Ferenc pápa ugyan nem rajong sok régi vatikáni szokásért - akadt közülük olyan, amit meg is szüntetett -, de még így is jócskán maradtak tradíciók az oly gazdag múltból. Nemrég nagy feltűnést keltett: áttörték a Szent Péter-bazilikában azt a falat, amely a szent kaput a külvilágtól lezárja. Ezután kivettek onnan egy fémdobozt, amelyet a legutóbbi szentév végét követően rejtettek el ott. Abban egy kisebb szelencében a jubileumi esztendő központi szimbólumai találhatók: a kapu nyitására szolgáló kulcs, az ajtó kilincsei, egy pergamen a legutóbbi jubileum záródokumentumával, négy aranykő és különböző pontifikátusok érmei. „Recognitio” a neve annak a rítusnak, amely a szentév megnyitásának visszaszámlálását hirdeti.
Szenteste következik a várva várt pillanat: Ferenc pápa megnyitja a szent kaput. Ettől kezdve az örök város a „Giubileo” forgatagában tölti a mindennapjait. Így nevezik olaszul a 25 évente megrendezendő szentévet.
A szent kapu megnyitása jelképes szertartásának szülőatyja VI. Sándor pápa volt még 1500-ban. A szertartás azóta is él, de az ajtót időnként ki kellett cserélni meglett kora miatt. Így történt ez a 20. században is. A második világháború alatt XII. Piusz, a „csend pápája” készíttette el a most is ott díszelgő ajtót. A tényleges megrendelő egy Ludwig Kaas nevű német prelátus, teológus volt. A kapu 1949 karácsony estéjén, éppen az 1950-es szentév kezdetére készült el.
Ez az új „Porta Santa” az üdvösség történetének jeleneteit mutatja be, és a domborműveken kívül két feliratot is tartalmaz, amelyek a háború utáni évek különleges körülményeiről szólnak. Az elülső oldalon Ludwig Kaas neve szerepel, a hátoldalon pedig az adományozóké látható. Az a tény, hogy a patrónust a feltűnőbb elülső oldalon,
az adományozókat pedig csak a többnyire rejtett hátoldalon tüntetik fel, találgatásokra adott okot, és kiváltotta a néhai svájci teológus, Hans Küng bírálatát: „Ez is azon régi római hagyományok közé tartozik, amelyek azt sugallják: másoknak kell fizetniük saját babérjainkért...”
A pápa nem csak megnyitja a Szent Péter-bazilika szent kapuját, ő is „falazza majd be” a szentév leteltével. A lateráni Szent János-bazilika szent portáját néhány nappal később, december 29-én nyitják meg. 2025. január 1-jén a Santa Maria Maggiore-bazilika, január 5-én pedig a Szent Pál-bazilika szent kapuja következik. A zárás 2025. december 28-án, illetve a Szent Péter-bazilika esetében 2026. január 6-án lesz.
A nyitott kapukat éjjel-nappal őrzik. Régebben a Szent Péterről és Pálról elnevezett lovagok feladata volt ez, majd jelentősebb jámbor férfitársulatokat bíztak meg ezzel ünnepélyes keretek között. A szent kapun csak belépni szabad, kimenni nem, kivéve a szentév utolsó napját, amikor a zarándokok is itt hagyhatják el a bazilikát.
A szent kapuk bezárása hasonlóan ünnepélyes aktus, mint megnyitásuk. A fémdobozba behelyezik a szentévi bulla másolatát, a szent kapuk megnyitásáról és bezárásáról szóló okmányokat, a szentévi emlékérmek egy-egy példányát. A szent kapuk zárókövét, mely kereszttel van jelölve, az arany vakolókanál és kalapács segítségével maga a pápa, illetve a bíborosi legátus illeszti helyére.
Aki áthalad a kapun, vagy felkeresi az erre a célra kijelölt zarándokhelyeket, szent helyeket, imádkozik, gyón és áldozik, az bűnbocsánatot kaphat. Ez azért nem mindenkire vonatkozik.
Az új geopolitikai realitások az 1950-es szentévre is hatással voltak. A Hittani Kongregáció, a Szentszék teológiai ügyekben illetékes hatósága (ma Hittani Dikasztériumnak nevezik), 1949. július 1-jén kiátkozással fenyegette meg azokat a híveket, akik kommunista nézeteket vallanak, sőt, még terjesztik is azokat. Következésképpen a szentév folyamán sem számíthattak bocsánatra. A penitenciáriusoknak, tehát azoknak a főpapoknak, akik a pápa nevében bűnbocsánatot adhatnak, hivatalosan megtiltották, hogy a kiátkozással sújtott kommunistáknak bármiféle engedményt adjanak - hacsak korábban nem mutattak „őszinte és hatékony megbánást”.
Amilyen joviálisan írt Giovannino Guareschi a katolikusok és a kommunisták szembenállásáról a Don Camillo és Peppone kapcsolatáról szóló köteteiben, olyan könyörtelen volt a XII. Piusz által vezetett egyház antikommunizmusa. Olaszországban azonban, ahol akkoriban szinte minden második családban volt egy kommunista, a Kúria e politikáját aligha lehetett átültetni a gyakorlatba. Ezeket a dekrétumokat hivatalosan a mai napig nem helyezték hatályon kívül, bár senki se veszi komolyan őket.
Teljesen más hangulat övezte a következő, 1975-ben megtartott Giubileót, amely már az 1962-1965 közötti II. vatikáni zsinat utáni megújulás jegyében telt, 2000-ben pedig II. János Pál az új évezred kiindulópontjává tette.
A 20124-es szentévet Ferenc pápa Spes non confundit – A remény nem csal meg kezdetű bullájával hirdette meg. A 25 pontból álló dokumentum javaslatokat, felhívásokat tartalmaz a börtönökben fogva tartottak, betegek, idősek, szegények, bevándorlók, fiatalok érdekében.
A pápa a bullában a szegény országok adósságainak eltörlését kéri, felszólal a születések számának növelése érdekében, a migránsok befogadásáért, valamint a teremtett világ tiszteletben tartásáért. Egy alap létrehozását sürgeti az éhezés felszámolására a fegyverkezésre szánt pénzekből,
valamint diplomáciai erőfeszítést a tartós béke megteremtéséért.
Turisták tízmillióit várják az örök városba
A szentév turisztikai szempontból kivételesen fontos esemény: 2025 folyamán mintegy 32 millió látogatót várnak Rómába, illetve a Vatikánba. A zarándokok át akarják lépni a szent kaput a bűnbocsánat reményében.
Róma városa több milliárd euró állami és európai uniós forrást csoportosított át a turisztikai helyszínek, közlekedési csomópontok, parkok és utcák felújítására. Az örök városba látogatni valóságos kihívással ért fel az utóbbi hónapokban. A jubileumi év alkalmából számos felújítás zajlott, Róma egy hatalmas építési területre emlékeztette az embert. Sok beruházást pedig mintha az utolsó pillanatra hagytak volna. Felújítás alatt állt a lélegzetelállító Piazza Navona, a város egyik leghíresebb tere, a szökőkutakat kikapcsolták és állványokkal fedték le.
Október eleje óta a Trevi-kút, Róma egyik legforgalmasabb műemléke is renoválás alatt áll. A munkálatok alatt a turisták a szökőkút medencéje fölé épített átjáróról csodálhatják meg a műemléket. Kedvükért üveglapokat helyeztek a medence fölé, így a műtárgy azokban a hetekben is látható volt, amikor a szakemberek a Trevi-kút sokszor pénzérmékkel teli alsó részének tisztítását és renoválását végezték. A kút vizét leeresztették, de a rituális pénzbedobálás folytatódott. A Trevi-kutat az elmúlt években naponta 10-12 ezer ember kereste fel, ez a szám a jövőben jelentősen csökkenhet, mivel a tervek szerint belépődíjhoz kötnék a látogatást, egy a látványosság közvetlen környezetét felölelő, fizetős zóna létrehozásával.
2025-ös évben garantált a túlzsúfoltság az örök városban annál is inkább, mert még egy egyszerű évben is sokszor alig lehet mozdulni a külföldi látogatóktól. A Colosseumnál és a Vatikánnál is hatalmas sorok állnak. Azok az idők, amikor a fontosabb műemlékek, előzetes foglalás vagy sorban állás nélkül is látogathatóak voltak, már régen elmúltak. Még csak hívőnek sem kell lenni ahhoz, hogy az embert vonzza a Caput Mundi, a „világ fővárosa”.
A rómaiak azonban nem lelkesednek a turisták várhatóan nem könnyen kezelhető áradatáért. Mivel valószínűleg a szállodák nem lesznek képesek minden foglalást teljesíteni, egekbe szökik a lakásbérlések ára. Pedig a lakhatási válság már évek óta problémát jelent, ami a tömegesen elterjedt Airbnb-k következménye is.
Ennek az egyetemisták látják kárát. A bérbeadók ugyanis kilakoltattak egy sor fiatal bérlőt abban a reményben, hogy a 2025-ös év folyamán jóval drágábban adhatják majd ki az adott ingatlant a külföldi érdeklődőknek.
Még a tanév kezdetén az egyetemi szakszervezetek kampányokat indítottak azért, hogy felhívják a hatóságok figyelmét a diáklakások kínzó hiányára.
Daniele Salera ivreai püspök, a jubileumi előkészületek koordinátora elismerte a La Croix című lapban, hogy mindez teljesen ellentétes a szentév szellemiségével. „A zarándokok nem gazdagok, és nem szabad őket haszonszerzés céljából kizsákmányolni” – mutatott rá. Ez a probléma egyébként a múltban is létezett. A Pápai Állam idején a katolikus egyház mindenkori feje rendeleteket adott ki, hogy megakadályozza a bérleti díjak és az alapvető cikkek jelentős emelését a szentév alatt.
A mostani lakhatási válságot súlyosbították a felújítások, a tömegközlekedési fejlesztések, a műemlék-helyreállítások. Mindezek még inkább megnehezítették a fővárosiak mindennapjait. A légkalapácsok nem éppen kellemes háttérzaja eleve megviselte az ott élők idegeit, sokszor pedig végeláthatatlan porfelhők emelkedtek a magasba. Róma egyes műemléki részei a káosz szimbólumaivá váltak. Mivel számos tömegközlekedési útvonalat teljesen vagy részlegesen lezártak az építkezések miatt, Róma zsúfoltabb lett, mint valaha.
Az olasz média szerint a szentév 200 alapvető projektjéből csak 64 fejeződik be időben.
Roberto Gualtieri polgármester azonban – aki egyben a szentév rendkívüli megbízottja is –ígéretet tett arra, hogy a fő projektekkel időben végeznek.
December 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén Ferenc pápa emlékeztette a híveket arra, hogy a Giubileo a remény üzenete lesz a válságok és háborúk által próbára tett emberiség számára. A folyamatban lévő építkezésekre utalva hangsúlyozta, hogy azok az örök város megújulását és befogadóbbá, funkcionálisabbá válását jelképezik.
