„A magyar egyetemistákat és kutatókat politikai túszként tartják fogva” – kommentálta az Európai Bizottság döntését Hankó Balázs miniszter, miután a hét elején kiderült, továbbra sem módosítják azt a brüsszeli határozatot, amelynek következményeként a 21 „kekvásított” magyar egyetem nem fér hozzá az Erasmus+ ösztöndíj- és a Horizont Európa kutatás-fejlesztési programhoz.
A tagállamok két évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok magyar törvényi szabályozása nem jelent biztosítékot az uniós pénzek felelős és átlátható elköltésére, nem utolsósorban azért, mert a kuratóriumokban ülő pártkatonák és kormányközeli üzletemberek gyakorlatilag elszámoltathatatlanok és leválthatatlanok. Életük végéig gazdálkodhatnak az egyetem pénzével gyakorlatilag kontroll nélkül, és ha esetleg valamelyiküket elüti egy autó, egyszerűen választanak maguk közé egy hasonlóan megbízható kádert. Bár a kormány nagy csinnadrattával módosította a kifogásolt törvényt, de az EB-t ez nem győzte meg, 12 pontban sorolják, mi a baj továbbra is a magyar szabályozással.
Hankó Balázs persze mindezt csuklóztatásnak tartja, szerinte Brüsszel újabb és újabb akadályokat állít „végeláthatatlanul”, miközben a magyar kormány „tovább építi a jövőt” a fent említett programok pótlására kitalált Pannónia és HU-rizont programokkal. Ezek olyanok, mint a magyar narancs, ráadásul csak a diákok és kutatók apró töredéke él velük, képtelenek befoltozni az EU-s programok nyomán keletkezett űrt, de legalább adófizetői (tíz)milliárdokba kerülnek.
Összességében diákok tízezrei esnek el a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségétől, amíg a kormány az EU-val huzavonázik. Ez őket láthatóan nem nagyon érdekli.
Érdekes kérdés, hogy valójában ki ejtette foglyul és szállta meg politikailag a magyar felsőoktatás 70 százalékát a „modellváltásnak” nevezett mesterhúzással.
Biztosan nem az Európai Bizottság. De az biztos, hogy a „túszul ejtett” egyetemisták és kutatók a kormány számára feláldozhatók.