interjú;Egri János;

 Egri János a mai napig sportol, rendszeresen jégkorongozik továbbra is

- Egri János, avagy 11-esből 88-as

Sorozatunkban neves riporterek szólalnak meg. A szerző tegeződik velük, a régi kapcsolat miatt furcsa lenne, ha nem ezt tenné. A vendég ezúttal Egri János.

Igaz, hogy játszottál Grenoble-ban, az 1968-as téli olimpiára épült jégcsarnok nyitómeccsén?

Igaz, hiszen egy évadot lenyomtam a Grenoble hokicsapatában, amely az 1967-es avatáson a Gre­noble-tól hetven kilométernyire lévő Gap együttesével találkozott. A kanadai Pete La Liberté vezérletével nyerünk, sőt még gólt is lőttem.

Kiengedtek jégkorongozni?

A francia posta fejlesztői meghívták a szocialista országok képviselőit, hogy piacot szerezzenek Keleten a francia gyártású színes televízióknak, amelyeket nálunk akkor még nem is ismertek. A Magyar Postánál voltam főmérnök, tőlünk engem delegáltak. S a vendéglátók egyike emlékezett rá, hogy a Vörös Meteorral hokiztam a közeli Villard-de-Lans csapata ellen. Megkérdezte, volna-e kedvem jégkorongozni, s ha igen, melyik klubban. A Grenoble-t választottam.

Tudtál franciául?

Igen. Apukám forszírozta, hogy az angol után a franciát is megtanuljam. De azért Grenoble-ban járnom kellett nyelvórákra.

Meg időnként olimpiát közvetíteni…

Vitray Tamás kért meg, segítsek neki a jégkorongmérkőzéseken. Aztán közvetítettem a stockholmi vagy a moszkvai világbajnokságról, később a calgaryi téli olimpiáról.

Nem lehetett rossz a Vikulov, Polupanov, Firszov vagy a Mihajlov, Petrov, Harlamov trojka trükkjeiről beszélni. Mintha a Jairzinho, Tostão, Pelé vagy a Ronaldinho, Ronaldo, Rivaldo hármas kunsztjait kommentáltad volna!

Ez nagyjából így van. A szovjet válogatott az 1964-es téli olimpián a magyarral is találkozott Innsbruckban, és 19:1-re győzött. De még így sem bántam volna, ha ott vagyok! Lehet, semmiképp sem utazom, ám a keretbe kerülést eleve lehetetlenné tette, hogy három hónapos eltiltásomat töltöttem, amiért bottal a sisakjára vertem a ferencvárosi Simon Lászlónak.

Jut eszembe: valóban játszol még?

Néhány öreggel, amilyen Ziegler Jancsi vagy Mészöly Andris, lejárunk a budaörsi jégpályára. Nem mondom, hogy úgy mozgok, mint hajdanán a 11-es mezben, de 88 évesen már a jelenlét se semmi.

A szellemi frissességed is lenyűgöző! A kvízek miatt?

Nem tudom. De főként annak örülök, hogy van mire emlékeznem. Például arra, hogy Héthy Apor, a Magyar Rádió akkori koncertmestere jelentkezett az Elmebajnokság című vetélkedőre, de kizárta, hogy zenei kérdéseket kapjon. Vagy arra, hogy a Kérdezz-felelek a legjobb – akkor világszínvonalú – magyar futballmeccsekkel konkuráló, négy és fél milliós nézettséget produkált. S nem utolsósorban arra, hogy minden műsorom élő adás volt.

Miért nyergeltél át a sportról a vetélkedőre?

Mert Fellegi Tamás, aki a szórakoztató és zenei főosztályt irányította, felajánlotta, hogy az addig nem létező vetélkedőrovat vezetője lehetek. A sportosztályon nem voltam státuszban, a munkahelyem a Magyar Posta volt.

Eldobtad a főmérnökséget, vabankra?

Franciaországban rendszeresen láttam egy tévéműsort Jeu avec les chiffres et avec les lettres címmel. Úgy éreztem, ezt én is meg tudnám csinálni. Kockáztattam, és bejött, a Játék a betűkkel is siker lett ide­haza.

Azért beszélsz ilyen választékosan, mert vetélkedőt vezettél, vagy azért vezethettél vetélkedőket, mert ilyen választékosan beszéltél?

Azt hiszem, az utóbbi az igaz. Az érdem pedig a gimnáziumi irodalomtanáromé. Tudod, ki volt? Szabó Magda. Aztán persze sokat köszönhettem Montágh Imrének, a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszédtechnikus docensének.

Képzőművész is akadt a tanári karban, ha már a Munkácsy Mihály utcából jártál a Műjégre?

A műgyűjtőszenvedélyem független az iskolától, de nem független például a hokitól. A grenoble-i jégcsarnokot Victor Vasarely térplasztikái övezték. Mindent e tekintetben nem árulok el, ám van otthon Vasarelym, sőt annak idején rádióinterjút is készíthettem a mesterrel.

Nézed manapság Gundel-Takács Gábort?

Nézem és szeretem. De nem mondhatom, hogy mintha magamat látnám. Én visszafogottabb voltam.

Keresztkérdés: hogy állt fel a Vörös Meteor Egri-féle csatársora 1957-ben?

Kenderessy, Egri, Vagyóczky. S mindjárt az első felnőttévadomban bajnokságot nyertünk. Majd utána még kettőt. Ez legalább akkora siker volt, mint az, hogy nemrégiben a postán fel akartam adni valamit, és a hivatalnok hölgy azt mondta: csak ha kap egy hangszórót. Nem hittem a fülemnek. Vagy fél évszázaddal ezelőtt ment olyan műsorom, amelyben a nyertes színes televíziót, a vesztes hangszórót kapott.

Azt mondod, a postán?

Tényleg… De csak jó volna mindent elölről kezdeni.

Az ukrán ökölvívó profi pályafutása során még egyszer sem akadt legyőzőre, mérlege imponáló, 23–0.