Siettem, mert péntek volt a lapzárta, és főleg, amikor délután és este, egy ilyen pánikhelyzetben... hát írtam. A barátaim már rég a kocsmában vártak, és én még mindig ott izéltem az írógép előtt, hogy összeálljon a kis darab. – Bodor Ádám Kossuth-díjas író így nyilatkozott tárcáiról, amelyek szerda este a Magyar Zene Háza In pari sorozatának harmadik alkalmán elhangoztak Szikszai Rémusz előadásában. In pari: paritásban, párban, szinkronban, együtt a szöveg és a zene – utóbbit Porteleki Áron dobos és Márkos Albert csellista hangkulissza-imprója szolgáltatta.
Az elhangzó tárcák, melyeket Bodor még a kolozsvári Utunk hetilapba – éhező művészként, muszájból – írt, abszurd egyszerűségükkel ragadnak magukkal. – Látni az egészet, mert annyira érzékletesen van leírva. Annyira pontosan használja a szavakat, vagy a szavak szép rendjét, amiből zene lesz – mondta a tárcákról Szikszai Rémusz, mire Bodor hozzátette, nem kell a művekbe titkos üzenetet belelátni, mert nem biztos, hogy van. Legtöbbször, az alkotói szándék szerint nincs. – Ez egy megbúvó értéknek a sikeres kifejezése – fogalmazott. A budapesti szabadzenei és experimentális színtér egyik ikonikus alakja, Porteleki Áron szerint nagyon sok lehetőséget kínálnak ezek a művek. – Néha olyan mértékben, hogy nehéz hozzáfogni, melyik oldalról közelítsük meg az érzetet, amit egy szöveg kelt – mondta.
A műsort követő beszélgetésen, amelyet Láng Orsolya vezetett, felvetődött a humor és a zene komikumának kérdése. Az író-költőnő úgy látta, Bodor sajátos humora uralja a szövegeket, akármennyire is tragédia vagy dráma van bennük sejtetve. De ahogy egy hegedűben sincs poén, Bodor Ádám szövegei sem explicit nevettetnek. A szerző erre úgy reagált: – Ez nem nyelvi humor, ez az életszemléletem. Ez a gondolkodásom és az események megélése közötti harmónia.
A nyilvánosságban ritkán megszólaló Bodor arra, milyen érzés, hogy műveit rendszerint életre akarják kelteni, hogy megannyi interpretáció és feldolgozás születik munkája nyomán, szintén a fentebb említett finom humorral kezelte a témát, úgy válaszolt: – Nekem nincsenek illúzióim, hogy mi fog történni. Szerencsétlen, az az író, aki a darabját nagy várakozásokkal, reményekkel adná oda bármilyen jó rendezőnek. Mert abban a percben vége. De hát ez nem baj, mert eleve más műfaj, más törvényekkel, más művészi szemlélettel. Csalódások engem ilyen tekintetben nem értek.
Infó: In pari – Szöveg és zene. Magyar Zene Háza, 2024. december 11.
