tenisz;Marozsán Fábián;

Marozsán első teljes ATP-idénye után azt mondja: van még hova fejlődni

- Marozsán Fábián: Mindenben fejlődni kell, jövőre jó lenne a legjobb 50-ben zárni

A balatonfüredi magyar teniszbajnokság megnyerésével tett koronát a 2024-es teljesítményére a 25 éves versenyző, aki értékelte a szezont, és beszélt a 2025-ös terveiről is. Interjú.

Volt a 36. is a világranglistán, a szezont az 58. pozícióban zárja. Hogyan összegezné a 2024-es évet?

Ez az első teljes szezonom az ATP Touron. Volt benne siker, kudarc, mélypont, minden. Az Australian Openen két meccset nyertem a főtáblán, majd a március volt a legjobb hónapom. Aztán jött a salakos idény, amikor egy rosszabb időszak következett, többször is az első körben estem ki. Ezek a kudarcok nagyon rosszul érintettek, eltartott vagy négy-öt hónapig, mire kilábaltam. Fejlődnöm kell ezen a téren, mert nem élhetem meg ilyen sokáig a rossz dolgokat. Ha nem jönnek az eredmények, az lehúzza az embert. Kihat a hétköznapjaira is. Annak viszont örültem, hogy az év utolsó versenyén Belgrádban két meccset nyertem. A mélypontok ellenére próbálok pozitívan tekinteni a szezonra: az, hogy voltam 36. a világranglistán, óriási dolog, akárcsak az, hogy meccseket nyertem Grand Slam-tornákon; emellett legyőztem top tízes játékosokat. Előzetesen aláírtam volna, hogy a top 60 környékén zárom 2024-et.

Mely vereségek billentették ki a leginkább?

Madridban Cerundulótól elég simán kikaptam. Párizsban meg Fognini megvert az első kvalifikációs körben. Nem azzal volt bajom, hogy kikaptam, hanem ahogy. Rossz volt a testbeszédem, kilátástalannak éreztem a szituációt.

Van magyar teniszező, akit nagyon megviselnek a negatív kritikák. Ön olvas kommenteket? Osztották rendesen.

Eljutott hozzám is, hogy mentálisan nem vagyok rendben, de a kommentelők nagyon okosak tudnak lenni, pedig nem tudják, mi történik velem a meccsek között vagy a lelkemben. Ez volt az első évem ezen a szinten, nincs mellettem senki, aki végigcsinált volna egy ATP-idényt. A stábbal közösen tanulunk folyamatosan, lehet, hogy ez picit lassabb egyeseknek.

Az alapozása nem indult zökkenőmentesen, az idén, ahogy az elmúlt években, többször betegeskedett. Mi lehet ennek az oka?

Alapból érzékeny vagyok, gyerekkoromban is ilyen voltam. Szedek vitaminokat, a kivizsgálásokon azt mondják, minden rendben. Aztán mégse. Nehezen gyógyulok, aztán már mennék a következő versenyre, a nem teljesen gyógyult szervezet terhelést kap, visszaesik. Volt év közben egy csuklósérülésem is. Rengeteget utazunk, sok emberrel találkozunk, sajnos elkerülhetetlen, hogy összeszedjek valamit. A hangcsoui tornáról is betegség miatt léptem vissza. Pedig úgy érzem, a sorsolást és a formám látva ott meglehetett volna az elődöntő, ami kimondott cél volt az idén. Utána láttam, Sanghaj sem fog menni, kiesett 180 pontom, ami frusztrált, pláne, hogy Párizsban a kvalifikációban kellett indulnom – újabb mentális hullámvölgy.

Kért segítséget?

Beszéltem pszichológussal, de leginkább az segít, ha azt érzem, összeáll a játék. Ha van győzelem, jól érzi magát az ember.

A tavalyi évet a 64. helyen zárta, hatalmasat ugrott előre, ami annak volt köszönhető, hogy a nagyobb versenyeken teljesített jobban.

Szerencsém volt, hogy ott jött ki jobban a lépés. Mindenki a nagyobb versenyeken akar jobban teljesíteni, hiszen ott több a pont és a pénzdíj. De nekem is feltűnt, hogy a 250-es és 500-as tornákon nem nyertem annyi meccset. Reméljük, ez is változik jövőre.

És még mi?

Mindenben fejlődni kell. Hullámzó volt a szervám is, nem csak a mentális állapotom. Valószínűleg ezeket a hibákat jövőre is el fogom követni, de azon dolgozom, hogy minél kevesebbszer.

Mire lehet ez elég?

Most nem vagyok a legjobb 50-ben, jó lenne majd ott zárni. A Grand Slam-tornák kiemelten fontosak, az idén csak Wimbledonban nem nyertem meccset. Az ATP Touron szeretnék valahol elődöntőt játszani, ha ez sikerül, akkor lehet újabb célokat megfogalmazni.

A felkészülés zárásaként megnyerte a férfi ob-t, az ünnepek között pedig már Ázsia felé veszi az irányt. Hogy telik így a karácsony?

Ezzel együtt kell élni, megpróbálok minél többet a szeretteimmel lenni, de az életemben a karrieremen, a teniszen van a prioritás. Az elmúlt években mindig itthon voltam karácsonykor, tavaly 27-én indultam útnak. Ezúttal már 26-án elrepülök Hongkongba, ahol még az idén elkezdődik egy torna. Az­után Auckland és Melbourne, január végén pedig jön a kanadaiak elleni Davis-kupa-meccs.

Utóbbi összecsapástól mit vár?

Erős az ellenfél, a hazai pálya is vele lesz. Az Australian Open után feltehetőleg ők is fáradtan érkeznek majd, de van három topjátékosuk Felix Auger-Aliassime, Denis Shapovalov és Gabriel Diallo személyében. A Davis-kupa világdöntős selejtezőjében háromszor sem sikerült továbbjutni, mindannyiszor nagyon nehéz ellenfelet kaptunk. Most sem mi vagyunk az esélyesek, de állítom, bármi megtörténhet.

Évek óta hagyomány, hogy a német labdarúgócsapatok többsége közös éneklést szervez szurkolóival, így zárja az évet. Idén a magdeburgi tragédia miatt más az ünneplés hangulata.