Mennyire okos Magyarország, kérdezte tegnap este a kereskedelmi tévére érkezett „világsikerű vetélkedő”, az „elmúlt évek egyik legsikeresebb szuperformátuma”, ahogy maga a csatorna jellemezte a műsort. Nem tudom, mi lett végül a kérdésre a válasz, valahogy úgy vagyok vele, hogy eleve az 1 %-os klubba tartozik az, aki ilyenkor nem is kapcsol oda, vagy eleve valami értelmes olvasnivalóra szánja inkább az idejét. Az ország „okosságát” amúgy sem a szuperformátumok környékén érdemes keresgélni, hanem a párizsi székhelyű, társadalomtudományi kutatásokat végző Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérései kapcsán találhatunk rá.
A nemrég elvégzett teszt során többek között a 16 és 65 év közöttiek olvasási készségeit mérték fel, s bizony igencsak elmaradtunk az átlagtól. Ha valakit ez megnyugtat, egy szinten állunk a dél-koreai, spanyol, olasz és lett sorstársainkkal, a dobogóra pedig természetesen jórészt a skandináv országok állhatnak, most épp a finnek és a svédek, kiegészülve a japánokkal. A magyarok közül mindössze hat százalék képes egy több oldalas, információkkal teli szöveggel boldogulni, ráérezni a mögöttes tartalomra és a burkolt mondanivalóra (a teszt átlaga ebben a kategóriában 12 százalék). Míg a magyarok mintegy harmada (32 %) pusztán az egyes mondatokat képes csak értelmezni, és még úgy-ahogy megbirkózik egy rövid bekezdéssel, de ennél többre nem képes (az átlag itt 26 %).
Innen nézve nagyon is érthetővé válik, hogy az elmúlt évtizedekben miért jutottunk el az összetettebb politikai programoktól az egy- vagy kétszavas kampányokig. Hiszen a mozgósítás hatékonysága annál jobban csökken, minél árnyaltabban és érvekkel gazdagabban próbálja egy politikai formáció megfogalmazni a szándékait a leendő választók felé. Vagyis ha manapság valaki győzni akar, akkor nem okosabbnak, hanem butábbnak kell feltüntetnie magát.
Az, hogy mindez milyen veszélyeket rajt magában, azt éppen a szomszédban láttuk és látjuk kibontakozni, ahol példátlan módon kénytelenek voltak érvényteleníteni a román elnökválasztás első fordulóját. Kiderült ugyanis, hogy a szélsőjobbos, oroszbarát és fasiszta húrokat is pengető jelölt nem kevés orosz támogatással húzta be az első helyet. Ebben döntő szerepet játszottak azok a pénzel kitömött influenszerek, akik közül sokan a vizsgálat elől menekülve most sorra hagyják el az országot. A TikTok-kampány jól mutatja, hogy a kísérlet, bár megbukott, mégis fényesen sikerült, hiszen demonstrálta, hogy összehangolt és kellőképpen lebutított üzenetekkel bárkit ki lehet hozni győztesnek. Még nem kevés ottani magyar választót is meg lehetett „győzni”, hogy magyarellenes jelöltre szavazzanak, pusztán azért, mert „gyökeres változásokat” szorgalmaz az elittel szemben.
Ne tévedjünk, önnön butaságunk legnagyobb győztesei azok a populista politikusok, akik maximálisan kihasználják a gyengeségeinket. Azt, hogy lassan sem türelmünk, sem képességünk nincs ahhoz, hogy a felületes információkból kihüvelyezzük a mögöttes tartalmat.