Úgy kezdem, hogy tíz évvel ezelőtt beleszerettem egy szlovák fiúba. Javorinában él, túrákat vezet, ezt az egy helyet ismerem Észak-Szlovákiában. A fiú egy javorinai lányt vett feleségül, három gyerekük van, mind fiú, ők is túrákat fognak vezetni, beleszülettek a javorinai hegyekbe. A szlovákok szeretik, ha a szlovák fiúról mesélek nekik, és nem mondják, de megértik, hogy javorinai lányt vett feleségül, és nem engem. Nincs velem semmi baj, de a szlovák lányok a legszebbek, ki kell törni a nyakat utánuk. Ezt főleg szlovák nők társaságában mondják, akik erre nevetnek, mintha a szlovák férfiak csak viccelnének. Komolytalan nevetés. A magyar nők is szépek, csak nem annyira, mint a szlovákok, én is milyen szép vagyok, megértik a javorinai fiút. Biztos az eszébe jutok néha-néha. És én? Biztosan még mindig szomorú vagyok. Erre nem válaszolok, csak mosolygok, olyan elkeseredett mosolygással. Gyakoroltam.
Úgy kezdem, hogy az egyetem után beleszerettem egy ír fiúba. A Trinityre járt, egész évben kerülte a campuson a harangot. Átmész alatta, és ha épp akkor szólal meg, be se menj a vizsgára, úgyis megbuktál. Elvitt megnézni a howthi kikötőt, körbementünk az ösvényen a sziklák mentén. Megláttunk egy lányt az egyik sziklánál, és mindkettőnknek ugyanaz jutott eszébe. Tinédzser beleesett a tengerbe szelfizés közben, mi meg végignézzük, miközben bekerül a hírekbe. Nem tudtuk, mit csináljunk. Ha nem szólunk, talán beleesik. Ha közelebb megyünk, megijed, és beleesik. Nem ordíthatunk rá, mert akkor beleesik. Ha nem kiabálunk, nem hallja meg, és beleesik. Legalább ne miattunk kerüljön a hírekbe. Amikor elmesélem az íreknek az ír fiút, azt mondják, veszélyesek az ír férfiak. Úgy mondják, mintha legendák keringenének az ír férfiak kiszámíthatatlanságáról, aminek nem tudnak ellenállni a külföldi nők sem, ez esetben a magyar nők. A külföldi nők képviseletében jártam el, amikor egy ír férfiba beleszerettem. Ezt szokták csinálni a külföldi nők. Aztán persze eltűnt az ír fiú, nekem pedig azóta is hiányzik. Mondanom se kell, tudják.
Mindig feldob, ha beleszerethetek valakibe. Ilyenkor ragyogok, mintha tényleg szerelmes lennék. Kipirulok, szélesen gesztikulálok a kezemmel, hirtelen gesztusaim lesznek, és a hangom is élénkebb. Amikor Görögországba költözöm, görög fiúkba szeretek bele, amikor Barcelonába, akkor katalán fiúkba. Látszik rajtam, mennyire szerettem a szlovák vagy a görög, az ír és a katalán fiút, még mindig látszik az arcomon, ahogy mesélek róluk. Jól áll nekem, hogy ennyi fiúba beleszeretek. Ilyenkor meggondolatlan vagyok és szenvedélyes. Szeretek, ettől szerethető vagyok, és a szlovákok, írek, görögök és katalánok rögtön megkedvelnek. Szinte már szlovák vagyok, ha szerettem egy szlovák fiút, mi lehetne ennél szlovákabb, ilyet a szlovákok csinálnak. Nem számít, hogy nem beszélem a nyelvüket, hogy egyébként unalmas vagyok, és nem tudom feltenni a jó kérdéseket, a jó kérdéseket, amiktől érdekes beszélgetéseink lesznek, angolul unalmas kérdező vagyok, mintha az érettségin vizsgáztatnék, de ez mind nem számít, ha szerettem egy szlovák fiút. Vagy ha nem beszélem az óír nyelvet, nem vagyok görög, és nem vagyok katalán sem.
Javorináról egy barátom mesélt, Howthban pedig egyedül sétáltam, és láttam meg a lányt. Csak nekem jutott eszembe, hogy le fog zuhanni, és bekerül a hírekbe. Legalább ne miattam kerüljön a hírekbe. Amikor új helyre költözöm, próbálok minél gyorsabban beilleszkedni. Eleinte mással próbálkoztam, de annak nincs akkora ereje, ha szeretem egy szlovák szerző könyvét. Arra csak bólintanak, igen, ő jó, vagy nem olvasták. De egy szlovák fiúba beleszeretni, az más. Egyik országban sem maradok olyan sokáig, hogy tényleg bele is tudjak szeretni egy szlovák vagy katalán fiúba. Szomorú vagyok, amikor ott kell hagynom egy országot. Épp csak kezdtem berendezkedni, erre máris tovább kell mennem. A kollégáim figyelmeztettek, nem fogok túl sokáig maradni egy helyen, épp csak annyi ideig, hogy valami elkezdődjön, aztán félbe is szakadjon. A főnököm mást mondott. Persze nem azt, hogy lesz időm beleszeretni valakibe, de hogy nem kell költöznöm túl gyakran. Ezt nem mondják el soha előre. Hogy az embernek mire nem lesz ideje. Pedig ha nincs idő beleszeretni valakibe, akkor túl gyakran kell költözni. Ilyenkor próbálom nyugtatni magam, van még pár ország és pár férfi, akibe bele lehet szeretni.
Tudom, hogy a majdnem barátaim az előző országokból mesélnek rólam otthon. Én vagyok a magyar lány, aki beleszeretett egy szlovák fiúba, így a szlovákok. A magyar lány, aki beleszeretett egy katalán fiúba, így a katalánok. Látjátok, még a magyarok is! Így mesélnek rólam, így utalnak rám, és mindenkinek rögtön eszébe jut, ja igen, a szerelmes magyar lány. Szegény. A majdnem barátaim néha rám írnak, és megkérdezik, hogy vagyok. Tudom, mit akarnak hallani, és neki is kezdek, ha épp kedvességre vágyom. Általában nekikezdek. Sokat jut eszembe mostanában Javorina, írom. El kellene mennem, mondják. Menjek el, ilyenkor gyönyörűek a javorinai hegyek. Nem mehetek, válaszolom. Eljátsszák, hogy nem tudják, miért. Akkor újra mesélni kezdem a javorinai fiút. Vagy a dubliniak írnak rám, hogy megkérdezzék, mert elfelejtették és sose kérdezték meg, hogy mi lett a lánnyal a howthi szikláknál. Nem került be a hírekbe.
Az új kezdetem Németország. Csak kezdeteim vannak, de úgy kell hozzáállni, mintha ez lenne az utolsó. Mindent előkészítek. Már tudom, hogy Jürgennek fogják hívni. Tudom, hogy sokáig leveleztünk, míg végre személyesen is találkoztunk, és őrülten egymásba szerettünk. Úgy lehet elkezdeni valamit a legkönnyebben, ha szerelmesek leszünk. Ezt egy pszichológus ajánlotta valami fórumon, hogy legyünk szerelmesek, az mindenre jó. Ő csak tudja. Sokat leveleztünk Jürgennel, aztán személyesen is találkoztunk, mert meglátogatott Budapesten. Aztán én látogattam meg Münchenben. Igen, igen, ő is épp Münchenben élt. Most nem tudom, hol élhet, mondom majd a münchenieknek, és hogy izgulok, hátha összefutok vele az utcán. Nem, sajnos arra sem emlékszem, melyik városrészben élt. Majd kitalálom, hogy volt egy hatalmas, göcsörtös fa az épület előtt, ahol lakott. Göcsörtös fákat mutogatnak majd nekem a telefonjukon, esetleg itt élt? Vagy itt? Mindig rázni fogom a fejem. Igen, ez a történet jó lesz, a levelezés, a fa. Próbálom kiüríteni a fejem, és csak Jürgenre gondolni. Épp készülök őrülten beleszeretni.
