December 21-étől hivatalosan is látogatható a tervezőjéről, az építész, festő és művészeti író Giorgio Vasariról elnevezett, 1565-ben épített folyosó, amely a Mediciek egykori privát rezidenciáját, a Palazzo Pittit kötötte össze a kormányzati székhelyként szolgáló Palazzo Vecchióval. A Firenze emblematikus pontjain átívelő passzázs 760 méter hosszan nyúlik el a reneszánsz város felett magasodva. Az átjáró mai állapotát tizennyolc hónapnyi feltárás, nyolc év aktív munka, és több mint tízmillió euró befektetésével nyerte el. Az elsők között voltunk, akik áthaladhattak az Uffizi Képtártól a Boboli kertig vezető felújított szakaszon.
Az évek során a hatalom szimbólumává váló, belülről egykor több száz remekművel díszített titkos folyosó ma letisztult dizájnnal és szigorú, félprivát vezetéssel várja látogatóit. A huszonöt fős csoportokban megtekinthető útszakasz meglehetősen tágasnak, néha már kietlennek is érződik, főleg az alatta futó város szűk, macskaköves utcáihoz és az Uffizi díszes termeihez képest. Kissé még érezni a gondosan mázolt fehér falak festékillatát. Modern köntösbe burkolták az eredeti téglákat, amik már csak néhány helyen látszanak az egységes fedés alól. Ilyen például a Mannelli-torony falszakasza, ami a hűség szimbólumaként vált híressé. Az építkezéskor ugyanis csak a névadó család nem hódolt be a Mediciek akaratának, így olaszos makacssággal, egy U-alakú kitérővel körbekerítették azt.
A séta kétségtelenül legjobban várt része a Ponte Vecchio, az Öreg híd ékszerüzletei felett elhaladó, nagyjából száz méteres szakasz, amely számos alkalommal beírta magát a történelemkönyvekbe. A ma látható luxus ékszer- és óraüzletek az építtető családnak köszönhetően kerültek ide. A korábbi hentesüzletek szagának beszivárgásától félve ugyanis a Medici-család fejedelmi ágának alapítója, I. Cosimo de’Medici új boltokat hivatott, saját rangjuk fitogtatása mellett a városrész fellendítésének érdekében.
Nem csak az 1500-as években volt hatalmi játszmák színtere a híd. A középen fekvő, legszebb kilátást nyújtó panorámaablakok ugyanis Adolf Hitler tiszteletére nyerték el mai állapotukat. Mussolini építtetői gesztusa nem maradt köszönet nélkül, egyes történetek szerint ugyanis a Führer annyira megkedvelte a hidat, hogy személyesen tiltotta meg a felrobbantását, így egyedüliként állta ki a német csapatok 1944-es visszavonulását. 1993-ban azonban már nem volt ilyen szerencsés: május 27-ére virradó éjjel a Cosa Nostra autóbombája öt ember – köztük egy kilencéves, valamint egy ötvennapos kislány – életét oltotta ki, az épület szerkezete, a folyosón bemutatott képek körülbelül negyede is megrongálódott. (A terrortámadás a szicíliai 1992–1993-ban elkövetett olaszországi merényletsorozatának a része volt – a szerk.) Mára a szörnyű esemény emlékét a szakemberek munkájának köszönhetően már csak az Uffizi galériában megőrzött, a robbanástól lerepült ablakkeret nyoma őrzi.
Az Arno folyóra és a mindig nyüzsgő firenzei utcákra nyíló kilátás mellett a Santa Felicità-templomba is betekinthet az előkelők útjait bejáró látogató. Az üvegablakon keresztül a templombelső teljes tere belátható, az oltár felé letekintve. Remekül érezhető, hogy a Medici család még Isten házában is a hívek felett állt.
