Orbán-interjú;Pillantás a kilencedikről;

- Orbán alámerült

Pillantás a kilencedikről

Nem is tudom, hogy megijedjek, féljek vagy csak legyintsek egyet Orbán Viktor a Patrióta csatornának adott e heti interjúja után. Azt ugyanis már megszoktam tőle, hogy immár szinte percenként beszél arról, miszerint 2025 fantasztikus éve lesz Magyarországnak. És abban sem találok semmi újat, hogy a legtöbb kijelentése támaszték nélkül marad, teljes mértékben nélkülözi a tényeket, üres lózung. Nem lep meg, ha a miniszterelnök ilyeneket mond, mint – most idézem: Segíteni próbálunk „a bukfencezős” kormányzású európai országoknak, de „homokvárra nem fogunk építeni”. Próbálom felidézni magamban, mikor és hol próbált Magyarország segíteni a bukfencezős európai kormányoknak, de semmi ilyen nem jut az eszembe. Sokkal inkább azok a megnyilatkozások, amelyekben az Orbán vezette kormány igyekszik letéríteni a kontinens országait az európai útról.

Ha tehát ez az interjú az eddigi megnyilatkozások halmaza volt, akkor legfeljebb azon tűnődhetünk, hogy komolyan gondolja-e mindazt, amit állít, vagy csak sima propaganda.

Még azt is könnyedén sorolhatjuk ebbe a kategóriába, amikor arról nyilatkozik, hogy nekik – a Fidesznek – meg kell nyerniük a következő választást, és meg is fogják. Mert, mondja, és itt valami újjal találkozunk: „Nekünk minden fegyvernemben érkező kihívásra kell tudnunk válaszolni. Amikor teréz­anyásan kell, akkor úgy. Amikor meg egy agresszív hőbörgővel kellett, akkor úgy. Ezt meg kell oldani. De nekünk mindenre van emberünk, ezért ezt is kezeltük.”

Az ezt egyébként Magyar Pétert jelenti, akivel kapcsolatban így beszél: „A legtöbb munkahelyen, családban vannak ilyen agresszív hőbörgők, rém kellemetlen alakok. 

Ezekkel nem lehet egyenesen, érvelve, belátásra, meggyőzésre apel­lálva beszélni. Csak a saját hangjukon lehet velük beszélni. Ezek ilyenek, ilyenfajta emberek. És ha bekerülnek a politikába, akkor, bár ez senkinek nem esik jól, akkor itt is ez történik, és amikor ezeket a durva szóváltásokat hallja az ember, mégiscsak van egy szekunder szégyenérzete, nem?”

De igen, válaszolom meg a feltett kérdést. Van szégyenérzetünk, és most inkább amiatt, amit Orbán Viktor ebben az interjúban előadott. Azt tudniillik, hogy nekik mindenre van emberük, ha kell, Teréz anyát húzzák elő, ha kell, egy hőbörgőt, ami azt jelenti persze, hogy a Fidesz káderpolitikáját így kell értékelnünk; nem értékekre választanak embereket, hanem szerepekre. Nem tudom, hogy szegény Menczer Tamásnak volt-e fogalma arról, hogy őt a hőbörgők kategóriájába sorolták, erre lett kijelölve, ezek szerint a párt elnöke által. Hogy ki közülük a Teréz anya, azt még nem látom tisztán, hacsak nem maga a miniszterelnök. Aki különben egészen új megvilágításba helyezi saját maga elmúlt időszakát, mondhatni Antall Józsefhez hasonítja magát. Ezt mondja ugyanis a 2010 óta eltelt időszakról, amúgy megfeledkezve arról, hogy Trump ezen idő alatt volt már az Egyesült Államok elnöke: „Virtusból kell ellenállni. Nehéz időszak volt, elhárítva a támadásokat alámerültünk, »kibekkeltük«, most meg már mi vagyunk a többség.”

Volt már ilyen a történelemben, amikor a bolsevikok azt mondták, ők a többség...