek hierarchiába rendezése egyúttal meghatározza az egyes célokra rendelkezésre álló forrásokat. Emellett a számításokat, becsléseket folyamatos monitorozással a változásokhoz kell igazítani, és megvalósításukat ajánlatos folyamatosan ellenőrizni. A források korlátozott volta miatt elengedhetetlen a prioritások meghatározása, illetve felülvizsgálata a stabilitás és kiszámíthatóság figyelembe vételével. Egy új, felelős kormánynak az ország további eladósításának elkerülése érdekében mindezt maradéktalanul tekintetbe kell vennie. A cél tehát a társadalom túlnyomó többsége számára az életkörülmények jelentős javítása, a középosztály helyzetének megerősítése, a szegénység kézzelfogható mérséklése, összességében a fejlett európai országok életszínvonalához viszonyított erőteljes közeledés.
Ennek eszköze: a fegyelmezett, szakszerű makrogazdasági, makropénzügyi politika, amely őrzi a külső-belső gazdasági egyensúlyt, és így biztosítja a gyors, ugyanakkor fenntartható, a termelékenység bővülésén alapuló növekedést, mely természetesen a környezetvédelem szempontjait is érvényre juttatja. Mindehhez a növekedési pálya mentén létrejövő, bővülő anyagi lehetőségek felelős, azaz fokozatosan megvalósítandó, a világgazdasági változásokhoz alkalmazkodó, az árstabilitást is szem előtt tartó felhasználása szükséges. A magyar gazdaságban szerkezetváltásra van szükség, amelynek révén a saját természet- és gazdaságföldrajzi adottságaink mentén igazodhatunk az EU fejlesztési programjaihoz.
Honnan lesznek többletforrásaink a reálisan fenntartható gazdasági növekedéshez? Mindenekelőtt az OECD tagországai között kiugró, azok átlagát kétszeresen, a magyar GDP-nek pedig a 10 százalékát meghaladó ún. közvetlen állami érdekeltséget hordozó gazdaságfejlesztési kiadások 3-4 százalékpontos csökkentéséből. Az állam beruházásokban vállalt szerepének célszerűség és indokoltság alapján történő felülvizsgálatából. Az állami beruházások túlárazásának felszámolásából (10 milliárd forintot meghaladó autópálya kilométerenként). A TAO megszüntetéséből. A közmédia, a kormány kommunikációs és propaganda kiadásainak radikális csökkentéséből. A szociálisnak nevezett kiadások célzottá tételéből. A szerencsejáték-adó emeléséből. A presztízsberuházások leállításából (PM-, MNB-, BM-székház). A központi költségvetési intézmények, az egyházak, a sportegyesületek, egyes határon túli szervezetek túlburjánzott kiadásainak/támogatásának csökkentéséből.
Hogyan juthatunk ki a gazdasági zsákutcából? (1.)Az ország újjáépítéséhez elengedhetetlen, hogy a GDP-arányos közkiadásokat fokozatosan az EU-átlag szintjére emeljük az egészségügy (7 százalék fölé a jelenlegi 4-ről) és a szociális támogatások terén (18 százalék fölé a jelenlegi 13-ról). Az oktatást illetően a tagországok felső harmadának szintje (6-6,5 százalék a jelenlegi 4,3-mal szemben) lehet a célunk azért, hogy a gyorsan változó elvárásokhoz alkalmazkodni tudó fiatalokat tudjunk képezni. A felsőoktatásban vissza kell állítani a tudományos műhelyek szakmai mozgásterét és kapcsolódását a nemzetközi kutatásokhoz.
A fegyelmezett, szakszerű makrogazdasági, makropénzügyi politika, amely az infláció tartós korlátozását is jelenti, alapul szolgálhat az euróövezeti csatlakozás felgyorsításához is. Átfogó adó- és közpénzügyi reformot kell megvalósítani, aminek céljait már most nyilvánosságra kell hozni:
1. Átláthatóság. Világossá kell tenni, hogy az adózás a közösségi feladatokhoz való igazságos hozzájárulás. Az ettől való eltérítés – még ha indokoltnak tűnik is – torzítja az átláthatóságot.
2. Kiszámíthatóság. Az adó- és közpénzügyi rendszer változása részben automatikus (ha a kiadások és az adó alapjai módosulnak), részben előre meghirdetett feltételek mentén egységesen (normatívan) következik be.
3. Nyilvánosság. A közpénzügyek sui generis nyilvánosak, azaz a társadalom tagjainak és a vállalkozásoknak, szervezeteknek nem csak joguk, de lehetőségük is van megismerni, és folyamatosan nyomon követni, hogy a közteher befizetésekből milyen feladatokat finanszíroznak.
4. Számonkérhetőség. Az átláthatóság és a nyilvánosság megteremti az alapját a számonkérhetőségnek is, hiszen az eltérések világosan kimutathatóak, és indokoltságuk megismerhető.
A gazdaságpolitikának nagyobb figyelmet kell fordítania a vállalkozások tevékenységének segítésére. Fel kell számolni a diszkriminatív versenypolitikát, jog- és tulajdonbiztonságot kell teremteni a vállalkozások számára. A magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozások fejlődésüket akadályozó csapdában vergődnek. Az Orbán-rendszerhez nem kötődő cégtulajdonosok bármikor kaphatnak egy visszautasíthatatlan ajánlatot tulajdonuk szándékaikon kívüli kivásárlására. Az állami támogatáspolitika a deklarált célokkal ellentétben a hatalomhoz közel álló cégeket segíti, többnyire nem piackonform eszközökkel. A támogatáspolitika gyökeres átalakításra szorul: az uniós és hazai források felhasználásával az arra érdemes vállalkozásokat átlátható módon, a gazdaságpolitika prioritásainak mentén kell a fejlődésükben segíteni. A vissza nem térítendő támogatásnak kivételesnek kell lennie, mert hatékonyságromboló és segíti a korrupciót, ezért a fix összegű kamatbázison történő támogatásra érdemes nagyobb súlyt fektetni. Alapvető követelmény a visszatérés a szociális piacgazdasághoz, amely egyben piaci versenyen alapuló, kifejezetten üzlet, befektető/beruházó és vállalkozásbarát/-ösztönző környezetet teremt.
Nemcsak Európa, hanem Magyarország kiútja is a Draghi- és a Letta-jelentések elfogadásában, az európai közös pénzügyi, energia- és távközlés-rendszereiben, a K+F „ötödik szabadságként” való meghirdetésében, a karbonsemlegesség, a digitális infrastruktúra, a haderőfejlesztés közös alapjainak megteremtésében áll.
Bár a foglalkoztatás növelése, a munkanélküliség csökkentése mindig elsőbbséget élvez, ezt össze kell kapcsolni hatékonysági követelményekkel, a versenyképesség javításával. A feladat ezért a hatékony, minél nagyobb hozzáadott értéket előállító/előállítani képes munkavállalók számának növelése. Együttesen kell foglalkozni a társadalmi kirekesztettséggel, tartós munkanélküliséggel, hajléktalansággal, szociális segélyezéssel, illetve az elsődleges munkaerőpiacot jelentő üzleti szféra ösztönzésével, a vállalkozások versenyképességének növelésével, a kkv-k fejlesztésével, a külföldi tőkebeáramlás ösztönzésével. Fontos ezek egy-egy konkrét térségi projekt szintjén történő összekapcsolása, a hátrányos helyzetűek munkavégzésre motiválása, a munkavégzéshez szükséges gyakorlati ismeretek elsajátítása, illetve a vállalkozások tevékenységének bővülése, profilváltása egyidejűleg legyen hatással a foglalkoztatottsági szint növekedésére. Ebben érdemi szerepet kapnak a munkaügyi központok és kirendeltségek is.
A nemzetgazdaság távlatosan is sikeres és életképes fejlődését szolgáló gazdaságpolitika a versenyképesség növelését és a tisztességes versenyen alapuló versenypolitika követését folyamatosan szem előtt tartja. Az Orbán-rendszerben ezek az elvek marginalizálódtak. Ezért sürgős feladat a jogállamiság helyreállása, ahol a jogbiztonság, a tulajdon biztonsága, a verseny szabadsága megkérdőjelezhetetlen és kikényszeríthető alapelvvé válik.
Tárgyalásokat kell kezdeményeznünk az európai minimálbér hazai bevezetéséről. Az állam a versenyszférában csak korlátozottan befolyásolhatja a bérek alakulását: csupán a minimálbért és a legalább középfokú végzettséget/szakképzettséget igénylő munkakörökhöz kapcsolódó garantált bérminimumot határozhatja meg. Ezek jogszabályszintű garantálására és fenntartására szükség van, továbbá vissza kell állítani összegük meghatározásának korábbi rendjét, azaz a kormány csak a szociális partnerek megállapodását hirdeti ki rendeletében.
A közszférában az állam szerepe meghatározó. A foglalkoztatottak száma, illetve a keresetek nagysága erősen függ az állami és a települési önkormányzati költségvetés lehetőségeitől. A költségvetés ismert helyzete miatt a szférában dolgozók jelentős részének keresete az utóbbi években érdemben nem emelkedett, ezért az intézmények munkaerő-megtartó és -szerző képessége különösen ott vált gyengévé, helyenként kritikussá, ahol alternatív pályák is rendelkezésre állnak (külföldi munkahely, magánszféra, pályaelhagyás). Ezért tárgyalásokat kell kezdeményezni az érintett szakszervezetekkel és szakmai szervezetekkel olyan ágazati-szakmai bértáblák kidolgozásáról, amelyek figyelembe veszik az adott ágazat, szakma értékeit, társadalmi hasznosságát, megteremtik a szakma vonzerejét, megszüntetik az elvándorlást stb.
Szükséges a Munka törvénykönyve, illetve általában a munkajogi szabályok áttekintése, módosítása. Ezért tárgyalásokat kell kezdeményezni a szakszervezetekkel és a munkáltatói érdekképviseletekkel az indokolt módosításokról; ezen belül különösen: 1) a kollektív jogok megerősítéséről; 2) a munkaidő-keret szabályairól; 3) az atipikus foglalkoztatás segítéséről, ideértve a távmunkát és az otthon végzett munkát is; 4) a közszféra munkajogi szabályainak felülvizsgálatáról; 5) a sztrájktörvény módosításával a sztrájkjog gyakorlati érvényesülési feltételeinek megteremtéséről, különös tekintettel az „elégséges szolgáltatások” újra-szabályozására.
A külgazdaság-politikában – összhangban a nemzetgazdaság valós érdekeivel és az új kormány euroatlanti központú külpolitikájával – azonnal ki kell szabadulni a keleti irányú sodródásból, és a következő stratégiai irányokban célszerű következetesen és meggyőzően cselekedni:
1. Helyre kell állítani Magyarország közösségi elkötelezettségének, európaiságának hitelességét, és javítani kell hazánk uniós érdekérvényesítő-képességét. Ehhez érdemben hozzá kell járulni az EU előtt álló globális kihívások megoldásához, az integráció elmélyítését szolgáló szabályozási, intézményi reformok sikeréhez. Támogatni kell a közös gazdaságpolitika, a költségvetési és bankunió megteremtése iránti lépéseket. Középtávon fel kell készülnünk az euróövezethez történő csatlakozásra, és legbelső-körös integrációs intézményekbe való belépésre.
2. Meg kell erősíteni Magyarország szilárd gazdasági együttműködési szándékát a legfontosabb stratégiai szövetségeseinkkel: USA, Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Japán.
3. Ténylegesen kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági kapcsolatokra építő, és az EU közös kereskedelem-politikájával összhangban levő együttműködést kell kialakítani Kínával, Indiával, Dél-Koreával, Oroszországgal, Törökországgal és más felemelkedő gazdaságokkal. Újra kell mérlegelni az Orbán-kormány által vállalt gigaprojektekre vonatkozó kétoldalú nemzetközi kötelezettségek további sorsát.
4. Az EU-ban és a nemzetközi szervezetekben szélesebb felületen és kreatívabban kell támogatni a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló erőfeszítéseket.
5. Konstruktív, kezdeményező szerepet kell vállalni a közép-európai és balkáni regionális együttműködési formációkban: a V4 tagállamok innovációs potenciáljának, közlekedési, energetikai, informatikai és üzleti infrastruktúrájának fejlesztésében, a nyugat-balkáni államokkal fennálló gazdasági együttműködés erősítésében, és ezen államok európai integrációjának előmozdításában.
6. Erősíteni kell az exportőrök, különösen a kkv-k külpiaci, információs, pénzügyi támogatását, segíteni kell a hazai kutató, termelő vállalkozásokat a legmodernebb technológiák termelésbe történő bevezetésében, alkalmazásában, és a mesterséges intelligencia fejlesztésére irányuló nemzetközi kooperációs láncokba való bekapcsolódásban.
(A Hetényi István Kör elemzését terjedelmi okokból két részben közöljük. Az előző rész a Szép Szó december 7-i számában jelent meg.)
Minimumok
A diplomaták Andrássy Gyula Köre, a közgazdászok Hetényi István Köre és a jogászok Szalay László Köre szakpolitikai nemzeti minimumok megfogalmazása mellett döntött a gazdaság, az oktatás, a nemzetbiztonság, a külpolitika, a jogállam stb. szakterületein. Ezek a „minimálprogramok” egy mélyebb és kiterjedtebb, összefüggő szakpolitikai helyzetleírás és program alapjául szolgálhatnak. Ez az írás e kezdeményezés keretein belül készült. (A Hetényi Kör tagja mások mellett Csillag István, Gilyán György, Herczog László, Katona Tamás, Lengyel László, Petschnig Mária Zita, Pitti Zoltán, Simonovits András, Soós Károly Attila, Surányi György, Várhegyi Éva.)