Egyetlen nap alatt több tízmillió fotó és videó kerül fel a közösségi oldalakra. Láthatunk kivégzéseket, süllyedő hajókat, megbukó diktátorokat, parolázó politikusokat, zuhanó repülőket, háborút, szexet, vért, amit csak kívánunk. Amit csak fel tud dolgozni gyomrunk meg az agyunk. Ömlik ránk a képi tartalom a jelenből, a digitális archívumokon át a múltból, a mesterséges intelligencia bugyraiból pedig már egy sosemvolt világból is.
És akkor megérkezik ide a fotóriporter, a lapunkban is publikáló autós szakújságíró, Boros Jenő Képes Krónikája. Papírra nyomtatott, albumba rendezett, jobbára fekete-fehér fotókból szerkesztett könyvvel beszállni 2024-ben a tartalomversenybe? Ez a rajtrács legeslegvégének tűnik.
Aztán kinyitjuk a könyvet, és máris elfelejtjük a pixeleket, a kattintásokat, a netes galériákat. Csak bámuljuk a főként a nyolcvanas-kilencvenes éveket megidéző hírképeket. Nem görgetve-pörgetve, gyorsan, gondolattalanul. Lassan. Egyesével. Figyelmesen.
Egyszer csak, valamikor nyolcvanas években, fent vagyunk a Szabadság híd tetején. Lent a Duna, szemben a Gellért Szálló, mellettünk egy tűzoltó, kicsit alattunk az ugrásra készülő öngyilkosjelölt. Percekig időzünk a tűzoltó már-már kedélyesnek tűnő arcvonásain, a vasat markoló, elkeseredett férfi tekintetén, mire eszünkbe jut: jó, jó de évtizedekkel a drónok kora előtt, hogy készült a fotó? Persze tudjuk: Boros Jenő mindig feljebb mászott, közelebb ment, jobb helyet keresett, gyorsabban ért oda. Hogy meglegyen a jó kocka. Mondjuk az a kép, amikor egy búvár merülésre készül a pesti körúton. 1988 májusában egy hatalmas vezetékből feltört a víz az akkor Majakovszkijnak nevezett utcánál: folyóvá változtatta a széles utat, és a hömpölygő áradat pincékbe betörve két ember életét kioltotta. Boros Jenő ott volt. Ott is ott volt. Ahogy szinte mindenütt, ahol akkoriban zuhant, robbant, tört, ütközött, égett valami. Az ott készült képeivel és az azokhoz fűzött személyes történeteivel, kulisszatitkaival pedig egyszerre mesél nekünk egy szakmáról meg egy korszakról.
Látunk villamos alá esett embert. Roncsba szorult embert. Fáradt tűzoltókat, kisgyerek életéért elkeseredett küzdelmet vívó orvosokat. És igen, látunk halált is. Csak épp másmilyent, mint amihez ma szoktatnak minket. Boros Jenő képei megmutatják a mának, hogy nem feltétlenül kell vér, cafatokra szakadt test, szétlőtt fej brutális látványa ahhoz, hogy szembesüljünk mulandóságunkkal. Hogy lehet, lehetett ezt tisztességgel is. Neki elég volt egy baleseti helyszín melletti gazdátlan cipő, hogy megmutassa ezt. Vagy egy roncsból kilógó kar: a csuklón maradt óra még mutatja az időt, szinte látjuk, halljuk, amint peregnek a másodpercek, de már csak a túlélőknek. És megmutatja azt is, milyen az, amikor az az egyetlen választás, hogy kendőzetlenül tárja elénk kegyetlenségeinket: erről beszél el mindent a romániai forradalom idején, a temesvári ravatalozóban kiterített, megkínzott test látványa.
Szelídebb az album második fele, amelyben már elismert autós szakújságíróként a járműgyártás, a motorsportok csillogó-villogó világát és kevéssé ismert oldalát tárja elénk. Nehéz terep. Mert könnyű szakbarbárrá válni, csak „benzinvérűekhez” szólni, ám ahogy a hírképeknél, Boros Jenő itt is többet ad. Korszakokat, hangulatokat, érzéseket zár kockákba. Látjuk az először készülő szentgotthárdi Opeleket, s átéljük újra, milyen volt az első magyar nyugati kocsiról álmodozni. Komondorral védett roncstelepek világa emlékeztet a kilencvenes évek vadkeleti viszonyaira, buherájára. Látjuk aztán, hogy jött el a Nyugat, mit hozott egy térségnek a győri Audi meg az esztergomi Suzuki. Vagy épp azt, milyen volt ezekben az üzemekben melósnak lenni. Az album végére olyannyira hozzászokunk Boros Jenő különös látásmódjához, hogy az Ecclestone-sztorin különösebben meg sem lepődünk. Egy rendezvényen mindenki a Forma-1 egykori mindenható urára, a dúsgazdag, befolyásos Bernie Ecclestone-ra volt kíváncsi, kivéve Boros Jenőt, aki a milliárdos feleségét kérte arra: állna-e modellt neki egy tetszetős kocsi mellett?
Infó: Boros Jenő: Képes Krónika - Sztorik csak felnőtteknek B-TECS Engineering Kft., 2024.
